Gondolta volna, hogy a térkép is lehet kommunikációs eszköz? Még a teljes objektivitással készített térkép is tükrözheti a készítő véleményét, de persze vannak tudatosan torzított térképek is. Egy amerikai gyűjtő harminc éven át gyűjtött olyan térképeket, amelyeket propagandacéllal készítettek. A pártok és a mobilszolgáltatók is térképekkel játszanak, de a trianoni diktátumnak is ez a fő szimbóluma.
Lassan már hozzászokunk ahhoz, hogy trükkösebbnél trükkösebb módokon akarnak minket befolyásolni, de fogadjunk, hogy arra nem gondolt, hogy még a térképek is szolgálhatnak a manipuláció és a meggyőzés eszközeként. Pedig számtalan példát találhatunk erre Paul „P.J.” Mode térképgyűjteményében, amit tavaly ajándékozott az amerikai Cornell egyetem könyvtárának. A gyűjtő több mint hétszáz darabos kollekciójából az egyetemi könyvtár már nagyjából háromszáz darabot digitalizált is, ennek apropóján jelent meg a National Geographicban egy cikk arról, hogy hogyan lehet befolyásolni az embereket térképek segítségével.
Bízunk bennük
A térképeknek persze könnyű dolguk van, hiszen egyrészt függünk tőlük, másrészt úgy szocializálódtunk, hogy megbízzunk bennük. A maguk szikárságával sugároznak egyfajta tényszerűséget. Azok most nyilván nem értenek velem egyet, akiket a navigáció vitt már be egyirányú utcába forgalommal szemben, vagy utasított jobbra fordulásra egy olyan helyen, ahol nem is volt utca. Sőt olyan esetekről is hallhattunk, ahol a térképalkalmazások használat tragédiához vezetett. A 2012-ben startoló Apple maps is szolgált néhány vidám perccel.
Ennek ellenére igaz, hogy ha egy térképet látunk, akkor azt hiteles forrásnak gondoljuk, kevésbé vagyunk hajlamosak kételkedni az azon látottakban. Ezt a – sokszor - feltétlen bizalmat azonban sokan kihasználhatják, ha meg akarnak győzni minket valamiről. Az adatvizualizáció és az infotainment egyébként is borzasztó népszerű eszközök az utóbbi években a kommunikációban, a térképek „kreatív” használata tökéletesen illeszkedik ebbe az aktuális trendbe.
A tények csoportosítása vagy tudatos torzítás
A civilben egyébként jogász gyűjtő két térképkategóriát különböztet meg a gyűjteményében. Vannak a tökéletesen pontos és korrekt térképek, amelyek azonban a tényeket úgy sorakoztatják fel, illetve jelenítik meg, ahogy az a térkép készítőinek érdekeit szolgálják, és vannak az térképészetileg egyáltalán nem pontos, a közlő érdekeinek megfelelően torzított térképek. Mindkettőre sok példát találhatunk a három évtizedes gyűjtőmunka eredményeként összeállt kollekcióban. A Brit Birodalom méretét bemutatni hivatott térkép például, mint térkép, tökéletesen korrekt. Helyesek rajta az arányok, a méretek, a távolságok. A figyelmes szemlélő számára azonban rögtön feltűnik, hogy a készítők megnyújtották kicsit a rajzlapot, így a nagy angol gyarmatok – India, Ausztrália és Új-Zéland – kétszer is ráfértek a térképre.
Az ellenpélda pedig egy 1884-ből származó térkép, amellyel a Demokrata Párt azt akarta szemléltetni, hogy a republikánusok által uralt Kongresszus milyen óriási területet, az USA területének 38 szazalékát adta át vasút társaságoknak. Valójában ez az érték 9 száualék körül volt, a térkép tehát erőteljesen megtévesztő.
A térképek propaganda célú felhasználására a háborús idők nagyon termékenyen hatnak, ami nem meglepő, hiszen a területszerzésekre irányuló hadicélok bemutatásának eléggé nyilvánvaló eszközei ezek. Érdekességként megfigyelhető az is ezeken a térképeken, hogy milyen kliséket alkalmaznak a készítők. A csápjait nyújtogató polip például több térképen is megjelenik, mint a fenyegető, befolyási övezetét kiterjeszteni igyekvő, agresszor, hódító szimbóluma.
Holland plakát a második világháborúban, amely az Indonéziában lévő egykori holland telepek felszabadítását sürgeti. (forrás)
Ha a térképek kommunikációs erejét kell felhasználni, persze nekünk, magyaroknak sem kell a szomszédba menni tanácsért. A trianoni döntéssel elszakított területek bemutatása, a döntés súlyosságának dramatizálása elképzelhetetlen térkép nélkül, az azóta eltelt 95 évben ebben a témában született térképes alkotások végtelen teret adtak a kreativitásnak, Nagy-Magyarország körvonala pedig minden bizonnyal a legismertebb térképészeti szimbólum Magyarországon. Mondjuk ebben az esetben a területek arányával nem kellett torzítani, az ország arányaiban tényleg a legnagyobb veszteséget szenvedte el a vesztesek közül.
Térképek az üzlet szolgálatában
Az üzleti életben is láthatunk példákat arra, hogy a térképeket kommunikációs célra használják. A mobilszolgáltatók esetében nyilván kézenfekvő megoldás a hálózattal lefedett területek bemutatására a minden szolgáltató honlapján megtalálható interaktív térkép. A szolgáltatással ellátott területek korrekt, tényszerű és funkcionális közlésén túl azonban a szolgáltatók propaganda céllal is nyúlnak a térképhasználathoz, amikor azt szeretnék demonstrálni, hogy az ő hálózatuk nagyobb, mint a versenytársaiké.
Az új hálózatok kiépítésének megkezdésekor szinte már borítékolható, hogy a mobilszolgáltatók hamarosan nekiesnek egymásnak, hogy egy 1-2 évig tartó lefedettségháborúban kialakítsák azt a percepciót a fejünkben, hogy az ő hálózati lefedettségük a nagyobb. Ebben a harcban kizárólagos eszközük a funkcionálisan nyilván teljesen használhatatlan sematikus lefedettségi térkép. Az mondjuk elég szomorú, hogy a szolgáltatók ilyen fantáziátlanok, amikor a lefedettség kommunikációjáról van szó. Volt idő, amikor erről még tudtak úgy beszélni, hogy az felkeltette az érdeklődést.
Akármelyik felhasználását is nézzük a térképeknek, az megállapítható a gyűjteményből és fenti példákból, hogy egyik térkép sem tud független lenni a készítőjének szemléletétől, legyen az bármilyen precízen, és tudományos igényességgel előkészített is.
