Néhány hete a Media Hungary konferencián, majd az Origóban is akciózott az idén januárban berobbanó Momentum. A felütést az adta, hogy a frissen párttá alakult mozgalom tagjai ellen folyamatos lejárató kampány folyik a kormányközeli médiumokban. Közben meghasadt a magyar közélet is, kitört a háború: az egyik oldalon a hatalmat elvtelenül kiszolgáló propagandisták, a másik oldalon a hatalmat éppen ellenőrizni kívánó újságírók állnak. A 2018-as választási kampányhoz közeledve biztosak lehetünk abban, hogy közel sem láttunk még mindent.

„A propagandagép nem média!” – állt a Momentum molinóján a május elején Siófokon megrendezett Media Hungary bejáratánál. A kép és vele együtt a hír bejárta a magyar média kormánytól független részét, ahogy az is hamar vezetőhírré vált, hogy azon a konferencián, ahol a szervezők büszkén hirdetik a mai magyar médiában szokatlan diverzitást, az Origo munkatársa nem mert, nem akart megjelenni, vagy egyszerűen csak felsőbb utasításra nem vett részt egy pódiumbeszélgetésen.

Nem sokkal később, még ugyancsak ebben a hónapban Fekete-Győr András, a Momentum elnöke váratlanul megjelent a lap szerkesztőségében, és kérdőre vonta azt a Kovács Andrást, aki lejárató cikkeivel az egyik legfoglalkoztatottabb és legelismertebb kormánypárti propagandistává vált az elmúlt időszakban. Azon lehet vitatkozni, hogy a pártelnök helyesen cselekedett-e, de ez az ügy csak a jéghegy csúcsa.

Forrás: Momentum Facebook

Soros, Simicska, Spéder – az s betű bűvöletében

Különös kapcsolatot ápol a kormány és a propagandamédia az s-betűvel kezdődő nevekkel.  A(z Alternatív) Tények szerint Soros szívesen megölte volna az édesanyját, Spéder pedig 35 milliós kocsival jár, és csalja a feleségét. Soros György aka – kósa lajosi értelemben - Dzsordzsi bácsi és Spéder Zoltán mellett Simicska Lajos, a másik kegyvesztett oligarcha is jó ideje a támadások középpontjában áll. A TV2 és a Tények a Rejtőzködő milliárdosok és egyéb, külön a kormány ellenségeit lejárató blokkjaival új szintre emelkedett – ha úgy tetszik, új mélységekbe ereszkedett.

Neves politikai elemzők is kifejtették már, hogy a jelenlegi rendszer egyik alapköve a folyamatos ellenségkép gyártása. Ezzel mindössze az a baj, hogy a híres-hírhedt Elmúlt nyolc évtől és a Fülkeforradalomtól eljutottunk oda, hogy egy felcsúti gázszerelő, Mészáros Lőrinc, Rogán Antal propagandaminiszter és a miniszterelnök jobbkezének számító politikai tanácsadó, Habony Árpád lapjai már felülről irányított tartalomgyárak, amelyek szándékosan hazudnak hétfőtől vasárnapig.

Abba talán még félelmetesebb belegondolni, hogy bárki a szakadék szélén találhatja magát, bárkire lecsaphat a vasököl, bárkiből azonnal számkivetettet csinálhat megrendelésre a Tények-Ripost-Origo triumvirátus. Ha ez megtörtént az anno éppen a miniszterelnök külföldi tanulmányait (is) finanszírozó milliárdossal, megtörtént a jelenlegi legnagyobb kormánypárt egykori pénztárosával, megtörtént az OTP vezetője melletti/utáni legnagyobb bankvezérrel, ki érezheti magát biztonságban?

Párhuzamos világok egymás mellett

Megoldhatatlannak tűnő rejtvénynek tűnik az, hogy mégis hogyan jutott el a magyar újságíró szakma addig, hogy Kunfalvy Nórák és Kovács Andrások tucatjai mindenféle megkötés vagy következmény nélkül hazudjanak vagy ferdítsenek az emberek szemébe. Hogy történhet meg az, hogy a Jobbik október 23-i ünnepségéről és a Vona-beszéd alatti állítólagos botrányról hamarabb számol be Magyarország legnagyobb közéleti portálja, az Origo? Már nemcsak a Momentumnak, hanem a portállal egy irodaházban dolgozó többi újságíróknak is szúrja a szemét, ami a szebb napokat látott lapnál újságírás címszó alatt történik. Néhány hónapja akcióztak is az elégedetlenkedők:

De a párhuzamos valóságokra, dimenziókra sokkal jobb példa lehet az, ami a Hősök terén, a civilek melletti kiállás jegyében szervezett tüntetés tudósításával történt. Az Origo úgy döntött, hogy a kiküldött, amúgy felkészült, profi fotósának a tömegről készült képeit egyszerűen kukába dobja, és helyükre ugyanazokat a megtévesztő szögből készült fotókat illesztették, amelyek az összes propagandamédiumban megjelentek. Az Origo fotórovatának vezetője a történtek után azonnal felállt. Az Origo-Ripost-888 és sorolhatnánk három-, négy-, öt-, hatszögben tényleg nem létezik etikett, ezek a médiumok csupán azon 2-2,5 millió embert célozzák, akik egyes listák és felmérések szerint a Fideszt támogatják.

Ha egy vállaltan nem kormánypárti médium lehozza, hogy egy, a hatalom ellen meghirdetett tüntetésen sokan vannak, a propaganda már előre bekészített sablonnal úgy tálalja azt, hogy Soros repülővel hozatta a megjelenteket vagy elenyészően voltak – 80 ezren - csupán a megmozduláson. Nem lenne fair az Origóval szemben, ha nem említenénk meg, és nem hangsúlyoznánk: nem csak ők hazudnak. Ez egy tökéletesen irányított rendszer, ahol a közmédiától a TV2-ig, a Kossuth Rádiótól a Rádió 1-ig minden és mindenki kézivezérelt.

Forrás: 444.hu

Hogyan tovább?

Napestig sorolhatnánk a látványos ellentéteket az újságírók és a propagandisták dolgozói által létrehozott tartalmak között, de érdemes inkább az egész mögé nézni. Rényi Pál Dániel, a 444 újságírója az utóbbi idők egyik legátfogóbb médiapiaci oknyomozó cikkében összeszedte, hogyan is működik a párhuzamos valóságban a kormánypárti propaganda. Akit kicsit is érdekel a téma, annak kötelező darabként ajánljuk.

Az újságírókra egyre nagyobb feladat hárul: meg kell próbálni az óriási ellenszélben is a valóságért, a szabad véleményformálásért dolgozni. Lehetséges, hogy azok az idők itt is eljöhetnek, amikor a hatalom az ellenzéki újságírókat lecsukja, csak mert külföldi ügynököknek titulálja őket? Hát, az első lépést már megtették, az ügynöközés már javában zajlik.

A választás közeledtével arra készülhetünk, hogy a lejáratások, karaktergyilkosságok és egyéb falshírek gomba mód fognak megszaporodni. Azok, akik átlátnak a szitán, muszáj, hogy a mikro- és makroközösségük figyelmét felhívják, hiába lehet leírni bármit (?), a sajtószabadság nem csak ebből áll. Amíg az állam közpénz hegyeket - álljon itt a Mérték alapos elemzése erről - mozdít meg a neki kedves portálok, rádiók, televíziók működtetésére, és bezárat ellenzéki lapokat vagy ellehetetleníti a működésüket, addig nem beszélhetünk szabadságról.