Elbukna a Kétfarkú Kutya Párt, ha beperelné a Magyar Hírlap?

2015. november 10. 13:48 - Topolay Gábor

Ahogy azt nagyjából minden magyar internethasználó tudja, október 30-án a Magyar Kétfarkú Kutya Párt kiadott egy ingyenes álhírlapot, és terjeszteni kezdte hét városban. A probléma vele, és egyben jelen poszt témája, hogy a viccpárt egy az egyben levette a Magyar Hírlap arculatát és cikkeket írt a napilap újságíróinak nevében. Széles Gábor a szükséges jogi lépéseket emlegeti, a kétfarkú kutyák viszont nyugodtak. Merőben új gyakorlat ez a magyar újságírásban, alább a következményeiről gondolkodunk. Mit tett a párt és mit tehet a hírlap? Közszereplőknek, újságíróknak ezt is el kell viselni? Érti egyáltalán a magyar jog a viccet? Egyáltalán ez vicces?

Az álhíreknek hosszú és színes múltja van. A Wikipédia 1835-ra datálja az elsőt, a Sun olvasottságát tornászta fel egy hatrészes cikksorozat a Holdon talált civilizációról. A műfaj népszerűsége azóta is töretlen, az ember valahogy szívesebben olvas hülyeségekről, mint véresen komoly dolgokról. Itthon a tömény marhaságra fogékony piac akkora, hogy a Goldenblog-díj hír kategóriájának 2012-es győztese a közönség és a zsűri szavazatai alapján is a Hírcsárda lett.

hircsarda-2.jpgForrás: piroslapok.blog.hu

Az álhírportálok, mint a Weekly World News, vagy a Hírtelen volt, saját felületükön, saját megjelenéssel gyártják az áltartalmat. A viccpárt azonban bátorkodott egy országos napilap teljes megjelenését fejlécestül, lógóstul, szerzőstül kölcsönvenni a trollkodáshoz. A jog útjai kifürkészhetetlenek, jóslatokba semmiképp sem bocsátkozunk, ám érdekes körüljárni, hogy egy papíralapú kiadvány milyen védelemben részesül, illetve hogyan viszonyul a jogrendszerünk a paródia intézményéhez. 

A lapos, ámde szükséges jogi okfejtés elején le kell szögeznünk, hogy a kiadvány ingyenes, a fejlécben megjelenik a kétfarkúak logója, továbbá az utolsó oldalán található disclaimer kifejti a dolog humoros jellegét. Meg kell azt is jegyezni, hogy teljes egészében nem tudták másolni a megjelenést, mivel a lap főoldalát az arra besűrített írások egymáshoz viszonyított mérete és elrendezése alakítja, tehát az mindennap változik.

magyar-hirlap.jpgForrás: nepszava.com

A Magyar Hírlap védett is, meg nem is

A Magyar Hírlap lógója védjegyoltalom alatt áll, erről a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának keresőjében, a cím mezőbe a lap nevét beírva bárki meggyőződhet. A védjegytörvény szerint a „védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ” – bővebb kifejtést nem igénylően – olyan védjegyet, mint a jogosult. Azért nem igényel bővebb kifejtést, mert az idézett jogszabályhely tartalmazza a gazdasági tevékenység kitételt, amely feltételezi az üzletszerűséget és a haszonszerzési célzatot. Egy ingyenes és egyszeri kiadványnál ez a két feltétel hiányzik.

A napilap megjelenése, külső felülete, designja ugyanakkor nem védett. Igen, az utánzat rendkívül jól sikerült, első látásra észre sem lehet venni a különbséget. Másolni egy, a fogyasztók számára jellegzetes tartalmat jogszerűen nem lehet, de megint rögzíteni kell, hogy a viccpárt gazdasági tevékenység körén kívül tette ezt oly módon, hogy felhívta a figyelmet a poénra.

Azonban érdemel pár gondolatot az, hogy a kiadvány tekinthető-e gerillamarketingnek, ekként pedig mennyire értelmezhető gazdasági előny szerzésére irányuló tevékenységnek. A marketing ugye feltételez egy stratégiát, koncepciót, több összefüggő mozzanatot. Itt egy egyszeri lépésről beszélünk, de ne felejtsük el, hogy a kutyapárt nem először él figyelemfelkeltő, megdöbbentő eszközökkel. Úgy vélem, az álhírlap remekül beleillik a marketingeszközök sorába, amivel a párt általában élni szokott, a KSH előtti tüntetéstől kezdve a választási programjukon keresztül egészen az ellenplakátkampányig. A reklám hatása ebben az esetben még a szokásosnál is nehezebben mérhető, de szem előtt kell tartani, hogy a politikai előny, amit egy párt mindig elérni kíván, nem feleltethető meg a gazdasági előnynek.

Fel lehet használni az újságírók nevét?

Ami igazán érdekes, az a létező újságírók nevében, továbbá közszereplőkről való hamis tartalomgyártás. A Polgári Törvénykönyv a névhasználathoz való jogot és a jó hírnév védelmét, míg az adatvédelmi törvény a személyes adatok, tehát a név kezelésének szabályait rögzíti. Elég erőltetettnek tűnik, hogy egy természetes személyről való hamis írásokat a név, tehát egy személyes adat kezelésének minősítsük, de a becsület és a jó hírnév törvényi védelme már más elbírálás alá esik. Andy Vajna válásáról és újraházasodásáról, továbbá Orbán Viktor menekülttáborban töltött éjszakájáról írtak kevéssé tűnnek visszásnak, de Széles Gábor interjúja és Deutsch Tamás Twitter-bejegyzése már minősíthető a becsület és a jó hírnév megsértésének. Ezekben ugyanis a szereplőket egyértelműen negatív színben tűntetik fel, így megállapítható lehet, hogy az adott írás a fenti két személy „társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.” Az érem másik oldala viszont, hogy Széles és Deutsch is közszereplők, tehát jogi védelmük küszöbe magasabban van egy átlagemberénél, személyiségi jogaik vonatkozásban többet kénytelenek elviselni.

bayer-szeles.jpgForrás: archivum.magyarhirlap.hu

Külön pikantéria Bayer Zsolt esete. Azt, hogy az írás sértő-e a publicistára nézve, mindenki döntse el maga. Ellenben érdeklődve várok egy olyan pert, amiben egy újságíró kifogásolja, hogy igazából nem is kért bocsánatot senkitől, és nem is bánt meg semmit, mert az ál-Magyar Hírlapban most ezt tette.

És az újságban szereplő fotók? Közszereplők a rájuk vonatkozó személyiségi jogi védelem szem előtt tartásával nyilván szerepeltethetőek, de több képen nem közszereplők vannak. Legvalószínűbb, hogy stock fotókkal dolgoztak, de persze lehet az is, hogy az érintettek engedélyt adtak a képeik felhasználására. Vagy nem. Mindenesetre nem feltételezhető, hogy a képek jogtalan felhasználása miatt fog a párt elhasalni a bíróságon.

Mint többször elhangzott, az utánzat végén egy fekete keretbe zárva bújik meg a disclaimer. A lényege – mint minden disclaimeré –, hogy a felelősséget korlátozza vagy kizárja az adott tartalomért. Konkrétan rögzítik benne, hogy a lap nem az igazi, abban valótlan tartalom jelenik meg, továbbá megnevezik azt a természetes személyt, aki a szerkesztői felelősséget viseli. A lap tehát kifejezetten utal saját szatirikus mivoltára, egy pillanatig nem próbál úgy tenni, mintha az igazi volna. Ha összerakjuk tehát, hogy kiadtak egy ingyenes álhírlapot, ami nagyon hasonlít egy létező lapra, erre fel is hívták a figyelmet, és az álhírlap tartalma visszatükrözi, reflektál az eredetijére, az abban szokásosan elhangzottakat kifigurázza, akkor meg is érkeztünk a legjobb kérdéshez: mi is az a paródia?

parody.jpgForrás: formyhour.com

Meddig vicc a vicc? Ismeri egyáltalán a jog a viccet?

A paródia jogintézményét a magyar jogrendszer nem nevesíti. Eligazodáshoz a gyakorlat, illetve a Szerzői Jogi Szakértő Testület SZJSZT 16/08 ügyszámú szakvéleménye lehet támasz. A szakvélemény idevágó részeit, annak pontos megfogalmazása miatt szó szerint közöljük:

A paródia a szellemi vita közismert eszköze, szabadsága a véleményszabadság alkotmányos védelmének sajátos, a szerzői jog által elismert belső korlátja. A szerzői jogban a paródia olyan sajátos szabad átdolgozás, amelynek egyik sajátossága, hogy a parodizált mű nem halványulhat el teljesen, sőt, szükséges ismérv, hogy arra rá ismerhessen az, aki a parodizált művet egyébként ismeri.

A paródia azzal távolodik el a parodizált műtől, hogy a saját alkotótevékenység révén önállóságra tesz szert. Ez az a belső távolságtartás, amely a vitatásból, az ellentétes megközelítésből és a paródia önállóságából együtt fakad. Ha ez az ismérv, tehát a parodizáló mű észlelhető önállósága hiányzik, akkor kevés önmagában a parodizált művel való szembenállás.”

 

Két elem van hát: az eredeti tartalom felismerhetősége, illetve a paródia észlelhető önállósága. Úgy érzem, világosan felismerhető, hogy a szóban forgó álhírlap esetében mindkét elem megvalósul. És mégis, ott bujkál az a kisördög valahol – egy, az eredetire megszólalásig hasonlító tartalom lehet-e paródia? Lehet-e ezt a kiadványt összevetni azzal a paródiával, amit mondjuk Bagi Iván és Nacsa Olivér csinált éveken át ismert politikusok megszemélyesítésével. Ugye a paródiánál a fogyasztó az elejétől fogva egyértelműen tudja, hogy nem az eredetit látja. Ennél a kérdéses paródiánál viszont az első oldal csak meghökkentő. Feloszlik az MSZP? Leáll a paksi építkezés? Gyalogosok a rakparton? Nem lehetetlen dolgok ezek, csak furcsák.

parody_-2jpg.pngForrás: images.reblog.hu

A török jóvátétel híre ugyan elég meredek a valóság szempontjából, de a lényeg, hogy az átlagos fogyasztónak csak a második oldalon fog végleg leesni, hogy álhírekről van szó. Való igaz, hogy a parodisztikus minőséget az adott tartalom teljességében vizsgáljuk, nem pedig részleteiben, továbbá feltételezzük a viccpártról, hogy viccelni akart, nem pedig megtéveszteni, de nem csodálkozhatunk, ha egy jogérvényesítő fórum nem paródiának fogná fel a kiadványt, hanem csak egy félresikerült viccnek. Ami viszont már nem „a szellemi vita közismert eszköze.”

Akárhogy alakul, akár lesz per, akár nem, mindenképp ez az egyik legérdekesebb ügy, ami a magyar sajtóban az elmúlt években történt. Előfordulhat a következmények nélküliség, de az is, hogy a trollnak torkán akad a saját vicce. Mindenesetre, a kommentek alapjául szolgáljon a kérés: aki ilyenről tud bárhol a világon, azaz hogy egy létező lapot megjelentetnek a felület lenyúlásával és álhírekkel feltöltve, az szíveskedjen jelezni, kíváncsiak vagyunk ugyanis azok következményeire.

Update

A poszt publikálása után megkaptuk Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökének tájékoztatását azzal kapcsolatban, hogy honnan vették az ötletet. A The Yes Men nevű politikai csoport 2008 novemberében 80 ezer példányban kiadta a New York Times álhírekkel feltöltött pontos mását. A különbség annyi, hogy ők nem aznapra, hanem 2009 júliusára datálták az álhírlapot, így adva a világ tudtára a boldogabb jövővel kapcsolatos reményeiket. Még egy videó is van az esetről:

20 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr688064888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cardiobascularis 2015.11.10. 16:45:53

Szíveskednék jelezni, hogy meg kellett volna tanulni írni, ha már írni akarsz.
Pl. olyasmit, hogy a mindennap egybeírandó.

Valamint hogy a disclaimer szónak van magyar megfelelője is. Bár nem vagyok jogász, de ez esetben valami olyasmi, hogy felelősségelhárító nyilatkozat.

v2peti 2015.11.10. 17:02:07

Szombathelyen a kilencvenes évek második felében és a kétezres évek első felében volt egy "Drazsé Szemek" nevű magánkiadású bulvárlap, amit egy Draskovits László újságíró. Nekiállt leleplezni a politikusok disznóságait, eleinte az MSZP-ét, majd később a Fideszét. Emiatt belekergették egy vesztegetési ügybe, és börtönbe csukták. A szabadulása után már nem folytatódott a lap.
Az ellenzői két alkalommal is kiadtak olyan lapot, ami megtévesztően (de nem jobban, mint a kétfarkúaké) hasonlított az eredetire, és ingyen volt. Csak ez a lap nem vicces híreket közölt, hanem egyes politikusok lejáratása volt a célja.
Nem tudom lett-e belőle per, és azt sem, hogy mi lett az eredménye.

Szvidrigajlov 2015.11.10. 17:47:15

Felesleges a nyilvánosság előtt polemizálni jogi kérdésekről. Ráadásul úgy, hogy a szerzőnek fingja sincs.
a Védjegytörvény szerint bitorol, aki a védjegyet jogosulatlanul használja (27.§) A szerző által hivatkozott un. gazdasági tevékenységre utalás a védjegyjogosult javára értelmezendő, tehát ha valaki coca colás, vagy ferraris sapkát, pólót visel az utcán az nyilván nem bitorol, de aki a más nevén sajtóterméket ad ki...hát azt nehéz lesz gazdasági tevékenységen kívül megvalósuló szimpla tréfának értékelni.
Ettől függetlenül Széleséknek értelmetlen ezzel szemben fellépni. Ingyenreklám! A Kutyák pedig legyenek körültekintőbbek. Főleg a támogatóik jogászainak véleményét illetően.

vénkujon 2015.11.10. 18:57:27

én csalódnék a punnyadt idiótákban ha nem pereskednének:)

csak egy néző 2015.11.10. 18:58:06

Disclaimer (jognyilatkozat)

"Kedves olvasóink!
Sajnálattal közöljük, hogy ez nem
az igazi Magyar Hírlap, hanem annak
egy ideális változata, olyan
hírekkel, amilyeneket szeretnénk.
Elnézést kérünk mindenkitől, akit összezavartunk
azzal, hogy akár ilyen jó hely
is lehetne a világ és benne Magyarország.
Az újságot kiadja a Kétfarkú Kutya
Párt, felelős szerkesztő Kovács Gergely.
A lap 10 000 példányban jelenik meg.
A kiadvány ingyenes. De kiszámlázzuk. Befizetni
azonban nem kell."

2015.11.10. 19:58:22

az impresszumban ott van, h "nem
az igazi Magyar Hírlap"! A lapnak semmilyen gazdasági kárt nem okozott, mert az előfizetők száma nem hiszem, h csökkent volna. Milyen alapon perelik be? Becsületsértésért? de egy újságnak van becsülete? DD

csak egy néző 2015.11.10. 21:29:11

@lujo1111:
"A Magyar Hírlapot ebben a negyedévben már nem is auditálták, az előző negyedévben 7625 példány kelt el belőle átlagosan."DDD

babbaba 2015.11.11. 05:23:37

Nem szorosan tartozik ide, de valmennyire igen. A Mogács nem humoros. Sokkal inkább ripacskodó, művészkedő, krakéler.

CsakMintTe 2015.11.11. 12:48:35

Már épp örülni kezdtem, hogy végre valaki helyesen írja a "jóhírnév" szót. Erre harmadszorra neked is sikerült két szóban leírnod... (Sebaj, az új Ptk.-ban is hétszer helyes, egyszer meg nem. Legyünk következetesek, na.)

Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2015.11.11. 14:23:45

@CsakMintTe: A jó hírnév két szó, sima minőségjelzős kapcsolat, teljesen mindegy, hogy írja a PTK (helytelenül).

CsakMintTe 2015.11.11. 17:47:21

@Laza Bálint: A jóhírnév egy jogi szakkifejezés, ami mást jelent, mint a jó hírnév.

@csak egy néző: Ne az MTA mechanikus helyesírás-ellenőrzőjét kérdezd (amelyen maguk a készítők is feltüntetik, hogy az általuk javasolt megoldások mellett mindig lehetnek más helyes megoldások is), hanem egy jogászt, aki mondjuk személyiségi jogban járatos.

csak egy néző 2015.11.11. 18:00:02

@CsakMintTe:
OK. Amikor majd ennél fontosabb dolgom nem lesz, akkor felkeresek egy szakképzett jogászt, addig is igyekszem , hátha így is megértem, hogy mit is akar közölni a blogger.

CsakMintTe 2015.11.11. 19:25:55

@csak egy néző: OK. Hátha. Én pedig elnézést kérek, hogy egy picinyt ismeretterjesztettem.

Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2015.11.11. 20:52:41

@CsakMintTe: ennek lehetne létjogosultsága, de a konkrét estben, én legalábbis, képtelen vagyok definiálni a különbséget. ha jogi szövegben azt látnám, hogy jó hírnév megsértése, pontosan ugyanarra gondolnék, mintha azt, hogy jóhírnév megsértése.

CsakMintTe 2015.11.11. 21:13:52

@Laza Bálint: Csakhogy a jó hírnév esetében a többség arra asszociál, hogy szó szerint jó az a hírnév (lásd: sima minőségjelzős kapcsolat), tehát a megsértése arra utalna, hogy egy pozitív jellemű, jó hírű személyt tüntetnek fel rossz színben. Amikor egy cikkben vagy blogbejegyzésben egy olyan illető "jó hírnevének" megsértése kerül szóba, akit a kommentelők nem csípnek, többnyire arról szól a kommentfolyam, hogy "hö-hö, nincs is neki jó híre, nem is lehet megsérteni azt".
Ellenben a jóhírnév megsértése leegyszerűsítve valótlanság állítását jelenti, egészen pontosan meg így szól a paragrafus: "A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel." Így lehet például egy bűnöző jóhírnevét is megsérteni, például úgy, hogy egy piti bolti tolvajt rablógyilkosnak nevezel.
Magyarán a jóhírnév megsértésétől nem akkor tartózkodsz, amikor csupa jót írsz valakiről, hanem akkor, ha csupa igazat.

CsakMintTe 2015.11.11. 21:16:38

Kedves Topolay Gábor!
Előző okfejtésem nyomán megtenné esetleg, hogy a rosszul kijavított jó hírneveket újra egy szóvá alakítja?

Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2015.11.11. 21:34:48

@CsakMintTe: Ez továbbra sem ok arra, hogy a jog felülírja a helyesírást. A jó hírnév értelmezését a jogi környezet keretezi, nem jelent mást akkor sem, ha jó hírnévnek írják.

Ennyiből a csalás is lehetne mondjuk Csalás2 a jogban, a köznyelv ugyanis nagyon nem azt érti csalás alatt, mint a jog. És még sorolhatnám.

Ez annyi, hogy egyszer valaki nem tudott írni, és így kodifikálták a szöveget.

CsakMintTe 2015.11.11. 21:49:47

@Laza Bálint: Továbbra is csak ismételni tudom: de, mást jelent, részleteztem fent, hogy mennyiben. Ha most kicsit beleásnám magam a fellelhető bírósági határozatokba, találnék olyan indokolást, amely nálam precízebben fogalmazza meg ezt. Komoly személyiségi jogi szaktekintélytől származóra emlékszem, magam foglaltam írásba pár éve.
A magyar nyelv pedig - bármennyire rajongom, és ragaszkodom a szabályaihoz magam is - nincs kőbe vésve, élőlényhez hasonlóan változik az idők folyamán. Bizonyos szavak, kifejezések kikopnak, mások születnek.
Ismered például a "föveg" szó eredetét? www.nyest.hu/hirek/egy-tevedesbol-szuletett-szo-foveg

Nos, végül is mindegy. Szerintem létező szakkifejezés, mások szerint hülyeség. Mit tehetnék?

Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2015.11.11. 22:43:44

Nincs kőbe vésve, így külön sem hibás :) Mindenesetre pont ezért nem értem a merev ragaszkodást részedről - és itt nem fogunk dűlőre jutni, mivel a jelentést szerintem továbbra is a kontextus adja hozzá, nem a szó egyébként elfogadott alakjának torzítása. Mindegy.

Amúgy a fövegnél is van jobb, ezt ismerted: forum.index.hu/Article/viewArticle?a=42027861&t=9096663
süti beállítások módosítása