A kutatók miatt fedezik fel mindennap az AIDS ellenszerét

2013. október 06. 20:16 - Háhner Petra

Az újságok címlapjai hemzsegnek a szenzációként tálalt tudományos hírektől: károsként ismert ételek jótékony hatásairól, gyógyíthatatlan betegségek ellenszeréről és történelmet író felfedezésekről. Ezek többsége még nem is bizonyított, mégis gyorsan széles körben ismertté válnak, köszönhetően az emberi jellemnek, a figyelemhajhász médiának és a néha csak elfogult, néha elismerésre vágyó kutatóknak. Egy francia kutatócsoport világított rá, hogy a tudományos áttörésként beharangozott kutatási eredményekről a legtöbbször kiderül, hogy tévesek, ezt pedig nem hozzák utólag nyilvánosságra. A kutatások szerint a leleplező munka híre nem kerül a címlapokra. Úgy tűnik, hogy a tudomány és a média érdekei elkezdtek közelíteni egymás felé, ami hosszabb távon félreinformált társadalmakat szülhet. Fontos, hogy a tudósok ne felejtsék el, hogy ők nem médiadolgozók, hanem szakterületük elhívatott képviselői, akiknek mindig kételkedniük kell, eredményeiket pedig felelősségteljesen kommunikálni a sajtó és a nyilvánosság felé.

Nem telik el úgy nap, hogy ne hallhatnánk valami meglepő hírt az egészségről. Még ha épp nem is tombol pusztító járvány, vagy nem terjed a világon veszélyes baktérium, mindig be lehet számolni egy új kutatás meglepő eredményeiről. Olvastad már például, hogy a kávé csökkenti a méhrák, a bőrrák, a diabétesz és a depresszió kockázatát? Hogy a csokoládé erősíti az izmokat, csökkenti a vérnyomást és a memóriavesztést? Hogy megvan a rák, az AIDS és a cukorbetegség ellenszere? És azt, hogy a sör gyógyítja a megfázást, a bor segíti a fogyást, a padlizsán pedig nemcsak vágykeltő, hanem rákmegelőző hatású is? Ezek mind olyan tudományos eredmények, amikről az elmúlt években számolt be a sajtó, hatásvadász címmel, hihetetlen jelentőségű áttörésként beállítva. De vajon mennyi igaz ezekből az állításokból? Az esetek többségében sosem tudjuk meg, hogy további kutatások igazolták vagy cáfolták az eredményeket.

Csak a kávé és a vörösbor

Több weboldal specializálódik arra, hogy egy tanulmány megjelenése előtt értesíti az újságírókat az eredményekről, abban a reményben, hogy a hír valamelyik újság címlapjára kerül. Vannak tuti fogások, például a csokival, a kávéval és a vörösborral kapcsolatos kutatások eredménytől függetlenül mindig sok embert érdekelnek. De ugyanez elmondható bizonyos betegségekről és egészségügyi problémákról is, mint a mellrák, az elhízás, az Alzheimer-kór és az autizmus. Emellett ha egy tanulmány áttörő felfedezésről számol be, szinte biztos, hogy benne lesz a hírekben.

Az Index cikke szerint a Marsról szóló hírek is rengeteg látogatót vonzanak: „Saját olvasottsági adataink alapján is kijelenthető, kevés tudományos hír érdekel annyi embert, mint az, hogy akkor most van-e élet a Marson, vagy nincs. Elég csak azt kiírni a címbe, hogy élet meg Mars, és akkor is tízezrek kattintanak, ha a link mögött egy óra böfögést rejtünk el…”

A sajtó ugyanazt csinálja, mint a kutatók

De mi történik egy olyan kutatással, aminek eredménye szerint a kutatási eredmények többsége téved? Egy ilyen felfedezés vajon bekerülhet a hírekbe? Nos, pontosan ilyet írtak nemrég, a tanulmány pedig nem került a címlapokra, sőt. Egy francia kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az újságok hogyan számolnak be a hiperaktivitással foglalkozó kutatásokról. Először azt a kérdést tették fel, hogy a médiában megjelenő tudományos állítások bizonyos idő elteltével is igaznak bizonyulnak-e. Válaszuk az lett, hogy az esetek többségében nem. Ugyanerre jutott John Ionannidis járványszakértő 2005-ben, amikor azt is megállapította, hogy a tudományos kutatások alig felét ismétlik meg, negyedüket pedig sosem próbálják újra. A rákkutatásokról nemrég az is kiderült, hogy 89 százalékukat képtelenség reprodukálni, így a rákkal kapcsolatos kutatási eredmények is meglehetősen gyenge lábakon állnak.cure.jpg

A francia kutatócsoport következő kérdése az volt, hogy a média utólag helyesbít-e, amikor kiderül, hogy tévedtek a kutatók. Erre a kérdésre szintén nem volt a válasz. Ennek oka, hogy egy szenzációsnak tűnő felfedezés sokkal izgalmasabb téma, mint az, hogy egy korábbi eredményt további kutatások alátámasztottak vagy sem. Ez nemcsak nagyközönségnek szánt médiumokra igaz: a tudományos folyóiratokban is ritkán számolnak be olyan kutatásokról, amikor lényegében semmi sem történik, például ha X molekula nem pusztított el egyetlen sejtet sem, vagy nem tette azt hatékonyabban, mint Y molekula. Pedig annak bizonyítása, hogy valaminek nincs hatása, vagy legalábbis nem volt megfigyelhető változás, különösen fontos a tudomány haladása szempontjából.

Ezért is a média a felelős?

Egy nemzetközi tanulmány szerint, ha egy hibás feltételezés napvilágra kerül, azt nehéz visszavonni, mivel az emberi kultúrában fontos szerepe van az információk továbbításának, és minél meglepőbb vagy felháborítóbb egy állítás, annál gyorsabban terjed. Az emberek főképp olyan információkat továbbítanak, amik erős érzelmi reakciót – undort, félelmet, boldogságot − váltanak ki a befogadóban. Ha egy hír széles körben elterjedt, lehetetlen mindenkihez eljuttatni, hogy mégsem volt igaz. Egyszerűen nem kattint rá senki, hiába írják meg az újságírók.

Persze nem lehet egyszerűen az emberi természetet okolni. Akárhogy is, a félrevezető tudományos információk egyik fő forrása a média. Az újságírók azt emelik ki, ami jól hangzik, és ahogy minden mást, a kutatási eredményeket is gyakran leegyszerűsítve, ferdítve vagy túldramatizálva mutatják be. Más kérdés, hogy így működik a média, ez nemcsak a tudományos hírekre igaz

2Story.jpgViszont nem az újságírók felelősek egyedül ezért a viselkedésért: a kutatók gyakran túlhangsúlyozzák eredményeik jelentőségét azért, hogy felkapja őket a média vagy megjelenhessenek neves tudományos folyóiratokban. Ilyen volt a NASA nagyjából egy évvel ezelőtti ferdítése is, amit utána megpróbált a sajtóra kenni: az USA űrkutatási hivatala tavaly ősszel bejelentette, hogy decemberi sajtótájékoztatójukon hatalmas eredményről fognak beszámolni a Curiosity projekttel kapcsolatban. A következő néhány hétben folyamatosan szivárogtak olyan közlések, amik visszavonták, de legalább finomították volna, majd a várva várt sajtótájékoztatón kiderült, hogy valójában nem találtak semmit. A korábbi bejelentést egyesek reklámfogásnak, mások kommunikációs bakinak könyvelték el. Az eset arra sarkallta a sajtóvilág szereplőit, hogy újraértékeljék a tudomány és a média kapcsolatát.

Kutató vagy médiadolgozó?

media1.jpgA problémát a tudományos világ és a média közötti fontos különbség okozza: az újságírók, riporterek általában pontos választ akarnak adni az öt kérdésre (Five Ws): ki, mit, hol, mikor, miért, de sajnos, ami a tudományt illeti, nehéz bármit is teljes bizonyossággal állítani. Ezt nagyon jól mutatja a következő vicc, amit nyugodtan komolyan lehet venni:

Három tudós utazik egy vonaton Skóciában. Meglátnak a hegyoldalban legelni egy fekete birkát. Az egyik tudós kinéz az ablakon, majd azt mondja:

− Nézzétek, a skót birkák feketék!

A második tudós erre így szól:

−Nem nem, a skót birkák között vannak feketék.

Erre a harmadik ingerülten rávágja:

−Barátaim, Skóciában van legalább egy olyan mező, ahol legalább egy birkának legalább az egyik oldala néha fekete.

A médiában minden eseményként jelenik meg, pedig valójában a tudósok az esetek többségében feltételezésekről beszélnek, amik megerősítésre várnak, és sajnos gyakran hiába. Ezzel a laikusok nincsenek tisztában: mindenki örömmel hiszi el, hogy a reggeli kávé amellett, hogy barnítja a fogakat és növeli a vérnyomást, a rák kialakulásának a kockázatát is csökkenti. Bár igaz, hogy a média rögtön ráharap az ilyen eredményekre, és bemutatásukkor csak az olvasottság lebeg a szeme előtt, az elsődleges információforrás mégis a kutató. Fontos, hogy a sajtóhoz eljuttatott közleményben pontosan jelenjen meg a felfedezés jelentősége, illetve az eredmény bizonyossága. A szenzációkeltés pedig maradjon meg a médiának.

Forrás: http://www.cbc.ca/news/health/it-s-news-but-is-it-true-1.1282472
Fotók: 
http://thescienceinformant.files.wordpress.com/2011/12/parkinsnature1.jpg
http://ksj.mit.edu/sites/default/files/images/tracker/2011/cure.jpg
http://www.wfsj.org/course/en/L2/2Story.jpg

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr305549185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serio (törölt) 2013.10.07. 21:37:51

Jó cikk, de érdemes kicsit a szkepticizmus-áramköröket rebootolni, hogy kiüssük a sok régi leüllepedett hülyeséget. :)
Attól, hogy egy "áttörő eredményt" negyven éve olvasott a nagymamánk, és azóta a fél világ evidenciaként kezeli, még lehet hogy hüly... bocsánat, azóta cáfolt kutatási eredmény.

És nem csak az egyes élelmiszerek jótékony, hanem állítólagos káros hatásaiban is érdemes kételkedni. (Emlékszem valaki egyszer vagy huszonöt éve "felfedezte", hogy a sárgarépa rákkeltő.)

A kávé és a csokoládé egészségtelen volta pl. olyasmi, amit szinte mindenki evidenciaként kezel, de amennyire tudom, nem igazán állnak ezek a babonaságnál szilárdabb talajon.
(Na jó, a kávé túlzott fogyasztása veszélyes olyanoknak, akik ELEVE szív-érrendszeri betegségben szenvednek...)

trhd 2013.10.07. 21:39:08

Én a viccet átkölteném inkább úgy, ami az egyes szakmák hozzáállást jobban tükrözi :-):

Egy politikus, jogász és egy matematikus utazik egy vonaton Skóciában. Meglátnak a hegyoldalban legelni egy fekete birkát. A politikus kinéz az ablakon, majd azt mondja:

− Nézzétek, a skót birkák feketék!

A jogász erre így szól:

−Nem nem, a skót birkák között vannak feketék.

Erre a matematikus ingerülten rávágja:

−Barátaim, Skóciában van legalább egy olyan mező, ahol legalább egy birkának legalább az egyik oldala néha fekete.

Archenemy 2013.10.07. 22:46:41

Ez egy ilyen külön poén, hogy a post címe is meglehetősen "szenzációs", nem? :)

bonebear · http://cinca.blog.hu 2013.10.08. 00:06:29

Sajnos az Index tudomány rovata sem kivétel, mivel ész nélkül és ellenőrizetlenül átvesznek (lefordítanak) ilyen "szenzációs" cikkeket, amelyekben lényeges tények téves interpretációi, de facto hülyeségek és persze fordítási hibák is vannak. (lásd: szinte megállították a fényt, levegőnél könnyebb hab, stb.)

Aztán hogy ez szimpla igénytelenség, vagy szándékos szenzációhajhászás, az jó kérdés.

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2013.10.08. 06:52:38

Ez egy nagyon fontos és összetett kérdés. Már vagy 25 perce próbálom megfogalmazni a gondolataimat a bejegyzés kapcsán, de azt hiszem, hogy inkább majd írok róluk egy átgondoltabb posztot magam is. :)

Összességében pesszimista vagyok a média elbulvárosodása miatt és látva azt, hogy egy megfelelően tálalt falrengető ostobaság mennyivel jobban megragadja az emberek figyelmét - és milyen észvesztő sebességgel terjed a közösségi hálóknak köszönhetően -, mint egy "hétköznapi áttörés" igényes magyarázata. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy utóbbi mennyit torzul, mialatt eljut egy több éves munka jegyzőkönyveitől indulva egy 20 oldalas tudományos publikáción át egy angol kivonaton keresztül egy 5 bekezdéses magyar Index írásig...

Laza Bálint · http://media20.blog.hu 2013.10.08. 08:22:35

@_Maverick: Tegyük hozzá, hogy a 20 oldalas tudományos publikáció sokszor eleve olyan minőségű, amilyen. Bőven nem számít, milyen hosszú valami. És főleg nm számít, mennyire szaknyelven (értsd, felesleges zsargonnal) van megfogalmazva.

A tudományos publikálásnak is bőven ideje lenne tükörbe néznie, nem gondolom, hogy - sokszor - különbség lenne egy ötbekezdéses Index-cikk, meg az eredeti publikáció minősége között. Ne tévesszük össze a megfogalmazást a minőséggel. De ez kicsit másik történet...

_Maverick · http://newdeal.blog.hu 2013.10.08. 18:17:21

@Laza Bálint: Ebben is van igazság. Én a magam részéről éppen emiatt hallgatok most egy online kurzust "Science Writing" témakörben és elképesztően jó dolgokra világít rá az előadó. És valóban, rengeteg írásnak sokszor kell nekifutnom, mire egyáltalán ki tudom bogozni a mondatok alany-állítmány viszonyát. Ez valóban probléma, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a több lépcsős átalakulás során esetleg elveszik valami hasznos információ. Néha még a tájékozódni vágyó kutatók számára is elveszik...