Fogadjunk, hogy nem találja ki, mi az. Az új (és újjászületett) pozíciók tárháza napról napra változik. Aki siet, még az elsők között lehet például „engagement editor” azaz – nagyon szabad fordításban – közösségért felelős menedzser. De vajon csak egy újabb jól csengő név ez egy tíz ember feladatát tömörítő pozíciónak, vagy valami valóban szükséges dologról van szó?
Amikor a szüleink megtudják, hogy az egyetemen a kommunikáció szakra jelentkezünk, sok esetben leolvad a kezdeti mosoly az arcukról és a szemükben megjelenik a Burger King vagy a McDonalds jellegzetes pultjának tükröződése. Amíg az olyan hagyományos presztízsszakmákat, mint a jogász, mérnök, építész vagy orvos mindenki pontosan el tudja helyezni a társadalmi ranglétrán, addig a kommunikációval kapcsolatos tanulmányok és munkák még mindig bizalmatlanságot és kételkedő kérdezősködést váltanak ki. Aki médiatudományi képzésre megy, az „biztosan műsorvezető lesz”, aki pedig PR menedzsmentet tanul, az „biztosan megtanulja még a gumicsizmát is eladni a halaknak”. Az előbbi egyetemi szakok persze már így is sokkal elismertebbnek számítanak, mint néhány évvel ezelőtt és jelenleg is érezhető a javuló tendencia, léteznek olyan irányok, amikről tényleg senki nem tud semmit és még az idő próbája előtt állnak.
Több tudományterület, egy szakma
Ahogy korábban már írtunk róla, a közösségi média, főként a Facebook, rengeteg olyan szakmát teremtett az elmúlt tíz évben, amelyek keletkezését lehetetlen lett volna előre látni. Mint ezek nagy része, a „közösségért felelős menedzser” posztja sem jöhetett volna létre kiterjedt digitalizáció nélkül, ugyanis a címet viselő személy munkájának 90%-a ezen a csatornán keresztül zajlik, a maradék 10% pedig a közvetlen kollégáival való együttműködésről szól. Ahogyan a hagyományos képzések között egyre több, különböző szakterületeket átfogó irány szerveződik, amelyek lényege éppen az, hogy több háttértudomány ismereteit olvasztják egybe egy kiemelt téma, látószög kapcsán, úgy a munka világában is egyre gyakrabban alakul ki hasonló igény.
Az olvasók elköteleződését segítem!
A közösségimédia-menedzserek például egyszerre végeznek tartalommenedzsmentet, szerkesztői és újságírói feladatokat, de elemzési munkákat is. Egy PR-el foglalkozó munkatárs ehhez képest általánosságban dolgozik kapcsolatokkal, tehát sajtóval, az ügyfelek igényeivel (vagy cégeknél az ügynökségnek továbbítandó feladatokkal). Mindkettőjüknek empatikusnak kell lenni, jól kell írniuk, naprakésznek kell lenniük és érteniük kell az online és offline média és a sajtó működéséhez. A különbség kettejük között az az elágazás, amelyiknél az egyikük a szociális média felé, másikuk az általános menedzsment felé fordul, tehát nem annyira a képzettség, mint inkább a tapasztalat.
Valahol ennél az elágazásnál kapcsolódik be az engagement editor munkája is. Karen Workman, az Oakland Press munkatársa a következőképpen írja le pozícióját Steve Buttry (aki egyébként 2012-ben egy egész könyvet írt a témában) blogján: „A közönséggel foglalkozom. Az a dolgom, hogy megragadjam a figyelmüket, különböző platformokon juttassam el hozzájuk az információt és lehetőséget teremtsek a vélemények sokféleségének megmutatására (…) rávezessem őket arra, hogy a köz véleménye mindennek az alapja, amit itt csinálunk!”.
Mit kell mondani, ha kérdezik, mihez ért?
Az engagement editor feladata tehát tulajdonképpen nem új. Korábban, az offline média esetében ők lettek volna azok, akik olvassák az olvasói (nézői, hallgatói) leveleket, válaszolnak a panaszokra, tartják a kapcsolatot a riporterekkel és az újságírókkal, az üzleti oldallal. Az offline világ nagy hiányossága viszont pont a fogyasztó nehéz elérése volt, ami igazából kényszerűségből tolta el a szerkesztők figyelmét a saját belső világuk irányába, kevesebb teret hagyva ezzel a valósidejű közbeszéd szondázására.
A vélemények sokféleségük ellenére körülbelül megegyeznek abban, hogy szerkesztői tapasztalat szükséges a poszt betöltéséhez, ugyanis az engagement editort leginkább az olyan médiumoknál alkalmazzák, amit amúgy is a digitális felületből tartanak fent. A feladat nem csak az, hogy az internetes közösséget aktivitásra, kommentelésre vegyék rá, hanem az is, hogy kinyerjék a hírértékű információt az online szóbeszédből. Az újságírói tapasztalatok mellett sok szakember érkezik a marketing irányából és a PR felől is, mivel a szakma pörgősebb, informálisabb és több kreativitást enged meg, mint a hagyományos szakmák.