A főcímek mögött – újságírás és törvény összecsapása

2017. november 12. 13:54 - Turzó Lívia

A médiát egyre jobban lehúzzák a rágalmazási ügyek és a működési költségek, miközben az online és közösségi terek laikus kommentelői a virágkorukat élik. Elégtelenek a szabályozások, kevés a fék és az ellensúly. Tobzódnak viszont a vírusként terjedő, a tényeket népszerűségben messze leköröző hamis hírek. Mit tehetünk a 19. századi rágalmak örökségével, és hogyan nézzünk szembe a 21. század nyilvános vitáinak kihívásaival? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a szólás szabadsága, a felelős magatartás és a felelősségre vonhatóság között?

A november 6-án a dublini Trinity Egyetemen rendezett, A főcímek mögött (Behind the Headlines) elnevezésű éves összefoglaló szimpóziumán a szakma neves előadói vették górcső alá a média változó világában a szólásszabadság helyzetét. Foglalkoztak a sajtó szerepének átalakulásával és az igazság keresésével akkor, amikor az elveszni látszik, mind a hagyományos, mind az online médiában.

behindheadlines.jpg

Előadók: Prof. Eoin O’Dell (Jogi Tanszék, Trinity Egyetem), Andrea Martin (Média jogász, MediaLawyer Solicitors), Prof. Todd Gitlin (Újságíró Tanszék, Columbia Egyetem), Prof. Jane Ohlmeyer (Trinity Egyetem), Fionnan Sheahan (Szerkesztő, Independent News and Media) 

Egy olyan világban, ahol az igazság folyamatosan ostrom alatt van, a szólás szabadságának még soha ekkora jelentősége nem volt. Miközben a nyilvános viták közbeni kirohanások és vádaskodások a közösségi média-óriások árucikkévé váltak, a szakmai újságírás jövője, úgy mint a nyilvánosság véleményének formálása és a hatalmi szervezetekre való nyomásgyakorlás, egyre inkább veszélyeztetett.

Elhagytuk az igazságot

A magyarul post-igazságnak (post truth) elnevezett időszak nem csupán a politikai hazugságokra, megtévesztésekre vonatkozik, hanem a készre főzött és azonnal elérhető téves információ célzott és a közönség által be is fogadott terjesztésére épülő gépezet hatalomra kerülésére.

A média ezen nem túl fényes korszakának kezdete 2016-ra vált egyértelművé, amikor a hamis hírek kiakasztottak minden népszerűségszámlálót, és jócskán maguk mögött hagyták a hiteles és valós híreket. Ilyen álhírek voltak például a – Trump népszerűségi mutatóját is megugrasztó – „Ferenc pápa támogatja Donald Trump elnökké választását”, vagy hogy „Obama betiltotta a vallási fogadalom tételét az iskolákban”. Ezek nagyon rövid idő alatt produkáltak több milliós eléréseket.  

A viták egyre polarizáltabbak, a szakértői vélemények pedig sokszor alul maradnak a laikus kommentekkel szemben. Amikor egy propaganda, vagy egy rágalom pillanatok alatt körbe tudja utazni a világot, akkor hogyan lehet megtalálni az igazságot? Honnan tudjuk, mi a valós és mi a figyelemelterelés a valóságról?

A Trinity Egyetemen a szólásszabadság témakörét is kutató jogi professzor, Eoin O’Dell négy – a szólásszabadság helyzetét érintő – fő kihívást foglalt össze:

1. Ami kényelmes, azt szabad

Elavult ellenőrzés: az állami szabályozások nem követik elég gyorsan az online média alakulását. Helyenként korlátoznak, helyenként megengedőek, ahogy épp kényelmesebb. A kisebb médiaplatformokat teljes felelősséggel ruházzák fel az oldalukon megjelenő tartalomért, a legnagyobb közösségi média felületeken azonban a felhasználóé a felelősség. Ez a hozzáállás pedig melegágya a rágalmazási ügyeknek, amelyekkel az újságírókat és médiaszervezeteket sújtják.

2. Fakebook világa

Az onlineplatform-mogulok sajátos cenzúrával dolgoznak. Megtehetik, hiszen már nagyobbak, mint a legtöbb állam. A cenzúra önkéntes, sokszor nem is emberek, hanem programok, robotok végzik, és így a hírek és álhírek között nincs különbségtétel. Az terjed, ami népszerűbb, nem az, ami igaz. Ez pedig egyszerű pszichológia: az alapvető emberi érzelmekre ható (ál)híreket könnyebb észrevenni és megjegyezni. A fent említett Obama-álhírt 2,1 millióan osztották meg. „A Facebook valójában Fakebook” – tette hozzá kollegája előadásához Todd Gitlin professzor.

3. "Ide figyelj!"

Kreatív állami cenzúra működik, ahogy az aktuális propaganda megkívánja. Használják az új online média eszközeit, és kombinálják a régi, jól bevált figyelemelterelős módszereket: „Ide figyelj, ide figyelj!” Ennek leginkább Kína és Oroszország a mestere, de a nyugati demokráciákban is megfigyelhető. Csakhogy – ahogy O’Dell professzor mondja – ez utóbbiakban még van esély tanulni a hibákból, és az igazságnak kedvezőbb útra terelni a médiaplatformok működését. A felhasználó is megtanulhatja, hogy ha valahol nagyon hangosan szól valami, hogy „Ide figyelj!”, akkor máshol van valami ami halkan azt mondja, hogy „Ide kéne figyelned inkább, mert ez az, ami valóban történik”.  

4. Trollok háborúja

Végül, de nem utolsó sorban, napjainkban zajlik a Trollok háborúja: álhírek és gyűlöletkeltő szövegek özönlenek a legtöbbször arctalan emberi vagy nem emberi (chatbot) trollok seregétől az online platformokon.

Még megtalálhatjuk

Az előadók hangsúlyozták, fontos, hogy az internet olyan előnyei megmaradjanak, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket: legyen helyük vitáknak, érveléseknek, különböző nézőpontoknak. Ahogy mondták, az online vita jó dolog, korlátlanul azonban már nem biztos. Bizonyos határokat már átléptek, éppen ezért időszerű lépéseket tenni annak érdekében, hogy helyes irányba terelődjön a hírközlés menete, hogy a valós hírek elérjék az embereket, a hírközlés szakemberei pedig megfelelő képzést kapjanak, és megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat. Zárásként Eoin O’Dell professzor hozzátette, „csak akarnunk kell azt, hogy mindezt jól csináljuk, és akkor lehet jól csinálni.”

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr9613202311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Duplaxiii 2017.11.13. 09:32:17

Minden amellett szól, hogy ilyen előadásokról, konferenciákról beszámoljanak az érintettek.
De!!!
Mi értelme van ennek, ha a hazai gyakorlat 99,99%-ban ezzel szemben megy?
Ma a média kompletten
1) irányított és hazug
2) tanulatlan, képzetlen
Igen, kompletten, az az újságok, az elektronikus média és az internetes is, minden kombinációban.
Meg kell nézni az index címlapjait! Csak a bármiből eltrozított Trump-ellen cikkeket vagy a szakmainak sehogy sem neveztehtő Tech-rovat anyagokat. Ott vannak a bulvárkiadványok, akik már nem is írnak cikket, Facebook posztokat lopnak el és költenek melléjük olyan marhaságokat, amikkel odacsalják a szerencsétlen olvasókat. Vagy pénzért áldozatokat gyaláznak, mindenféle következmény nélkül.
További példa a "független" ATV, ahol napi szinten van hírhamisítás.
És a blogtér is eljutott ide, a korábban civil terület mára mindeféle politikai bérblogokká változott, melyekben az ellenvéleményekért ugyanúgy kitiltanak, mint minden pártalapú fórumról.
Ma már sehol nem tartják be a reklámtörvény, nincs minimális sajtóetika, a személyiségi jogok nem is ismertek.
Ekkor mi értelme vannak azoknak a nemzetközi céloknak, melyek posztban is megjelnnek?
Ma háromféle médiaszakember van hazánkban:
- politikai korrupt kollaboránsok
- gamer alapú netes tanulatlan "bloggerek"
- a klasszikus szakemberek, akik jellemzően pályaelhagyók, hiszen ők semelyik zombihadba nem használhatók.
Mennyire szakmai, ha egy bors kiatál egy cikket, amit 3 óra alatt átveszi, körbehivatkozza az ATV, Index, blikk, 444, HVG stb. háló?
Szóval ne kamuzzunk! Nincs hazai média és elképzelhető, hogy soha nem is lesz már a jövőben.
Előre a bulvár-blogger-gamer-facebook-kollaboráns világban!

Duplaxiii 2017.11.13. 09:41:23

Ugye, ittvan, hogy:
"Az előadók hangsúlyozták, fontos, hogy az internet olyan előnyei megmaradjanak, amelyek azt szolgálják, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket: legyen helyük vitáknak, érveléseknek, különböző nézőpontoknak. "
Miközben itt, a blog.hu-n 50%-ban a céges PR blogok jelennek meg, a maradék több mint fele politikai és a marketinghez kapcsolt trendi témák, a maradék kocsi halmaz lett a civileké.
Az első fél és a másik két ide nem illő írások nagyrésze kommentelhetetlen - azaz nincs szólásszabadság, csak kinyilatkoztatás, azaz ezek fizetett hirdetések közé valók -, a politikai írások nagyrésza ma cenzúrázott, azaz a szerző moderációhoz köti a véleményalkotást, ezzel nincs vita, párbeszéd sem, hiszen a posztok másnap már nem olvashatók, azaz ezek is csak kinyilatkoztatás jellegűek.
Miről beszélünk?
Az ATV-nek például nincs a honlapján kapcsolati kapu! Egy form, ami valahova megy és a büdös életben nem reagáltak az oda írtakra.
Vagy igazán olvasóbarát a 444 kommentvonala... Ott aztán ha nem alpári poénokat írsz, azonnal és véglegesen tiltanak le az egész világon!
Nem értem, miért kell hergelni a jogszerű újságírásról szóló cikkekel az olvasókat? Ebben a full jogsértő hazai médiakörnyzeteben.
Ma az olvasó ugyanúgy nem kell a médiának, mint a magyar focinak a fizető béző vagy a politikai pártoknak a 60% passzív! Mert ezek csak megzavarják a belterjes mutyit.

Merlot 2017.11.13. 11:01:14

Szabad országban szabad sajtó arról í@Duplaxiii: r, amiről szabad.
:D

Merlot 2017.11.13. 11:04:26

Mert egy kurva szóval sem illeti az ordas hazugságokat terjesztő M1-et, meg a Vajna-féle TV2-t.
Bezzeg az ATV-t emlegeti néhányszor.

De a Hír TV-t sem cikizi.
Vaj'h miért???
süti beállítások módosítása