Jámbor pitbullokkal tépetnék szét Tóth Krisztát

2015. szeptember 08. 10:37 - Kovács Izabella N.

Aki olvassa az Indexet, vagy legalább napi szinten a Facebookot, az bizonyára találkozott már a digitális térben tüntető pitbulltulajdonosok és a gyermekmondóka esetével. Hiszen Magyarország egy nagy falu, McLuhan sem mondhatná szebben. Aki lemaradt volna: egy költő életveszélyes fenyegetéseket kap egy vers miatt.

Nincs is annál szívmelengetőbb, amikor sok-sok ember, akik eltérő neműek, életkorúak, származásúak, félreteszi különbözőségét és összefog egy közös cél elérése érdekében. Micsoda dolgokat lehetne teremteni ilyen erőkkel és egyazon gyújtópontba fókuszált akarattal! Talán egész hegyeket is el tudna vontatni az a közösség, aki erre hosszú távon képes, vagy akár még annál is értelmesebb dolgokat is tehetne! Vagy mégsem?

p02g3n36.jpg

A média, és ami maradt belőle

Miközben tehát Tóth Krisztát egy olyan állattal szeretnék széttépetni, amelyik köztudottan nyugodt fajta, a média – aminek családja mára kibővült a közösségi médiumokkal – tematizál. Teszi a dolgát. Lehet okolni, de a helyzet mégiscsak az, hogy a User Generated Content első sikerei óta abba az irányba ráncigáljuk, amelyikbe akarjuk – mármint kollektíve, nem pedig egyesével. De vajon hülyék vagyunk-e (kollektíve), ha hülye a téma (egyes témák), ami a nyilvános térben megjelenik? Mit tehet az ember ilyenkor a szólásszabadság börtönébe zárva?

A lövedékelmélet óta sokat fejlődött a kommunikációkutatás és egyre nyilvánvalóbb, hogy az átlag médiafogyasztó az őt támadó információ erejéhez sőt, már-már az az érzése támadhat a megfigyelőnek egyes esetekben, hogy egyenesen kezd paranoiássá válni. Onnantól kezdve, hogy egy tényről alkotott vélemény népszerűvé válik, már nem nagyon van visszaút, hiába is próbálnánk észérvekkel ráirányítani a figyelmet a tényekre, a tömegkommunikáció nem így működik. Ha így működne, természetesen válságkommunikációra, mint külön szakmára sem lenne szükség. Az információ ilyen esetekben hasonlóan működik, mint a pletyka kezei közt: elindul A-ból B-be, de mire odaér, önmaga is A-ból B-vé válik, azaz torzul, akár teljesen meg is változik. A közösségi médiumok által képzett nyilvános térben pedig minden egyes komment hozzáad a történethez, az információ-halomhoz, így aki utolsóként ér oda, az már a tetemes mennyiségű kritikus véleménnyel együtt fogja értelmezni a szöveget, ami persze öngerjesztő folyamat.

Eljött az ítélet lapja!

Bár az első olvasatra gügye gyermekmondókák között szinte több a „felnőtt tartalmú”, mint az ártatlan, nagy bizonyossággal kijelenthető azért, hogy mégsem emiatt lesz egyes felnőttekből szexuális bűnöző, mint ahogy egy pitbullokról szóló ironizáló mondóka miatt sem lesz senkiből pitbullgyűlölő. Mégis, a közvélemény egy része úgy tűnik azon az állásponton van, hogy a verset át kéne írni, vagy megjelentetni a „másik oldal” véleményét is.

11924552_1209691889057517_3095852044359808194_n.jpg

Mivel a Facebookon ismerőseink (sőt, jó ideje már kiemelt ismerőseink) posztjait, kommentjeit látjuk még idegenek által megosztott tartalmak alatt is, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy valóban egy nagy, „digitális faluban” vagyunk, ahol a ránk (is) vonatkozó véleményeket könnyebb személyes kritikaként érzékelni.  Valószínű, hogy ha egy teljesen idegen közegben, egy klasszikus médiumban, például rádióban terjedt volna el az információ, hogy létezik egyáltalán ilyen vers, akkor a „visszabeszélés” lehetőségének hiánya éppen elég lett volna ahhoz, hogy ne szerveződjön kisebb mozgalom a költőnő (kutya)fajgyűlölete ellen.

A Facebook, ahogy más közösségi médiumok is, manapság az önkifejezés, önmegvalósítás oltárai. Mivel gyakorlatilag a felhasználó személyes terét képezik a saját valós kapcsolataikat is beleértve, nem sok csodálatra méltó dolog van abban, hogy valaki egy ott megjelenő tartalmat magára vesz és azonnal vissza is vág rá, főként mivel az ítélkezés folyamatát is megkönnyíti a véleménynyilvánításra biztató környezet. Egy perc sem kell hozzá és máris fennáll a hal és a víz esete: amikor már észre sem vesszük, hogy mi is lényegében az a közeg, ami körülvesz minket, annyira beépül mindennapi  tapasztalatainkba. Ez persze mindaddig nem is jelent komoly problémát, amíg egy másik önmagát kifejező ember saját sértettségünk miatt nem kényszerül rá arra, hogy legalább olyan politikailag korrekt legyen, mint egy south parkos karácsonyi rendezvény.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr817759334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tavolirokon2 2015.09.08. 20:54:51

A tipikus facebook felhasznalo rak-gyogyito szamsorokban hisz.

Holnap a "Lajkolj a Magyar paradicsomtenyosztekert!!!1!!XD" csoport akarja majd betiltani a Lecsoppeno Kecsop Benot, es ez hetmilliard embert fog nem erdekelni.

XXL 2015.09.08. 21:31:40

Most komolyan, ilyen szarokat kell olvasni manapság a gyerekeknek? Ez nagyon gáz.

DogTheDog 2015.09.10. 00:11:56

Teljesen ertheto a bejegyzes celja, megsem tudok a vers irojaval es az ujkeletu problemaival azonosulni.
Ahol szerintem kisiklott a vonat, az talan az, hogy a kisasszony nem hibas a tankonyvben szereplesert.
süti beállítások módosítása