A reklámokat nem nézni fogjuk, hanem használni

2015. május 18. 09:00 - Bödör András

A hagyományos reklámnak vége, még ha ezt sokan nem is vették észre. A hatásosabb kommunikációs aktivitások használatának viszont sokszor gátja a cégek jelenlegi szervezeti felépítése, döntési mechanizmusa. A márkáknak meg kell fogalmazniuk, hogy miért vannak egyáltalán a világon, és ezt a társadalmi hasznosságot kell megmutatniuk. Az ügynökségek pedig úgy tudnak sikeresek lenni, ha hosszú távú bizalmi viszonyt alakítanak ki az ügyfelükkel, és olyan kommunikációs javaslatokat visznek a megbízóiknak, amelyek először a célcsoport érzelmeire akarnak hatni és csak aztán a pénztárcájukra. A kreatívszakember-képzés sajnos egyáltalán nem gyakorlatorientált, amiben azért a hallgatók is ludasak. Jedlicska Mártonnal, az Isobar Budapest kreatív igazgatójával beszélgettünk.

Interjúsorozatunkban a „PR kommunikáció a gyakorlatban” című IMEC-képzés előadóival beszélgetünk, ami 2015 őszétől ismét elindul. Az eddigi interjúk itt olvashatók.

Az IMEC kurzusán tartott előadásotokban (a társelőadó Bitter Brúnó, a Next Wave Europe ügyvezetője volt) elhangzott, hogy a hagyományos reklámnak vége, sokkal inkább hatnak azok a kommunikációs megoldások, amelyekben a márka történetet mesél, kontextust teremt, így a fogyasztó jobban bevonódik. Az előadásotokban csak külföldi példák voltak. Ez azt jelenti, hogy nincsenek jó magyarországi esetek?

Az említett kommunikációs megoldások azért működnek jobban, mert akkora lett már a kommunikációs zaj, annyi inger éri a befogadót, hogy sokkal könnyebben jut el az üzenet, ha valamilyen éppen aktuális dologra ültetjük rá azt. Ez már csak azért is jó, mert így a márkának is lesz véleménye egy aktuális történésről, kiáll valami mellett, tesz valamiért. Itthon még bőven van hová fejlődni, mert nagyon kevés jó példa van. Sajnos sokszor a kihegyezett közhangulatnak „köszönhető”, hogy lepattanunk az ilyen megközelítésre épülő ötleteinkkel, mert a megbízók félnek, hogy politikai felhangja vagy irányultsága lehet annak, ha kiállnak egy egyébként normális emberi érték mellett. Az látszik tehát, hogy azokhoz a kommunikációs megoldásokhoz, amikről mi beszélünk, sokkal nagyobb bátorságra van szükség. Fontos egyébként még az is, hogy pont azért, mivel aktuális dolgokhoz szeretnénk kapcsolódni, az ügyfélnek gyorsan kell meghoznia azt a döntést, hogy az ügynökség által vitt ötletet megvalósítja-e. Ehhez viszont az kell, hogy az ügynökség olyan valakivel legyen napi kapcsolatban az ügyfélnél, aki döntési helyzetben van, feljogosították arra, hogy ilyen szintű döntéseket egyedül és gyorsan meghozzon.

jedlicska_marton.pngJedlicska Márton

Úgy látod, hogy Magyarországon a cégeknél olyan a szervezeti felépítés és berendezkedés, hogy az ehhez a gyorsan reagáló, aktualitásokra épülő kommunikációhoz szükséges gyors döntéshozatal nem valósul meg?

Igen. Nagyon kevés olyan ügyfél van, ahol a velünk kapcsolatban állók önállóan tudnak dönteni és fel is merik vállalni a döntést, illetve egyáltalán felvállalhatják a felelősséget. Ebben nagyon sokat kellene változni. A prezentációnkban is említettünk egy konkrét esetet, az Oreo márka egyik ad hoc Super Bowlos megjelenését, amelynek a jóváhagyására szó szerint néhány perc – egy rövid áramszünetnyi idő – állt rendelkezésére az ügyfélnek, aki ezt a döntést egy személyben, önállóan hozta meg. Arra is szükség lenne még emellett, hogy a kommunikációs költségvetésekben is máshogy gondolkodjanak. Az egy évre, vagy hosszabb távra eltervezett dolgok mellett, el kellene különíteni a költségvetésekben az ad hoc jellegű kommunikációs megoldásokra szánt pénzeket, mozgó költségvetést.

oreo-dunk-dark-tweet173.jpg

De ez a fajta működés egy nagyon jó ügyfél-ügynökség kapcsolatot, egy kölcsönös bizalmat feltételez. Ezek szerint ennek is híján vagyunk?

Van az a mondás a szakmában, hogy tenderen nem lehet jó partnert nyerni, csak ügynökséget. És ez tényleg így van. Kevés olyan ügyfél-ügynökség kapcsolat van, aminek van már múltja, egy hosszú távú dolog, ahol ez a bizalom ki tudott alakulni. Ez azért baj, mert ha az ügynökség állandóan attól tart, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti az ügyfelet, akkor az megmérgezi a viszonyt, és az ügynökség nem mondja el olyan nyíltan, őszintén a véleményét, nem szól, amikor szólnia kellene, adott esetben nem mond ellent az ügyfélnek, amikor arra lenne szükség.

A blogodban olvastam azt a mondatot, hogy a reklámokat nem nézni fogjuk, hanem használni, és a Nike Plusnak azt a fejlesztését hoztad példaként, amikor a futócipőbe helyezhető csippel lehetett gyűjteni a futás adatait. Gondolom ilyen megoldásokra még kevesebb példa van itthon.

Én nagyon hiszek abban, amiről ez a mondat szól. Olyan kommunikációs megoldásokat kell készítenünk, amik hasznosak is egyben az emberek számára. A Nike Plus, ami persze már egy viszonylag régi termék, pont azért nagyon jó példa, mert ott egy terméket fejlesztettek az ügynökséggel, amely a hasznosságával bevonzotta, bevonta az embereket, alakított ki pozitív márkaképet, ösztönzött Nike termékek vásárlására, használatára. Ilyen például még, amit itthon mi készítettünk az MKB lakáshitel termékéhez. Ez egy olyan kommunikációs megoldás, ahol nem a szokásos hitelkamatokról és THM-ekről szóló kommunikációs megoldásokat használtuk, hanem az ingatlan.com-on fűztünk be olyan alkalmazásokat, amelyek segítették a lakáskeresőket, így a vásárlásnak egy olyan fázisában tudtunk szólni hozzájuk, amikor még sokkal kisebb a zaj, könnyebb átvinni az ajánlati üzenetet is.

nike-ipod-sport-kit.jpg

A példákból, amiket említettél nagyon úgy tűnik, hogy a technológia egyre fontosabb szerepet játszik a kommunikációs megoldásokban. Ez egybecseng azzal, amit az egri Médiapiac konferencián mondott Slenta Slingerland, a Lions Festivals kreatív igazgatója. Ő kiemelte, hogy a tavalyi Cannes Lionson az előadásokban három szó fordult elő a legtöbbször: technology/data – emotion – collaboration

Ez így van, de a technológia egy eszköz, a hasznosság a kulcsszó. Nekem ez egy belső indíttatásom. Ha belegondolunk, hogy milyen óriási mennyiségű pénzt költenek el a cégek kommunikációra, reklámra, amelyek aztán a kampányok lezárulta után gyakorlatilag megsemmisülnek. Ha már Cannes szóba került, ott évente 40 ezer nevezés érkezik, amely az éves reklámtermésnek csupán az 1 százaléka.
El tudjuk képzelni, hogy akkor mennyi pénzt költ el az egész ipar. Sokkal jobb lenne, ha olyan kommunikációs megoldások születnének, amelyek az egyszeri reklámhatás mellett valamilyen hosszabb távú hasznossággal is bírnának. Nagyon fontos azonban, hogy legyen direkt kapcsolódás a kommunikálni kívánt termékkel vagy szolgáltatással, hogy ne öncélú legyen a kreativitás.

Tehát egyfajta társadalmi felelősségérzetről és felelősségvállalásról van itt szó?

Így van. Én mindig azt kérdezem, hogy miért van az a márka a világon? Mert az, hogy pénzt akar csinálni, az nem elég, az egy üzleti érdek. Fontos, hogy miért állnak ki, hogy az üzleti sikeren kívül mit szeretnének elérni. Tisztán látszik, hogy azok a márkák, amelyek nem állnak oda hitelesen valamilyen ügy mögé, azok nem tudják magukat megkülönböztetni és el fognak tűnni. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen hiteles ügyek mellett történő kiállásoknak milyen jó hatása van a vállalatnál dolgozók elkötelezettségére, motiváltságára is. Néhány hetes hír például a Vodafone TV2-es bojkottja, ami egy nagyon határozott és gyors kiállás egy érték mellett, aminek egyöntetűen pozitív a megítélése, és minden bizonnyal a Vodafone dolgozókat is megerősíti abban, hogy egy jó helyen dolgoznak.

paid_owned_earned.jpg

Részlet az IMEC-en tartott előadásból

Amikor a marketingesek, még inkább a salesesek ilyen, inkább az érzelmekre ható kommunikációs ötletekkel találkoznak, az a leggyakoribb kifogás, hogy nincs lehetőség a termékről beszélni, a termék paramétereit elmondani. Ezt mikor, milyen felületeken tudja a hirdető megtenni?

Az örök dilemma, hogy a hirdetőnek egyensúlyoznia kell azon a határon, hogy mit akar elmondani ő, és mire kíváncsi az ügyfél. Általános probléma, hogy a hirdető mindent bele akar pakolni a hirdetésekbe, amik egyáltalán nem érdeklik az embereket, viszont annyira legyengítik az üzenetet, hogy a végén nem megy át semmi belőle. Szerintem keresni kell azokat a momentumokat, szituációkat és élethelyzeteket, amikor meg lehet szólítani valamilyen abban a kontextusban releváns dologgal a célcsoportot, és ha már ezzel sikerült felkelteni az érdeklődésüket, akkor lehet őket szépen lépésről lépésre behúzni olyan felületekre, ahol egyre több információt tudunk nekik elmondani a termékről és az ajánlatról is. Érzelmi kapcsolódást kell először kiépíteni a márkához, relevánssá kell tenni a terméket a vásárló aktuális élethelyzetéhez, és csak ezután lehet az ajánlatunkat elmondani neki. Az ügyfeleinket tehát úgy tudjuk meggyőzni egy-egy kommunikációs koncepció helyességéről, ha azt is megmutatjuk nekik, hogy lesz felület arra is, hogy a termék és az ajánlat paramétereiről tudjon beszélni az ügyfeleinek.

Mindehhez persze motivált, lelkes és felkészült kreatív szakemberek kellenek, viszont a reklámszakma egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára. Te nagyon aktív vagy a fiatal kreatívok felkarolásában, mentorlásában és motiválásában. Abban, hogy te is külföldre mentél tanulni és dolgozni egy időre, szerepe volt annak, hogy úgy érezted, ott jobban tudsz fejlődni?

Én nagyon hamar elkezdtem dolgozni a kreatív szakmában, és nagyon jól is ment, mindkét korábbi itthoni helyemet, a BBDO-t és a Young&Rubicamet is nagyon szerettem, de kíváncsi voltam, hogy ugyanilyen jól boldogulok-e külföldön, egy másik közegben is, meg persze tanulni is akartam. Ezért mentem ki a Miami Adschoolba, ami egy iszonyatosan jó suli, és nekem irtó nagy szerencsém volt, hogy az ösztöndíj révén ott tanulhattam és nagyon jó gyakorlati helyekre kerülhettem. Már mielőtt hazajöttem volna, azt láttam, hogy az a kulcsa a szakma fejlődésének, hogy nem elég, ha jó kreatív termékeket valósítunk meg, hanem foglalkozni kell a szakmával, azon belül is az utánpótlás neveléssel és a következő generációval. Óriási problémának láttam és látom ma is, hogy egyáltalán nem vonzó a szakma. A fiatal kreatív szakemberek, amikor látják a TV-ben, újságokban a reklámokat, akkor azt mondják, hogy na ezeknek az előállításában én aztán nem akarok részt venni, így a legtöbb fiatal, aki mégis erre a pályára lép, inkább kényszerből teszi, főleg ügynökségi oldalon. Ha a bármelyik művészeti felsőoktatási intézményen megkérdezzük a diákokat, hogy mivel szeretnének majd foglalkozni, akkor mindenki önálló filmeket akar csinálni vagy független grafikus akar lenni, mint sem reklámügynökségnél dolgozni. Ez egy nagyon komoly probléma, mert így sok kreatív embert, köztük kiemelkedő tehetségeket is elveszít ez a szakma.

Kreatív rapidrandi

A másik komoly gond, hogy korábban sok esetben átláthatatlan, és ettől kicsit mutyiízű volt, hogy kik és hogyan jutnak ki nemzetközi versenyekre. Én ezt is rendbe akartam tenni, hogy mindenki azt érezhesse, hogy csak a teljesítményen múlik, eljut-e nemzetközi megmérettetésre. Első lépésként behoztuk Magyarországra a Portfolio Night elnevezésű nemzetközi projektet, ami arról szól, hogy egy esemény keretében a jelentkező kreatív szakemberek rapidrandi szerűen 10 percben bemutathatják a portfóliójukat hazai kreatív igazgatóknak, így amellett, hogy értékes visszajelzéseket kapnak egyszerre több elismert szakembertől a munkáikra, még akár állást is tudnak maguknak szerezni. A pályakezdők a 22-es csapdájában vannak, hiszen ahhoz, hogy álláshoz, vagy akár gyakorlati helyhez jussanak, tapasztalatot kell szerezniük, viszont állás nélkül nem tudnak tapasztalatot szerezni. A Portfolio Night-on viszont mindenki értékes inputokat kaphatott hiteles szakemberektől nem csak a munkáira, hanem akár a prezentációs készségére, vagy arra, hogy hogyan tudja magát „eladni”. Az esemény egyébként arra is alkalmat teremt, hogy a kreatív igazgatók tudjanak egymással találkozni, beszélgetni, hiszen bár névről, vagy akár személyesen ismerik egymást, sokan korábban együtt is dolgoztak, ma nincs olyan fórum, ahol egymással eszmét tudnának cserélni, ki tudnák cserélni a tapasztalataikat. (május 20-án rendezik az idei Portfolio Night-ot - szerk.)

portfolionight.jpg

Portfolio Night 2014

Elkezdtek jönni a sikerek

A második dolog az volt, hogy ahelyett, hogy nekiálltam volna én is szidni a MAKSZ-ot (Magyar Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége), mint sokan mások, megkerestem őket, hogy segíteni szeretnék nekik a kreatív utánpótlás felkarolásában. Ebből lett a KrU, ami gyakorlatilag egy mentorprogram, azaz segítséget nyújt fiatal kreatív szakembereknek, hogy hogyan tudnak jól felkészülni a nemzetközi versenyekre. Próbáljuk lemodellezni a versenyszituációt, normális előválogatók vannak, ugyanúgy egy napjuk van a versenyzőknek, ugyanúgy angolul kell prezentálni, rendesen zsűrizünk. Így sokkal átláthatóbb is az egész folyamat. Nagyon jó látni, hogy mióta így készítjük fel a résztvevőket, elkezdtek jönni a sikerek, egyre többet nyernek magyarok azokon a nemzetközi versenyeken, amiket megcéloztunk: a Cannes Young Lion, Eurobest és a Golden Drum. Látszik, hogy a fiatalok szakma iránti érdeklődése is beindult. Tőlünk függetlenül is történnek már lépések, például voltak már indulók a Young Glory-n, megalakult az U30 csoport is. Egyébként ennek a csoportnak a megálmodója, Bodnár Bence segített a KrU létrehozásában, többek között magát a KrU nevet is ő találta ki. Az U30 Facebook-csoportot azért hozták létre Bencéék, mert a KRU egy formális szerveződés, nem egy közösség, egy fórum, ahol eszmét tudnak cserélni. Ez egy teljesen informális, laza szakmai és emberi közösség, és nagyon örvendetes fejlemény, hogy megmozdult valami. 

A kommunikációs képzés körül most volt egy kis turbulencia. Te milyen különbségeket láttál a kinti és a hazai kreatív képzés között, azon kívül, hogy ott több pénz van rá?

Az nem is feltétlenül igaz, hogy több pénz van. Az alapvető különbség szerintem, hogy az emberek jobban akarják csinálni, több energiát tesznek bele, sokkal agilisabbak, jobban menedzselik magukat. Nem erre az unszimpatikus amerikai nyomulásra gondolok, amit filmekből ismerünk, hanem egyszerűen arra, hogy többet tesznek az emberek a sikerért. Annak is nagy szerepe van még, hogy kint az egész kreatív képzésnek sokkal nagyobb múltja van, neves és tapasztalt kreatív szakemberek tanítanak. Itthon korábban is furcsálltam, hogy az ügynökségek, kreatív igazgatók semmit nem tettek az utánpótlás nevelésért, vagy azért, hogy vonzóvá tegyék a szakmát, aminek az lett aztán a következménye, hogy egyszer csak alig találtak embereket maguknak a csapatukba. Még a Y&R-ben dolgoztam, amikor Alexander Brody magyar származású, de világhírű reklámszakember, aki a magyar Y&R megalapításában is segédkezett, tartott egy nagyon jó előadást nekünk. Borzasztó érdekes, szórakoztató és nagy tapasztalatú ember, és ő mesélte, hogy amikor az 50-es évek elején az USA-ban a gazdasági válság miatt egy csomó fiatal, agilis és okos embernek ott kellett hagynia a bankszektort, akkor nagyon sokan a reklámszakmába jöttek. Ez hozta meg a reklámipar robbanásszerű fejlődését, amikor hipp-hopp kinőtt egy halom új ügynökség a földből, létrejöttek nagy reklámcégek egyszerűen attól, hogy rengeteg friss és újszerű gondolat, és tehetséges ember került a szakmába.

alexander_brody_tehetsenagykovet.jpg

Alexander Brody (forrás)

Az oktatásunkkal kapcsolatos kritikaként gyakran hangzik el, hogy egyáltalán nem gyakorlatorientált. Igaz ez a kreatív képzésre is?

Abszolút igaz. Nagyon nem gyakorlatorientált. Valamit javult a helyzet amióta én végeztem, de most 2015-öt írunk, és nincs normális webes, online, UI (user interface) vagy UX (user experience) képzés felsőfokú művészeti intézményben. Ez azért elég nagy baj. Vannak ugyan független, nem a tanrendbe illesztett, tandíjas kurzusok, van, aminek a létrehozásában mi ügynökségi emberek segítettünk, de ez még mindig nagyon kevés. A másik nagy probléma, hogy egy védett bölcsőben ringatják a hallgatókat, nem terhelik őket eléggé. Például szoktak hívni zsűrizni diákversenyekre, ahol két-három hetük van kidolgozni egy munkát, miközben tudjuk, hogy a való életben, egy ügynökségnél dolgozva borzasztó időnyomás van. Aztán kilépnek az életbe, elkezdenek dolgozni és sokként éri őket, amivel találkoznak. Nagyon sok tehetséges ember van, de azok tudnak közülük kiemelkedni és sikeresek lenni, akik a munka után mennek. Szereznek maguknak gyakorlati helyeket, plusz munkákat, plusz terheket vállalnak, hogy minél több tapasztalatot szerezzenek, és ezzel egyszerűen felkészülnek, beleszoknak a valós munkakörülményekbe, nem érik őket meglepetések.

Olvastam nemrég egy interjúban, hogy hamarosan már egy marketingesnek is kell értenie a programozáshoz. Szerinted egy most tanuló vagy végző kreatív szakembernek milyen tudásokkal kell rendelkezniük?

Szerintem az irreális elvárás, hogy mindenki mindenhez értsen, bár az igaz, hogy amióta én elkezdtem dolgozni, nagyon sok mindennel bővült a szükséges tudások köre. Amikor én kezdtem, kellett érteni a Photoshophoz, Indesignhoz, Illustratorhoz (layout és fotó szerkesztő programok) meg kellett, hogy alapvető vizuális kultúrád legyen és tudjál rajzolni. Ma, akik nálunk dolgoznak, nyilván ezek mellett kell, hogy értsenek a fotózáshoz, filmezéshez, filmvágáshoz, zenékhez, tisztában legyenek a trendekkel és azzal, hogy mi zajlik a reklámszakmában, értsenek a közösségi médiumokhoz, és persze az is hasznos, ha egy kicsit a programozáshoz is konyítanak. Viszont ezekhez a dolgokhoz sokkal könnyebb is hozzáférni és megtanulni, ha az ember tényleg akarja. A legfontosabb azonban az szerintem, hogy sokkal nyitottabbnak kell lenni. Nem lehet megnyugodni, hogy én már mindent tudok, már 2-3 éves tudás is elavultnak számít. Folyamatosan érdeklődni kell, utána menni a dolgoknak, ez egy tök normális következménye annak, hogy így felgyorsult a világunk.

ezermester.jpg

Ezermester (forrás)

A gyakorlati képzés hiányát az okozza, hogy az egyetemeknek, főiskoláknak nincsenek kapcsolataik a szektor cégeivel?

Igen. Nincsenek kapcsolataik, mert nem építettek ki. Pedig azt látjuk, hogy ha eljutunk valamelyik felsőoktatási intézménybe előadni, és kifejezetten gyakorlatorientált tematikával készülünk, mondjuk például brief-szimulációt csinálunk, borzasztó lelkesen fogadják a hallgatók. Bár mi mindenhol felajánljuk, az iskolákból gyakorlatilag nem keresnek minket, hogy beszéljünk a tanulóknak a gyakorlati tapasztalatokról. Pozitív példaként említhetem a MOME-t, mert ott már sikerült egy picit előbbre lépni, egész gyakran fogadunk onnan „gyárlátogatásra” hallgatókat, de például nemrég volt egy megdöbbentő élményem Corvinusos tanulókkal. Végzős hallgatók voltak nálunk, és amikor kérdeztem őket, hogy hány ügynökségen voltak, milyen ügynökségeket ismernek, alig tudtak egy-kettőt mondani, és fogalmuk sem volt, hogy hová fognak menni dolgozni. Nagyon fura volt, hogy végzősként ők néhány hónap múlva a munkaerőpiacon találják magukat, és nem voltak tisztában azzal a közeggel, amibe kilépnek. Ezt persze nem lehet csak az iskolákra és a tanárokra terhelni, a diákoknak is sokkal határozottabban utána kellene menniük a dolgoknak.

Minden mindennel összefügg, és nyilván ha nagyon sok színvonalas kreatív munka születne, sok nemzetközi díjat nyernénk, a reklámügynökségi szakma is vonzóbb lenne a fiatalok, pályakezdők számára. Ügyféloldalon is megvan ez a nyitottság a fiatalok felkarolására, utánpótlás nevelésre?

Erre nincs rálátásom, de elég sok cég működtet gyakornoki programot, ahogy mi is. Ezekkel a programokkal mindenki nyerhet, mert ha a gyakornok jól teljesít, akkor jó eséllyel állandó helyet is kaphat, vagy ha azt nem is, a gyakorlati idő alatt összeszedett tapasztalattal már sokkal könnyebben el tud helyezkedni.

Azt értem, hogy az ügynökségeknek, kreatív szakembereknek miért fontosak a nemzetközi, vagy akár hazai versenyeken elért helyezések, de miért kellene, hogy fontos legyen az ügyfeleknek?

Amikor hazajövünk a versenyekről, akkor óriási energiát fektetünk abba, hogy az ott hallottakat, látottakat átadjuk az ügyfeleinknek. Gyakorlatilag végig roadshowzuk őket egy prezentációval, rengeteg példával, és hogy melyiket miért tartjuk kiemelkedőnek. Ez már csak azért is fontos, hogy legyenek közös hivatkozási pontok. Az ügyfelek sokszor nincsenek annyira képben a nemzetközi trendekkel, a sikeresebb kampányokkal, nem feltétlenül van arra idejük, hogy hazai vagy külföldi szakmai blogokat olvassanak, viszont ha mi látunk jó példákat, és azokat megmutatjuk nekik, akkor később azokra hivatkozva könnyebb megérteni, hogy ő milyen kampányt vagy kommunikációs megoldást szeretne.

Amikor az ügyfél elfogad egy kreatív koncepciót, akkor arról még nem tudja, hogy díjat fog nyerni, neki nem ez a szempontja. Elég nagy baj is lenne, ha emiatt választana egy koncepciót.

Óvva intenék mindenkit, hogy azzal a szándékkal fogadjon el vagy készítsen kreatívot, hogy azzal díjat nyerjen, az első mindig az üzleti cél elérése. Az említett beszámolók viszont arra is jók, hogy a szintet emelik. Az ügyfél is magasabbra teszi a lécet saját maga számára, ha látja, hogy milyen minőségű munkák vannak a nemzetközi porondon. Ő is egyre jobbat akar csinálni, és ez az ami hajtja előre a szakmát.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr487423962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rudi Kató 2015.05.19. 06:36:28

Az emberek döntő többsége gyűlöli a reklámokat mert merő hazugság mindegyik! Ezt még tetézik az erőszakossággal ahogy lenyomják a torkukon a meccsek, filmek állandó megszakításával!

Babette anyó húsdarálója 2015.05.19. 07:25:02

Úgy a válság kezdetéig voltak elfogadható, nézhető, ötletes és szellemes reklámok.
Azután kitermelődött egy olyan beteg agyú önmagukat kreatívnak nevező csürhe akiknek diliházban lenne a helye.
A sok idegbeteg kaffogó, visító, gajdászó reklámot a szerzőjével kéne hallgattatni egy teljes hónapon keresztül napi 12 órában, oszt ha túléli akkor mehet adásba.
Annyit viszont elértek, hogy a reklámblokk kezdeténél automatikusan veszem le a hangot.

Mérnork 2015.05.19. 08:08:38

@Babette anyó húsdarálója:
"Annyit viszont elértek, hogy a reklámblokk kezdeténél automatikusan veszem le a hangot."
Dettó, már nagyon régóta. Gyerekek is erre vannak nevelve.
süti beállítások módosítása