Brutálisan bejött a Katona Színháznak a gif-kampány

2015. április 29. 09:14 - Bolcsó Dániel

A kulturális terméket is el kell adni, de ebben a szokásosnál is nagyobb szerepe van az eredeti ötleteknek, mint amilyen a rangos Webby Awardsra jelölt Gifszínház is volt. A tartalom fontosabb, mint a hirdetés, a kommunikáció pedig jobban működik, ha az értékesítő csapatot is bevonják. Gricz Istvánnal, a Katona József Színház kommunikációs és értékesítési vezetőjével beszélgettünk színházi PR-ról, kommunikáció szakról és persze gifekről. Az utca és a fiatalok felé is nyitni kell.

Interjúsorozatunkban a „PR kommunikáció a gyakorlatban” című IMEC-képzés előadóival beszélgetünk. Az eddigi interjúk itt olvashatók.

 

A Katonában kommunikációs és értékesítési vezetőként dolgozik. Milyen szempontból tartja speciálisnak a kulturális intézmények kommunikációját, miben különbözik ez a terület más PR-os feladatköröktől?

Több szempontból is. Rengeteg oldalról meg lehet közelíteni. Az egyik nagyon bagatell: teljesen más büdzséből gazdálkodunk, mint mondjuk egy multicég, ezért ésszerűen kell elkölteni ezt a kevés pénzt, ami van. Éppen ezért, alapvetően és nagyon leegyszerűsítve, kevésbé a marketingre, mintsem jól célzott és okosan kitalált PR-akciókra fektetjük a hangsúlyt, kreatív és figyelemfelkeltő projektekre próbáljuk elkölteni a büdzsét. Erre egy példa, ami tavaly nagyon betalált, a Gifszínház nevű projekt, ami nemzetközi szinten is siker volt. Az az igazán hatékony, amiben van kreativitás és ötlet, és ki tud emelkedni az egyéb megjelenések közül. Ez nyilván nemcsak a kulturális szektorban van így, de itt rá is vagyunk kényszerítve az alacsony költségvetés miatt.

Másrészről én azt gondolom, hogy egy színház maga is egy kreatív kazán. Van 37 színészünk, akiknek olyan kreatív energiáik vannak, amiket jól tudunk kommunikációban is alkalmazni, és ők ebben nagyon szívesen partnerek. Nálunk ez lökést is ad, ugyanakkor egy lehetőség is, és nagyon rosszul tennénk, hogyha nem használnánk ki. Rengeteg ilyen van, forgattunk például videoklipet házon belül, egy előadáshoz. A Gifszínházhoz is kellettek ők is, mert nem pontos instrukciókat kaptak, hanem alapszituációkat és szabadságot. Tehát minden tényező – anyagi, csapatbeli – abba az irányba löki az intézményt, hogy legyünk kreatívak.

gricz.jpg

Gricz István

Guggenheim és kiscica között

A Gifszínháznál maga az ötlet is belülről jött?

Nem, azt a Young & Rubicam ügynökség hozta, ők kerestek meg minket, hogy csináljuk ezt meg, és aztán jött egy közös gondolkodás.

Számos itthoni díj után néhány hete jött a hír, hogy a nagy presztízsű Webby Awardsra is jelölték a projektet. Számítottak ekkora sikerre?

Arra persze nem számítottunk, hogy lesz olyan szavazás, ahol az egyik jelölt a Metropolitan Múzeum, a másik a Guggenheim, és a harmadik a Katona József Színház. De az látszott, hogy érdekes a dolog. Amikor kijött, a következő pár nap őrület volt. Sorba álltak a tévések, hogy mi ez, benne volt az RTL Klub napi híradójában, a hírek között: politika, kiscica és Gifszínház. Ez is váratlan volt.

Az, hogy a Gifszínház bevallottan a fiatal korcsoportot célozza, magával vonja-e, hogy a szokásosnál is hangsúlyosabb mondjuk a közösségi médiás megjelenés, vagy elsősorban nem ez határozza meg a kommunikációs eszközkészletet?

Nyilván vannak kötelező körök, amit nem lehet megkerülni. Nekünk is vannak plakátjaink, van szórólapunk. De ezekhez úgy állunk, hogy meg kell lenniük, viszont erre rá kell épülnie még egy rétegnek. Ha csak a számokat nézzük, akkor mi arányaiban, vagyis a facebookos közösséget a teljes nézőszámhoz viszonyítva, elsők vagyunk a színházak között. De ezt is próbáljuk úgy használni, hogy ne hirdetési felület legyen, hogy ma este ez az előadásunk van, gyertek. Nyilván itt is belefutunk kötelező körbe, például ha kevés a néző aznap estére, akkor hirdetőtáblának használjuk kényszerből, de alapvetően itt is tartalmat próbálunk adni.

A Gifszínház sem egy hirdetés, hanem egy tartalom. Ha valaki megnézi, nem is feltétlenül kell tisztában lennie azzal, hogy a Katona József Színház készítette. Ott egy színész, valamit csinál, és vagy szórakoztató, vagy nem. Lehet, hogy szerez neki egy jó percet vagy kettőt – ez egyébként pont elég ma már szerintem, ennél többet nem feltétlenül lehet elvárni.

117_2_anim.gif_480x480

A Gifszínház egyik minielőadása (Forrás: Gifszinhaz.hu)

Az érdeklődést kell felkelteni

Gondolom az nem árt azért, ha visszatalálnak mondjuk a Gifszínházon keresztül, tehát látják, hogy ez a Katonának a terméke.

Természetesen az a célja, igen, hogy olyan embereket is elérjen, akik nem feltétlenül tudják, hogy mi az a Katona. Jó esetben ha tetszik neki egy olyan színész a szériában, akit még nem látott, és rákeres, akkor lehet, hogy már egy lépéssel közelebb kerül a színházhoz.

Nyilván nem csak ennek tulajdonítom, hanem sok más tényezőnek is, de négy év alatt közel felével nőtt a nézőszámunk. Pont néhány hete adtunk ki erről egy nagyobb anyagot, ami összefoglalása is az elmúlt pár évünknek. Ebben is külön hangsúlyoztuk a fiatalok fontosságát. Utoljára öt éve készült nagy közönségkutatásunk, most ősszel fog készülni egy részletes és mély felmérés fókuszcsoporttal, kérdőívezéssel. Érdekes lesz összevetni, hogy ennyi idő alatt mi változott, például a korcsoportok hogyan alakultak.

Ezen az öt évvel ezelőtti kutatáson alapult a döntés, hogy a fiatalokra kell nagyon erősen koncentrálni?

Nyilván azon is, de ezt azért a józan ész is diktálja. Alapvetően a színház úgy általában nincs a fiatalok legnépszerűbb szabadidős tevékenységi formái között. Érdekessé kell tenni a színházat, mert amíg a 17 éves középiskolásnak az jut eszébe róla, hogy beül megint egy kötelező olvasmány unalmas, poros feldolgozására, akkor ő nem lesz színházba járó ember. Viszont ha tizen-huszonévesen olyat tudunk neki mutatni, ami neki szól, és fölkelti az érdeklődését, az már teljesen más helyzet. Ez nyilván csak részben kommunikációs kérdés, hiszen magának a produktumunknak is olyannak kell lennie, hogy a fiataloknak is szóljon, és én azt gondolom, hogy mi ebben most jók vagyunk, tudok több olyan előadást mondani, amit 16-17 éves kortól simán ajánlok bárkinek.

Egyet-kettőt a példa kedvéért mondana?

Az Üvegfal mögött című előadásunk például kifejezetten osztálytermi előadás, ott is és itt a színházban is játsszuk. A ‘67-es diáklázadásról szól, és interaktív, a diáklázadókat játszó öt fiatal színész megszólítja az ott ülőket, őket is próbálják bevonni: mit csinálnának hasonló helyzetben, hogyan döntenének. A másik, ami mostanában nagyon megy, az az Illaberek című előadás. Az pedig az elvándorlásról szól, és rengeteg fiatal jön el rá, hiszen ez téma köztük is: mit csinálsz, ha elvégzed az egyetemet, itthon maradsz, vagy inkább fogod magad és szerencsét próbálsz?

Ehhez az előadáshoz hirdettek meg egy rövidfilm-pályázatot is.

Igen, az már a kommunikációs oldala, hogy próbáljuk aktivizálni is a diákokat, és születtek is nagyon jó filmek. Az első helyezettet be is építettük az előadásba.

A nyertes rövidfilm

A színház nem autószalon

Van az ilyen látványos visszaigazolást nyújtó projektek mellett olyan, ami kevésbé látványos, de legalább ilyen fontosnak tartja?

Van egy idei projektünk, amit ősszel fogunk komolyabban beindítani, a Kártyázz nálunk! nevű akció – ez mondjuk már értékesítés és kommunikáció keveréke. Hogyha egyetemista vagy, van egy diákigazolványod, és Mastercard kártyával fizetsz, 50 százalék kedvezménnyel vehetsz jegyet az előadásainkra. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly motiváció lehet arra, hogy színházba gyere. Ez ugyan pont nem tartalom, nem valami izgalmas kontent, amit megosztasz vagy nevetsz rajta, hanem értékesítési akció. Más típusú, de ugyanúgy a fiatalok felé fordulunk vele. Azt reméljük, hogy egy 50 százalékos kedvezmény már pont eléri az ingerküszöböt, és hátha motivál arra, hogy olyan is bejöjjön ide, aki egyébként nem jönne be.

Egyébként ebben, hogy a kommunikáció és az értékesítés itt teljesen egyben van, milyen előnyöket lát?

Amikor idejöttem, én csak kommunikációra érkeztem, és az első év után kértek föl rá, hogy a kettőt gyúrjam egybe. Azóta sokkal jobban megy, mert rengeteg mindenben összefonódik a kettő. Az autóiparban például jobban elválik a márkakommunikáció és az értékesítés a szalonokban. Nálunk viszont mindkettő ugyanazokon a csatornákon történik, sem stratégiában, sem napi működésben nem érdemes különválasztani a két területet.

katonaszinhaz01.jpg

A színház az átalakítás előtt és után (Forrás: Wikipedia)

Beltér, külcsín, tartalom

A konkrét PR-akciókon kívül milyen elemeket tart még fontosnak a márkaépítés szempontjából?

Az egyik legfontosabb dolognak az átépítést tartom, amikor három éve a zárt, sötét, füstüveges-vörösfüggönyös, klasszikusabban színházas kinézetet a maira alakítottuk át. Ez abszolút szimbóluma annak az egésznek, amit itt az elmúlt pár évben próbálunk csinálni. Nem csak marketingszöveg nálunk a nyitás: a színházat nem választja el egy fal a külvilágtól, létrejött egy egész nap nyitva tartó közösségi tér egy kávézóval, ahová valóban bármikor be lehet jönni. Szintén van amögött filozófia, hogy hogy néz ki ez a tér belülről, ebben is nagyon markánsan meg akarjuk különböztetni magunkat.

Most tényleg inkább a négyes metró látszóbetonos dizájnjához hasonlít, mint a többi színházhoz.

Ez nagyon megosztó volt, sok nézőnk teljesen el volt képedve, hogy mi ez, mit képzelünk, mikor fejezzük be az építkezést, mikor lesz rendesen bevakolva. Elmondtuk nekik, hogy ez koncepció, nem a kivitelező lépett le idejekorán. Ezzel együtt sokan azt mondják, hogy nagyon jó, hogy van egy ilyen hely. Funkcionálisan pedig az a fontos, hogy évtizedekig, mióta működött itt egy színház, volt itt egy ajtó, ami ezt az egész teret lezárta, vagyis volt egy hasznosítatlan terület a város közepén. Ez most kávézó, az előbb itt ebédelt valaki, hamarosan a kiülős rész is kikerül, vagyis élő, működő térré alakítottuk.

A másik dolog, amit még fontosnak gondolok, az új arculatunk. Ez lazán kapcsolódik a beltér stílusához. A plakátok esetében is törekedtünk a minimalizmusra. Ez megint két szempontból is előnyös. Egyrészt van egy egységes, jól felismerhetően katonás dizájnjuk, ami a letisztultságán keresztül megint csak a tartalmat hivatott előtérbe tolni. Másrészt ezzel az egységességgel hatékonyan tudunk gazdálkodni is, hiszen nem kell minden egyes plakátot megterveztetni.

katonaszinhaz02.jpg

A színház fogadótere (Forrás: Wikipedia)

Tudd, hol a helyed

A szakmában dolgozó szakemberként mi a véleménye az egyetemi kommunikációs képzésekkel kapcsolatos hírekről, a szak körüli változásokról?

Az az alapvető – és persze általánosító – véleményem, hogy a képzésekből általában nagyon hiányzik a gyakorlati tudás. Ez persze nem csak a kommunikációs képzésnek a baja, hanem általános probléma. Ha elvégzel egy képzést, és kikerülsz az egyetemről, majd belépsz egy munkahelyre, ott is kell lennie egy elméleti háttérnek, de azt gyakorlatban kell tudnod használni. Szerintem nagyon fontos például, hogy helyezd el magad, illetve a tevékenységed. Mit jelent egy szervezetben dolgozni? Amit tanulsz elméleti síkon, azt hogyan fogod konkrétan, a gyakorlatban alkalmazni ebben a szervezetben? Amikor beülsz az első munkahelyedre, akkor ott mi fog történni? Kívülről, például állásinterjúkon keresztül azt látom, hogy ez a pozicionálás valahogy nem történik meg.

Említette az idősebb nézők kritikáit az átalakításokkal kapcsolatban, de a Gifszínházhoz hasonló projektekben is a fiatalok felé nyitásra került a hangsúly. Ezek szerint vállalni kell, hogy akkor mi most egy fiatalos színház vagyunk, és a többi korcsoport ezzel a háttérbe szorulhat?

Egyáltalán nem. A Katona művészi téren mindig nagyon innovatívnak és modernnek számított, mindig úttörő volt. Mindig kereste az újszerű megoldásokat, nem a bevett dolgokat akarta századszor is megcsinálni. A kommunikációban ezt próbáltuk lekövetni, de ez nem arról szól, hogy elengedjük a nézőink kezét.

Nem gondolom, hogy korfüggő, hogy ez a tér vagy akár az előadások tetszenek-e valakinek. Például az Illabereket, amiről azt gondoljuk, hogy fiataloknak nagyon szól most, egy idős ember ugyanúgy meg tudja nézni, ugyanúgy érdekelheti. Lehet, hogy a gyereke éppen Ausztráliában dolgozik, ezért ugyanúgy neki is szól a téma. Azon múlik az egész, hogy mennyire vagy fogékony arra az üzenetre, amit ezek az előadások sugároznak, mennyire akarsz gondolkodni a felvetett problémákon, és a többi emellett igazából már csak külsőség, nem ez fogja működtetni a színházat. Ez csak az a külső réteg rajta, amit először látsz, ha belépsz ide. De igazából az a legfontosabb, az adja a tartalmat, ami odabent, a színpadon zajlik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr807388196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása