Szomorúan indult 2015: két, egymástól távoli helyen majdnem egyszerre zajlott két brutális terrorcselekmény. Franciaországban két dzsihádista fegyveres intézett terrortámadást a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztősége ellen január második hetében, míg Nigériában a Boko Haram iszlamista szervezet támadta meg Baga városát. Az egyik esemény hírei napokig uralták a világsajtót, míg a másikkal a nyugati média alig foglalkozott. 17 halálos áldozat több százzal szemben. Mi az oka az aránytalan médiafigyelemnek?
Két terrorakcióval indult az év
Január 7-től 9-ig háromnapos terrorakció zajlott Franciaországban, mely a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében történt vérengzéssel kezdődött, majd további túszejtéseket követően az elkövetők öngyilkosságával ért véget, összesen 17 áldozatot hagyva maguk után. A támadást a jemeni al-Kaida vállalta magára.
Január 9-én a Boko Haram szélsőséges iszlamista terrorszervezet csapott le ismét Nigériában, és ezúttal Baga városát pusztították el. Azt ugyan később megcáfolták, hogy kétezer halottról lenne szó, az áldozatok száma így is több százra tehető: nagyrészt nők és gyerekek, akik nem tudtak elmenekülni. A Boko Haram terrorakciói azóta is folyamatosan zajlanak, egyre több áldozatot követelve Afrikában.
17 áldozat több százzal szemben, a párizsi mészárlás mégis jóval nagyobb figyelmet kapott a médiától, a közösségi oldalak központi beszédtémája lett, a #jesuischarlie hashtag ellepte a világhálót és a nemzetközi szolidaritás középpontjává vált. Eközben a nigériai tragédiáról nem született semmiféle gyorsan terjedő hashtag, nem szerveztek békemeneteket, de ami a legmegdöbbentőbb, Nigéria elnöke, Goodluck Jonathan együttérzését fejezte ki a Franciaországban elhunytak iránt, de a saját országában történteket meg sem említette.
Nem félünk, ha elég messze van
Először is nem szabad elfelejteni, hogy itt elsősorban a nyugati médiáról beszélünk, így hatása van annak, hogy Párizs közel van, nemcsak földrajzilag, hanem kulturálisan is, miközben Nigéria mindkét szempontból távolabbi. Az emberi természetből adódik, hogy az vált ki bennünk nagyobb kétségbeesést, ami a közelünkben történik, hiszen ez egyben növeli annak az érzését is, hogy ez akár velünk is megtörténhet.
A második ok szintén ahhoz kapcsolódik, hogy a legnagyobb orgánumok a nyugat kezében vannak. Emiatt ugyanis Afrikáról összességében – és nemcsak a Boko Haram ügy kapcsán – kevesebb szó esik a médiában. A Science 2.0 kutatása szerint 2014 áprilisában nagyjából háromszor annyi hírt közöltek a lapok Franciaországról, mint amennyit Nigériáról, az online médiát nézve pedig tízszer annyit.
Ehhez még hozzáadódik az is, hogy amikor szó van Nigériáról, akkor többnyire az ottani rossz helyzetről, krízisekről, terrorakciókról, szegénységről vagy járványokról olvashatunk. Egyesek szerint a nyugati médiának köszönhetően Afrika egy koszos, járványokkal teli, erőszakos vidékként él a fejünkben. Borzalmas mészárlás történt Bagában, mégis – bármilyen csúnyán is hangzik – a médiából megismert Afrika-kép hatására kevésbé lepődünk meg azon, hogy Nigériában csaptak le a terroristák, mint azon, hogy Franciaországban. Persze ez már nem kis mértékben magában rejt egyfajta fölényérzetet is a nyugati országok részéről, feltételezve, hogy ilyen dolgok csak az olyan reménytelen helyeken történnek, mint Afrika. (Eközben nem árt megjegyezni, hogy Nigéria ráadásul mégcsak nem is egy gyenge állam, Afrika legerősebb gazdaságát tudhatja magáénak 510 milliárd dolláros GDP-vel.)
Amikor névtelenek áldozatok és elkövetők
Bár mindkét esetben terrorcselekmény történt, mégis annyira különböző kontextusban, hogy nehéz összehasonlítani a kettőt. A Charlie Hebdót ért támadás esetén a kitüntetett médiafigyelem annak is köszönhető, hogy újságírókat mészároltak le, így csorba esett a modern társadalmak által foggal-körömmel védett szólásszabadságon is. A szakma ezért – látva a kollégáikat ért kegyetlen támadást – azonnal akcióba lendült, zászlajára tűzve a sajtószabadság jelszavát.
Arról már nem is beszélve, hogy a franciaországi terrorral kapcsolatban minden nevesítve volt. Eleve egy ismert lapot támadtak meg, annak 12 név szerint ismert munkatársa vált áldozattá, és három konkrétan megnevezett terrorista volt az elkövető. Ezzel szemben Nigériában a Boko Haram terrorszervezet pusztított, de még mindig rengeteg homály fedi a szervezetet, és nemcsak az elkövetőkről, de az áldozatokról sem tudunk semmit. Tudjuk, hogy meghaltak nők, meghaltak gyerekek, de nem tudunk neveket, nem ismerjük az áldozatokat. Igazságtalanság, de sajnos a személyességnek nagyobb ereje és hatása van az emberekre. Abban a percben, hogy valami megszemélyesíthető, jobban átérezzük a pusztítást, és félelmetesebbnek látjuk az elkövetőt.
Nem arról van szó, hogy a médiát nem érdekelnék az Afrikában történtek, és nem is arról, hogy nem érdemelnének legalább akkora figyelmet. Számok ide vagy oda, mind a két eset megrendítő példája az emberi brutalitásnak, az egyenlőtlen médiavisszhang mögött pedig sokkal komplexebb okok állnak, mint egyszerű részrehajlás.