Nem a Z-generáció butább, csak az oktatás ragadt a 20. században

2015. október 09. 08:35 - Pintér Dániel Gergő

Az infokommunikációs technológiák fejlődése miatt alapvetően változott meg az 1990-es évek végén születettek világlátása, gondolkodása, készségei és kompetenciái, erre a kihívásra pedig a jelenlegi oktatási modell egyelőre még keresi a válaszokat. Miközben a pedagógusok jó része csak lemondóan sóhajtozik a diákok romló teljesítménye láttán, és a "bezzeg az én időmben"-frázist mantrázza, érdemes végiggondolni, hogy valóban aggodalomra ad-e okot a fiatalabb generáció viselkedése? Mik a generációk közötti változások legfőbb kiváltó okai? Legfőképpen pedig el kell dönteni, hogy mihez kezdünk ezekkel a változásokkal, és mihamarabb korszerűsíteni kell az iskolai tudásátadást, mivel a jövő munkavállalóiként, döntéshozóiként, szavazóiként – és a következő, Alfa-generáció tanáraiként – néhány éven belül gyermekeink ismeretei lesznek a társadalom fejlődésének legfőbb mozgatórugói.

Ilyen témákkal foglalkozik az a novemberben megjelenő kötet, amelyet az Óbudai Egyetem Digitális Kultúra és Humán Technológia Tudásközpontja ad ki az Információ és Társadalom sorozatban, a Gondolat Kiadó közreműködésével és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával. A neves szociológusok és kommunikációs szakemberek által írt könyv központi gondolata, hogy egyáltalán nem másodlagos, hogy a generációk eltérő karakterisztikáit kontextusukból kiragadva, „devianciaként”  azonosítjuk-e, vagy inkább fejlődésbeli mérföldköveknek tekintjük, és új perspektívát nyújtó lehetőségekként kezeljük.

 

20141103175200-how-market-generation-z-kids-who-already-have-44-million-dollars-spend.jpeg

 

Kép: Mayo Clinic

Technológia mint identitás

A Z-generáció tagjai – az Y vagy X generációval ellentétben – már nemcsak életük későbbi szakaszában, társadalmi vagy szakmai nyomás hatására kezdtek el alkalmazkodni a digitális világ kihívásaihoz, hanem beleszülettek egy olyan dinamikusan változó szociokulturális környezetbe, mely a legfejlettebb hardveres és szoftveres megoldásokat kínálja akár a legapróbb hétköznapi problémák megoldásához is. Ezt a környezetet azonban nemcsak ők alakítják, de a környezet is nagyban formálja az 1990-es években születettek társas kapcsolatait, valamint az ismeretszerzési, tanulási és problémamegoldási folyamataikat. Míg a korábbi generációk életében szétválasztva létezett a valós és az online jelenlét, addig a Z-korosztály számára e kettő harmonikusan fonódik össze, és a technológia mára az identitás kifejezésének egyik legfontosabb eszköze lett.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy ma már kevésbé éles határvonal húzódik a gyermekkor és az ifjúkor, illetve az ifjúkor és a felnőttkor között – ugyanis az internetet egyre tudatosabban böngésző gyermek gyakorlatilag ugyanabban a közegben érvényesül, mint a felnőtt –, rögtön megérthetjük, hogy a szórakozás és a munka tartományai egybefolynak. Ennek következtében átalakult az értékesnek számító készségek és kompetenciák köre is: a 21. század társadalmában a hangsúly a gyors, precíz és produktív munkavégzésen van. A feladatok növekvő komplexitása kreativitást, fejlett kommunikációs készségeket, flexibilis hozzáállást és csoportmunkára való alkalmasságot vár el az ezredforduló környékén szakemberré érő fiataloktól. Ez az újszerű munkaerőpiaci elvárás természetesen kihat az oktatásra is: a Z-generáció tagjai gyökeresen eltérő módszereket és tananyagot igényelnek, ami folyamatosan új feladatokat ad a formális oktatást korszerűsíteni vágyóknak. 

Bevándorlók tanítják a bennszülötteket

A népszerű amerikai tanár, Marc Prensky kifejezésével élve: az 1990 után születettek már „digitális bennszülöttek”, akiknek paradigmatikusan változott meg az információk átadásával, befogadásával és alkalmazásával kapcsolatos igényük. Míg az idősebb generáció egyéni tanulási mechanizmusok során alkalmazkodott a változó digitális környezethez, addig a Z-generációnak már nincs tanulási „akcentusa”, tagjai anyanyelvi szinten beszélik a számítógépek digitális nyelvét. Prensky szerint a szülők és a ma aktív tanárok és kutatók jóval inkább tekinthetőek „digitális bevándorlóknak”, hiszen még csak most tanulják ezt az új „nyelvet”. Az Y vagy X generáció tehát bizonyos mértékben óhatatlanul is a múltban él: tagjainak csupán sokadik gondolata lesz, hogy az új technológiához forduljon, ha információra van szüksége, és kevésbé természetesen kezeli a digitális világ jelenségeit, mint a ’90-es évek végén születettek. Ez az ellentét a modern tudománykommunikáció egyik legnagyobb problémája, hiszen a digitális bevándorlók általában nem díjazzák azokat az új képességeket, amelyeket a bennszülöttek köznapi gyakorlás és interakciók eredményeként természetesen birtokolnak.

 

ipad.jpg

Kép: Tablet Army

Le a merev oktatási keretekkel!

Malcolm Brown 2005-ben megjelent munkája a Z-generáció oktatásának módszertanbeli különbségeit veti össze a tradicionális tanulási és tanítási paradigmával, melyből az derül ki, hogy az 1990-es évek előtt születettek alapvetően helyhez kötötten, leosztott tanár-diák szerepek alapján szereztek képesítéseket. Az X vagy Y generáció oktatása elsősorban univerzális, tényközpontú, egymástól elszigetelt ismerethalmazok átadására és szummatív értékelésre épült, a diákok kognitív eszköztára pedig jellemzően a memorizálásban és az azt követő felidézésben merült ki.

A Z-generációnak ezzel szemben az elszigetelt tények mellett komoly igénye van a felfedezés örömére és a kontextusba ágyazott tudásra. Éppen ezért ez a korosztály a fix szerepek helyett a dinamikusan változó, kölcsönös együttműködésen alapuló viszonyokat részesíti előnyben. A tanárokra sokkal inkább mentorként tekintenek, az oktatás színhelyében és a számonkérésben is a sokféleséget keresik. A digitális nemzedék inkább egy személyre szabott, a világ változásait adaptáló, kölcsönös interakción alapuló tudománykommunikációt igényel, mint egy elavult, társadalmi és technológiai környezettől függetlenül sulykoló, merev keretek között mozgó oktatási modellt.

Ennek érdekében az oktatási- és kutatóintézeteknek meg kell vizsgálniuk, hogy miképpen igazodhatnak leginkább a változó generációs igényekhez. A digitális nemzedék oktatása ugyanis csakis akkor lehet sikeres, ha a modern technológiák kiaknázása mellett időbeli rugalmasságra, csapatmunkára, sokszínűségre és a tanulók már meglévő tudására épít. Az oktatás progresszívvá tétele érdekében elengedhetetlen, hogy a tanárok és diákok között partnerkapcsolat alakuljon ki, amelynek egymás kölcsönös tisztelete és megbecsülése az alapja; illetve, hogy a kompetencia alapú megközelítéseket helyezzük előtérbe a tartalom alapú megközelítésekkel szemben.

Multitasking, infotainment és pragmatizmus

Az 1990-es évek végén születettek már a multimédia-tartalmakat részesítik előnyben az írott szövegekkel szemben, így feldolgozási módszereik is alapvetően non-lineárisak. Rögtön szeretik látni a munkájuk eredményét, és azonnali visszacsatolást várnak. Képesek egyszerre több dologgal párhuzamosan foglalkozni, az őket érdeklő információhoz változatos csatornákon és gyorsan jutnak el. A Z-generáció önfejlesztésében kiemelt jellemző a belső tanulási motiváció és a tudatosság. Érdeklődésük szerteágazó, tudásuk növekvő hányada származik iskolán kívüli közegből, és bár fontos igény számukra az ismeretek szórakoztató formában történő elsajátítása, mégis kritikus és reflexív médiahasználók. Ismeretszerzési mechanizmusaik során preferálják a szimultán interakciót és a gyakorlati jelentőséggel bíró ismereteket.

o-multitasking-facebook.jpg

Kép: dalci

Konformizmus helyett egyéni kreativitás

Míg a hagyományos tanulási modellek az oktatást tények és szabályok merev tanterv szerinti elsajátításaként aposztrofálják, addig a progresszív tanulási környezet a különböző forrásokból szerzett tudáselemek integrációjának élményét nyújtja. Az információszerzést érdekes vállalkozásként mutatja be, külső szabályok követése helyett a belső szabályok kialakítását inspirálja. Egy olyan rendszer, ami a Z-generáció oktatását sikerrel szolgálná ki, a projekt-alapú tanulást preferálja. A diákoknak nem a tanárnak, hanem különböző szakmai szempontok alapján kidolgozott standardoknak kéne megfelelnie, a munka pedig heterogén összetételű csoportokban történne. Egy ilyen modell – alkalmazkodás és konformizmus helyett – az egyéni kreativitásra, önkritikára és innovációra építene, így sikerrel motiválná az egész életen át történő tanulás képességének és készségének kialakítását.
images_8.jpg

Kép: edupress.pl

Eszközpark kiépítése és a tanárképzés átalakítása

Természetesen egy új oktatási környezet kialakításához szükség van megfelelő technológia és eszközrendszer alkalmazására is. Ebben – az interaktív tábláktól a Learning Management (LMS) technológiákon és e-Learning keretrendszereken át a többfelhasználós oktatási játékokig – a Z-generáció karakterisztikáira szabott számos megoldás szerephez juthat. A mindennapi oktatási tevékenység technológiaalapú környezetre adaptálása nemcsak érdekesebbé és követhetőbbé tenné a tananyagot, de fokozná is a diákok tanulási kedvét és eredményességét. Ennek megvalósulásához nélkülözhetetlenek a jól képzett, infokommunikációs technológiákban jártas pedagógusok is.

krogh_100420_4922forabout.jpg

Kép: Kidswire

Szemléletváltásra van szükség

Az oktatás megreformálásához vezető úton legelőször kénytelenek leszünk paradigmatikusan megváltoztatni a generációs ellentétekkel kapcsolatos társadalmi szemléletet. Ian Jukes szerint ugyanis „képtelenek vagyunk megérteni, még kevésbé nagyra becsülni vagy értékelni azokat a fejlődési fokokat, amelyeket a digitális bennszülöttek képességeik fejlesztésében megjártak. Ehelyett azon kesergünk, hogy milyen képességekkel nem rendelkeznek. Mivel a digitális nyelv nem az anyanyelvünk, s mivel bevándorlóként jelenünk meg világukban, öntudatlanul is lenézzük azokat a gyerekeket, akik tőlünk különböző cselekvési formákat gyakorolnak.” 

A megváltozott generációs karakterisztikákból egyenesen következik, hogy a hatékony oktatásnak módszertanában is alkalmazkodnia kell a diákok, fiatal szakemberek megváltozott igényeihez. Prensky szerint megdöbbentő, hogy az oktatás minőségének romlásával kapcsolatos szakmai viták közepette figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb kiváltó okot: a tanulók radikális megváltozását. A szerző előadásaiban gyakran amellett érvel, hogy „a mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték”.

A tanulási elméletekkel foglalkozó Seymour Papert is osztja ezt a véleményt, kutatásai alapján elmondható, hogy a Z-generáció oktatásában elengedhetetlen az olyan környezet kialakítása, amelyben megvalósulhat a gyermekkori, észrevétlen tanuláshoz hasonló fejlődés. Az oktatási intézményeknek tehát át kellene értékelniük jelenlegi helyzetüket, és el kéne fogadniuk azt a tényt, hogy a sok tanulási környezet közül ők csupán az egyik lehetőséget képviselik. Napjainkban ugyanis, amikor a dotcom-gyerekek megoldandó problémával találkoznak, már nem a korábban elsődleges tudásforrásnak számító pedagógusoktól várják a válaszukat, hanem egymástól vagy önálló internetes kereséstől.

gen-z-blog.jpg

 

Kép: Kallidus

 

Szociológiai problémák vagy neveléstudományi lehetőségek?

A Z-generáció felnövekedése nemcsak korosztályos ellentéteket, szociológiai és neveléstudományi problémákat vet fel, de egyben lehetőséget is teremt egy olyan oktatási reformhoz, mely korszerű, a legfiatalabbak igényeire szabott, a munkaerőpiaci integrációt hatékonyan elősegítő tudásátadáshoz vezet. Mivel a korosztály tagjai már nem egy előre meghatározott, egységes útvonalon jutnak el a problémák megoldásához, az iskoláknak át kéne tekinteni a diákok számára évtizedekkel ezelőtt meghatározott be- és kimeneti követelményeket, karrier-mérföldköveket. Amennyiben sikerül megvalósítani egyfajta paradigmaváltást az oktatásban, akkor a Z-generáció tagjai az iskolán túli szabadidejük egy részét szintén önfejlesztésre fogják fordítani, mégpedig úgy, hogy szinte észre sem veszik, hiszen pontosan ugyanazt a tevékenységet végzik, mint amit a kötelező elfoglaltságaik során.

Ennek kikerülhetetlen előfeltétele, hogy a Z-generáció minden tagja számára az állam által biztosítva legyen az információ eléréséhez szükséges technológia, mely döntő lépés a mai fiatal generációt is megosztó társadalmi szakadék áthidalásához, vagyis a gazdagabb és a szegényebb rétegek egyenlő esélyeinek biztosításához. A jövőben tehát szakmai kihívás akad bőven, de túlságosan sokat nem késlekedhetünk a korszerűsítéssel, mivel a jövő munkavállalóiként, döntéshozóiként, szavazóiként – és a következő, Alfa-generáció tanáraiként – gyermekeink ismeretei néhány éven belül a társadalom fejlődésének legfőbb mozgatórugói lesznek.

43 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr437893084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mikimackó 2015.10.09. 10:41:37

na, ezt aztán mantrázhatod a begyöpösödött seggfejeknek, hogy változott a világ, az idióták még csak rabszolgának való okítást akarnak !

sdani 2015.10.09. 14:41:05

Ha épp egy stock fotókkal teletűzdelt, semmitmondó bullshit tengerben szeretnék megmártózni, a media20 blog sosem okoz csalódást! Köszi srácok!

Babette anyó húsdarálója 2015.10.09. 14:45:21

A Z generáció sötét mint az éjszaka, és azok is, akik mostanában tanítják őket. Nem az adja a tudást, hogy a gugliban mennyi idő alatt talál meg valamit.

Nancsibacsi 2015.10.09. 15:14:15

A kütyük, az internet csak az információ szerzést könnyítette meg. Nem kell ahhoz fiatalnak lenni az embernek hogy ezt használni tudja. Én 1998-ban programozóként ha elakadtam könyveket olvastam - ma meg a google-t használom - nem kell ehhez tininek lenni.

Ami viszont nagy veszély a könnyen helyettünk megrágottan kapott információ korában, hogy elfelejtünk gondolkodni. Ok, hozzájutsz az információhoz könnyen, de semmi másra nem vagy képes, mint információkat egymás mellé rakodni. Absztrakciót hol tanulsz a mobiltelefonról? Az absztrakt tudást hogyan tudod a valós problémára vetíteni? Ha nem talál meg valamit a google, akkor mi lesz?

captcha 2015.10.09. 15:14:28

"Az Y vagy X generáció tehát bizonyos mértékben óhatatlanul is a múltban él: tagjainak csupán sokadik gondolata lesz, hogy az új technológiához forduljon"

Ekkora sületlenséget régen olvastam. Kár, hogy ezek a korábbi generációk hozták létre, és működtetik ezeket az "új technológiákat". Akkor ezek szerint Steve Jobs (született 1955-ben, még csak nem is az X generáció tagja) csak egy bevándorló volt, illetve Mark Zuckerberg (született 1984-ben, az Y generáció tagja) is annak tekinthető.

Köldök_szösz 2015.10.09. 15:18:56

Miért lenne sötét a Z gen? Én inkább úgy látom hogy lusták+demotiváltak mert azt látják hogy az elődeik sem értek el sokszor túl sokat hiába tanulták magukat rojtosra. Valami valóban gáz lehet mert én pl. eddig úgy tapasztaltam hogy a felsőoktatás olyan selejtezőkör és nem valódi oktatás. Lehet régen is így volt, nemtom, de azért durva hogy ha már végigszopok egy egyetemet akkor utána még saját szabadidőben, saját energiámból kéne igazából azt a szakot megtanulni magamtól mert ott csak a selejtezés, szívatás, pénzgyűjtés megy.

gyöngyök 2015.10.09. 15:47:44

@Nancsibacsi: Az ön véleménye valójában nem igen tér el a blog írójáétól, csak más oldalról közelít. Ugyanis a baj ott kezdődik, hogy az iskolákban ma szinte kizárólag azt tanítják, amit a google másodpercek alatt kiad - pedig az iskolában pont azt kellene megtanítani, amit ön is hiányol.(azért van néhány különbség a könyvek és a google használata között: szinte azonnali, plusz pénzt nem igényel, "világadatbázisban" lehet keresni - azaz
olyan "könyveket" is "felajánl", amiről azt sem tudjuk, hogy létezik, amik létezéséről sem tudnánk internet nélkül.

gyöngyök 2015.10.09. 15:55:55

@captcha: Talán Önnek nincs iskolás gyereke, azért háborodik fel a kijelentésen. ( azaz olyan közegben él, ahol az informatikát aktívan használják)- sajnos - de még nem Ön és környezete van többségben. Mivel a blog írója az oktatásról beszél, ezért arra a környezetre kell érteni a megállapításait. Két gyermekem informatikus, én a 80-as évektől dolgozom szintén ebben a szakmában - és sajnos még itt is valami óriási az elmaradás. Kicsit más, de a helyzetre jellemző: fiam a BME villamosmérnöki karán végzett. Ő mondta egyszer: értsd meg, hogy a 60-as évek telekommunikációja az utolsó, amiről tanultunk.
A többi oktatásban dolgozó tudása - mély tiszteletem a kivételnek - minusz 100-on van.

Pipas 2015.10.09. 16:05:46

"a Z-generációnak már nincs tanulási „akcentusa”, tagjai anyanyelvi szinten beszélik a számítógépek digitális nyelvét."

Marhaság. Nyilvánvalóan nincs olyan, hogy "digitális nyelv", olyan van, hogy "gépi nyelv" és a legtöbb fiatal, (sajnos még a programozók sem) egyetlen gépi nyelvet sem ismer elfogadható szinten. Nemhogy "anyanyelvi szinten"....

Sőt, eljuttunk odág, hogy a szerző azt hiszi, hogy a "digitális nyelv" vagy a "számítógépek nyelve" azt jelenti, hogy van facebook accountom vagy tudok emailt írni mobiltelefonon. Szánalmas.

Amúgy a "z generációnak" magyarországon még az angol nyelvvel is gondjai vannak, ami nyilván abszurddá teszi az egész "én az internet világában születtem, mi mások vagyunk" koncepciót.

Én pl. meg tudok nézni egy youtube filmet arról, hogy hogyan kell parkettázni vagy hogyan kell leszoktatni egy kutyát az ugatásról, de mit tesz az a túlhájpol infokommonukációs generáció, amelyik négyötöde nem ért annyira angolul, hogy felirat nélkül megértse mit beszél hozzá a nagybetűs "Internet"?

Nem úgy kellene átalakítani az oktatást, hogy ezentúl mást tanítsunk, hogy a tananyagba az legyen benne, amit a semmihez sem értő "kommunikációs szakemberek" meg "szociológusok" fontosnak tartanak, hanem úgy, hogy egyszerűen nem követelni kellene, nem lenne szabad átengedni olyanokat, akik a tananyag alapjait sem sajátították el.

A követelmények nem teljesítése, a munkavégzés hiánya, a lébecolás (mint tanári mind pedig hallgatói részről) az oka a katasztrófális eredményeknek és nem az, hogy ezentúl a szorzótábla, az írás/olvasás meg a sajtbiológia helyett valami mást kellene tanítani.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.09. 16:07:06

Eszméletlen, mekkora bullshithalom ez a poszt. És ebből egy egész kötet készül?! Jézusom, ezek az emberek tényleg nagyon el vannak merülve a saját bizarr álmodozásaikban.

No akkor én is teszek hozzá, személyes, életből származó adalékokat. Matematikából és fizikából korrepetálok diákokat, jó ideje. Természetesen beszélgetünk, pihenésképp is, az iskolai munkáról is.

Mára szokásba jött, hogy nem használnak tankönyvet. A tanár az órán magyaráz az unott társaságnak, felír a táblára mindenfélét, megold egy-két feladatot, aztán feladja a házi feladatot. Amit a diákok lefényképeznek, mert leírni fárasztóbb lenne. Ne mondja senki, hogy nem használják a korszerű technika lehetőségeit. :-/

Tankönyvet talán azért sem használnak, mert otthon a gyerek ki sem nyitná. Ma egyszerűen ismeretlen fogalom az otthoni tanulás, azoknak, akik nem akarnak továbbtanulni belőle, hanem csak úgy, egy év végi jegyet akarnak belőle.

Az év végi jegyek eloszlása elég szokatlan mostanában. Szépen megnőtt a kettesek, hármasok részaránya. Amikor egy témazárót az osztály fele egyesre ír meg, akkor a tanár észbekaphatna, hogy valamit ő is nagyon elcseszhetett, de nem, nem kap észbe. Több iskolában is találkoztam a lemaradókkal ellenségesen viselkedő tanárok hírével. Amiből ha rutinosan levonom a gyenge diákok rablómeséinek adalékait, akkor is elkomorító általános és középiskolákra találok, Budapesten. A lelkes idealista megfigyelők nem veszik észre, hogy az osztályok kettészakadnak, és a gyengéket a tanárok nem próbálják tanítani. A dilemma érthető és nehéz, hiszen a jók elvárhatják az őket még jobb teljesítményre késztető oktatást, de a gyengéknek is járna a saját képességeik kihasználtatásával próbálkozó oktatás.

A dolgozatokat a diákok csak megnézésre kapják vissza, és a tanártól segítséget sem kapnak egy megoldott feladatsor kiosztásával, amiből megfigyelhetnék a saját hibáikat, és otthon, egyedül (!) megpróbálhatnák pótolni a dolgozattal felfedett hiányokat. De, mint tudjuk, felesleges is volna (biztos?), mert a diák otthon magasról tesz az iskolára, megy a mekibe, hogy a telefonján beszélgessen olyanokkal, akik nincsenek ott a mekiben. Z-generáció? Ezek a kölykök, ha akarnák, igazán tudnák használni a modern technikát akár tanulásra is, de miért akarnák? A diák csak gyerek, önfegyelme nincs, a gondolkodása is éretlen, ezért nem csinál olyamit, amihez nincs kedve és nem is kényszeríti rá őket senki. Kényszerítés helyett egyszer talán jöhetne az ösztönzés is, ha a tanár nem utálná a tanítást, de ez az igazi ábránd, nem a fejlett technika alkalmazása a kreatív satöbbi.

Feleltetés nincs. Elismerem, időigényes, az osztály többi része unatkozik, de amikor a szóbeli vizsga elérkezik egy pótvizsgán, érettségin, felvételin, akkor fog kiderülni, hogy a gyerek egyszerűen nem ismeri a tantárgy szakkifejezéseit. "Amikor ezt itt megnyomjuk erővel, akkor nő az a forgató izé, és ettől az egész cucc pörögni kezd, de mégse, mert dörzsölődik hozzá a föld, ezért gyorsulás lép fel a hozzá kötött testben, ami ettől elkezd mozogni. Az út az á per kettőször t kettő." Valójában t², té négyzet, csak amíg állandóan leírva látja, addig az marad té kettő. Hogy ezt hány gyerektől hallom!

Aki megveszi a tankönyvet, az hozzáférést kap a tankönyv internetes változatához. Aki nem veszi meg, az nem kap, pedig neki kellene jobban. Így hát ha valami okból rájön a roham, hogy az interneten kezdjen magyar nyelvű tananyagot keresni, az vagy rábukkan egy valójában illegálisan feltöltött, sokszor mindössze képként, keresésre alkalmatlanul használható tankönyvre, egyetemi jegyzetre, vagy önkéntesek által közzétett tananyagokra, vagy a Wikipédiáig jutnak, amelynek igazán nem erőssége az érthető magyarázat. Mindezek egymástól eltérő jelölésrendszerrel, fogalmazással készült, széteső, tankönyvi folyamatot nem képező fejezetekben.

Kétségtelen, hogy az oktatás hibás. De akik az oktatás reformját kreativitásban meg informatikai technikában meg hasonlókban képzelik el, azoknak fogalma sincs, hogy mennyire távol van a valóság ettől. Álmodozhatok én is arról, hogy 6 méter 20-at ugrok, ha momentán 2,50 méterre tippelhetem a jelenlegi csúcsteljesítményemet. Ezen nem fog segíteni az sem, ha elkezdem számítógépes 3D mozgáselemzéssel tanulmányozni a technikámat, és az internetről letölthető tanvideókban kezdem keresni az elérendő eredményhez vezető utat. Egyedül, hiszen nem lesz mellettem senki, aki ért hozzá, és az lenne a célja, hogy kihozzon belőlem egy 3,30-as ugrást.

Túró ez az egész fantazmagória a Z-generációról. A reneszánsz kor tudósai nagyobb teljesítményt voltak képesek elérni golyókkal és zsinegekkel, meg persze eltökéltséggel. A számítógép semmilyen lényeges segítséget nem adott volna nekik, mert a gondolkodást nem tudja kiváltani.

Pipas 2015.10.09. 16:14:30

@gyöngyök: "Ő mondta egyszer: értsd meg, hogy a 60-as évek telekommunikációja az utolsó, amiről tanultunk."

Te meg simán elhiszed. Hát ez gáz.

A 60-as évek telekommunikációja a csöves fekete-fehér TV meg a csöves rádió voltak. Meg a cross-bar telefonközpontok.

Itt a tematika egyébként, látszik, hogy butaságokat beszélsz: portal.vik.bme.hu/kepzes/targyak/VITMA301/

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.09. 16:46:45

"Technológia mint identitás"

Most őszintén, a menedzserképző szemináriumon homályos tekintettel rábólintó ártatlanokon kívül van valaki, aki érti ezt a hülyeséget?

"Míg a korábbi generációk életében szétválasztva létezett a valós és az online jelenlét, addig a Z-korosztály számára e kettő harmonikusan fonódik össze, és a technológia mára az identitás kifejezésének egyik legfontosabb eszköze lett."

Lefordítom. Ma a gyerekekre szünet nélkül ömlik a reklámokból az utasítás, hogy maradjon kapcsolatban a barátaival, különben értéktelen, rongy alak. Ennek hatására ma a gyerekek naponta órákat töltenek – tanítási órák közben is – azzal, hogy a barátok és sosem látott ismerősök által kényszeresen megosztott fényképek, videók és pár szavas, felületes kommentek tömegére küldjön szintén felszínes, pár szavas válaszokat, szmájlikat. Többre idejük sem lenne, mert jön a sok további, hasonlóan izgalmas bejegyzés, és ők nem maradhatnak le, mert akkor a többiek ezentúl kutyába sem veszik, a reklámok pedig elültetik bennük a szégyent. Döbbenetes látni egy ilyet. Ezek a gyerekek azt hiszik, hogy ez a kapcsolatban maradás! Online jelenlét?? Hol, miben?! Az ilyen szólamok kiagyalói talán úgy képzelik, hogy a gyerekek önkéntes online vitakörökben tárgyalnak a társadalmi problémákról és a szerves kémia legérdekesebb kérdéseiről? Hogy ők majd igényét érezzék annak, hogy megbirkózzanak azzal, amivel eddig másnak még nem sikerült? Menjetek a francba! Ti sem tudtok egy ilyen semmitmondó, minden konkrét javaslattól, ötlettől mentes szövegen kívül többet összehozni, a sok digitális agyatokkal!

"a diákok kognitív eszköztára pedig jellemzően a memorizálásban és az azt követő felidézésben merült ki."

Úgy van. Az alapképzés idején meg kell tanulni azt, amit mások már kiderítettek. Ezekből az ismeretekből kell majd valami új ötletig és új eredményig jutni. Alapismeretek nélkül nincs eredmény.

"A tanárokra sokkal inkább mentorként tekintenek, az oktatás színhelyében és a számonkérésben is a sokféleséget keresik."

Stimmel. Ma a diák jó esetben szórakoztatást vár az órán a tanártól, rossz esetben beszélget, telefonál, játszik, mert a "mentor" szövegelését megunta. Ma egy átlagos diák képtelen fél órán át összpontosítani a figyelmét olyan dologra, ami nem kifejezetten érdekli őt.

"Egy ilyen modell – alkalmazkodás és konformizmus helyett – az egyéni kreativitásra, önkritikára és innovációra építene"

Az alkalmazkodás a társadalom működésének alapfeltétele. Önkritika?? Ne röhögtessetek már! Majd a gyerek mondja magának, hogy ejnye, nem megy elég jól ez a trigonometria, innoválok hát még néhány tanprogramot magamnak? Emberek, ti hol éltek?

"infotainment"

A tanulás egy fáradságos munka, kitartást, fejlett gondolkodást követel. Nem tainment. Az majd a pihenőidőben.

"a munka pedig heterogén összetételű csoportokban történne"

Ez ma is így van. Úgy hívják, hogy osztály. Mert ha különválasztják azt a részt, amelyik nem tud jól haladni, az szegregálás, diszkriminálás, kirekesztés, a tanuláshoz való jog csorbítása. Ezért a buták húzzák az okosok idejét, az okosok pedig leszakítják a tanulásból a butákat.

"A népszerű amerikai tanár, Marc Prensky kifejezésével élve:"

Nekem egy olyan ország tanára ne magyarázzon az oktatásról, ahol a számonkérés jellemző formája a teszt.

"Napjainkban ugyanis, amikor a dotcom-gyerekek megoldandó problémával találkoznak, már nem a korábban elsődleges tudásforrásnak számító pedagógusoktól várják a válaszukat, hanem egymástól vagy önálló internetes kereséstől."

Egy frászt. Ma ha a gyerek nem tud valamit, akkor ha 3 perc alatt nem magyarázza el neki valaki, hogy legközelebb ugyanerre mit kell írni, akkor többet nem foglalkozik a dologgal. Ennyit az önálló tanulásról. Egymástól és nem a pedagógustól? A gyerek fogantatásáról szóló zabolátlan fantáziálgatások mintájára egymástól próbálják megtanulni a holokauszt történelmét vagy a helyesírást?

Nem, nem érdemes ennek a posztnak minden mondatát megvizsgálni. Sajnos olyan emberek írták, akik a semmiből kreatívkodnak, hiszen a tárgyszerű ismeretek memorizálását korszerűtlen módszerként nyilván mellőzték. Ha csak egyszer látnám azt, hogy aki a kreativitást erőlteti tanulás helyett, megtervez egy bármilyen rádiókészüléket vagy megtervez egy harminc méteres fahidat, akkor földig hajolnék előtte, és nyilvánosan kérnék bocsánatot azért a sok elmarasztaló gondolatért, amit lenyelni vagyok kénytelen, illendőség okán. Bár az egyéni szabadságot és kreativitást illusztrálandó talán mégiscsak be kellene mutatnom belőle néhány szemelvényt?

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.09. 16:53:15

@Pipas: "Én pl. meg tudok nézni egy youtube filmet arról, hogy hogyan kell parkettázni vagy hogyan kell leszoktatni egy kutyát az ugatásról, de mit tesz az a túlhájpol infokommonukációs generáció,..."

Hát ez az. Az infokommunikációs generáció el sem tudja képzelni, hogy valakinek parkettáznia is kell. Mert az internetről vezérelhető fürdőkádját meg is kell terveznie valakinek, és főleg le is kell gyártani. A biozabpehely és a brokkoli nem a hűtőszekrényben terem, de még a víz sem fog magától folyni, ha nincsenek valakik, akik erről folyamatosan gondoskodnak. De az ábrándozók szerint azok, akik a dolgokat előállítják, azok csak elmaradtak a kreatív gondolkodásban, így kénytelenek DOLGOZNI.

steery 2015.10.09. 16:57:27

Na, pont az ilyen bődületes ostobaság halmazok miatt olyan szar az oktatás, mint ez a tudományosnak tűnő mellétrafálás. Mi az, hogy digitális bennszülött? Senki sem születik bele a digitális világba és nem kezdi ottani bennszülöttként az életét. Már a kifejezés is rossz. Az nő fel ezzel együtt, akinek a szüleinek van rá pénze, ideje, és főként a kezébe adják a lehetőségeket, hogy élni tudjon vele. Akik viszont éheznek, szegények, nélkülöznek, nem fognak ezzel együtt felnőni és hiába tanulják az iskolában, ha azon kívül nem használhatják, örökre idegen és bonyolult marad a számukra. És ezen se az oktatás, se az állam nem tud változtatni, mert a jólét (gazdagság) növelése meghaladja mindkettő képességeit. Mi az, hogy anyanyelvi szinten beszéli valaki a digitális nyelvet? Meg nincs tanulási akcentusa? Ekkora ökörséget! A digitális nyelv mit jelent? Nullák és egyesek sorozatát? A magas vagy alacsony szintű programnyelvek valamelyikének ismeretét? Vagy azt a szlenget, amit a felhasználók megtanulnak egymástól a felhasználás során? Egyrészt ebben soha, senki nem lesz anyanyelvi szintű, hisz folyamatosan változik és megújul, bővül. Másrészt mindenkinek lesz benne akcentusa, attól függően, milyen rendszereket használ főleg. A linuxosok egész máshogy dumálnak, mint a windowsosok vagy a laptopos-asztaligépes emberek dumája egész más, mint a mobilosoké.
Mi az, hogy a feldolgozási módszereik non-lineárisak? Minden adatfeldolgozási folyamat lineáris, akár egyszálú, akár több szálon fut. Persze, mindenki rögtön szeretné látni a munkája eredményét, csakhogy ez a visszacsatolás véges sebessége miatt lehetetlen. Minden ember hamar megtanulja, hogy a munkához idő kell, a jó munkához meg még több idő. És várni kell az eredményre. Még egy számítógép előtt is. Innen ered a mondás: "Fehér ember várni kis homokóra."
Nagyon jól hangzik az, hogy mindenki egyéni, belső szabályok alapján tanul és értelmez, de ezt értékelni kívülről képtelenség. Ha ezt megvalósítjátok, értelmetlenné válik az osztályozás folyamata és a jövőben csak kétféle papírt lehet majd kiadni a diákoknak: átment vagy megbukott. De még ez sem fogja pontosan fedni a valóságot, mert hogy határozod meg, mi számít sikeresen elsajátított tudásnak?
Ez az egész szöveg egy oltári nagy szarkupac, ami világosan mutatja, mekkora totális sötétség van a tanári fejekben és mennyire fingjuk sincs arról, mi történik, merre megy a világ és hogy kéne ezt a kezelhetetlen helyzetet kezelni. És ez nagyon nagy gáz! Nem csak nektek! Mindenkinek! És az emberek közti szakadék egyre csak nőni fog, örökre és áthidalhatatlanul szétválasztva egymástól a szakembereket és a felhasználókat. :-(

Pipas 2015.10.09. 17:00:04

@Androsz: Amikor oktatóként dolgoztam véletlenül kihallgattam két hallgatót. A beszélgetés körülbelül így zajlott.

-- Félek, mert nem csináltam meg az évfolyamdolgozatot, lejárt a határidő és most nem tudom mi lesz.
-- Ugyan már, mondjál valamit, erről szól az egész egyetem, hát nem érted.

Ez kitűnően összefoglalta a dolgot mind hallgatói mind pedig oktatói szinten (tisztelet a kivételnek persze).

Amíg lehet, addig mindig "mondunk valamit", amikor meg ráomlik valakire a felüljáró vagy meghal a beteg mert az orvos nem érti a "low batt" feliratot a vérnyomásmérőn, akkor aztán baj van. :(

bandiras2 2015.10.09. 18:43:58

"Modern" oktatás?
BULLSHIT!
Mi a franc folyik az iskolákban manapság bazmeg? Sorozatban jönnek a szalagmunkára, és semmi másra alkalmas selejtek, de az egójuk akkora, hogy a Deák térre kell kijárniuk hogy megforduljanak!
Mi az ami bizonyított és működik?
1700-1800-1950 évekig a britanniai gazdag gyerekek bentlakásos iskolákban mit tanultak? Ebből a generációból nőtt ki az ipari forradalom, és lökte a nyugati civilizációt végül a holdra!
Egyszerűen át kell venni az egész "elavult" metodikát, a fegyelmezéssel együtt. Aki rinyál az emberi jogok miatt, hogy a tanár pálcát használ, azt meg pofán kell verni. Mindössze minimális változtatásokra van szükség, a modernebb eszközök miatt, pl abakusz helyett számológép, és modernebb tornaszerek.
Ez az elavult módszer produkálta Stephensont, Brunellt, és még annyi sok mérnököt, akik naggyá tették Angliát.
Az új nem jelenti azt hogy jobb mint a régi, és az hogy valami régi, nem jelenti azt hogy rossz.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.09. 18:54:10

@Pipas: Eegen. Az egyetem a felső oktatás. Én már akkor elkezdtem nem érteni az egyetemet, amikor azt láttam, hogy huszonéves embernek három egyetemi diplomája van, és azzal büszkélkedik, hogy munka közben szerezte meg őket. Én ugyan az átkos oktatási rendszerben jártam egyetemre, de nekünk egypár éven át reggeltől estig melóznunk kellett azért az egy programozói diplomáért. Az, hogy az oktatott anyag mennyire volt naprakész, most mindegy, mert mi azért is dolgoztunk reggeltől estig, mert az órák után magánszorgalomból eljártunk gyakorolni a tanultakat, meg beleásni magunkat az újabb dolgokba. Persze rutintalanul, de munkára készen léptünk ki az egyetemről, és még kreatívak is voltunk, méghozzá nem szólamokat és elméleteket, hanem újfajta programokat alkottunk kreatívan. Ahhoz sajnos kellett a tárgyszerű tudás is, mert nem lehet programot írni úgy, hogy folyamatosan a tankönyvből, pardon, internetről vadászok össze minden elemi tudnivalót. Mi kívülről tudtunk egy csomó kódot, utasítást, paramétert, modellt, és persze ezek birtokában képesek voltunk új dolgok megértésére és megjegyzésére is.

Aki a tényszerű oktatás helyett az egyéni kreativitás fejlesztését emlegeti rögeszmésen, az egyszerűen rossz tanuló volt, és ezt most megmagyarázza magának. Kreatívkodni megszerzett konkrét tudásból lehet. Csak ezt nem fogja megérteni az, aki hajdan csak vergődött a tudományos tantárgyakból, és csak ellenőrizhetetlen, egymástól ellesett halandzsázásban képes meggyőzőt alakítani.

@steery: "Mi az, hogy anyanyelvi szinten beszéli valaki a digitális nyelvet? Meg nincs tanulási akcentusa? Ekkora ökörséget! A digitális nyelv mit jelent?"

Ezek metaforák, tudod. Ezeket csak művelt emberek értik. Akik számára a "digitális" valami rendkívül korszerű dolognak számít, bár arról gőzük sincs, hogy mi is a digitális, mondjuk, egy telefonban, de akár egy számítógépben is. Ezért művelt dolgokat mondanak, amelyek érthetők ugyan, már persze jó esetben, talán még jók is, de az azt hallgató nem tud meg belőle semmi fontosat.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.09. 19:13:43

@bandiras2: "ki rinyál az emberi jogok miatt, hogy a tanár pálcát használ, azt meg pofán kell verni."

A pálca szerintem is túlzás, de csak akkor, ha a sok annál barátságosabb pedagógiai eszköz között meg lehet találni a megfelelőt. Csak sajnos ennek az esélyét sok megmondóember nehezíti.

Tavaly egy diákommal beszélgetve elmondott valamit, amit szerinte a tanár igazságtalanul csinált, és hogy ez milyen igazságtalan. Rákérdeztem, hogy nem lenne-e érdemes megpróbálni valami megoldást találni. És tudjátok, mit mondott a 15 éves gyerek? Hogy igen, gondolt rá, hogy az ombudsmannak megírja az esetet, és az majd igazságot tesz. Majd leestem a székről! Megkérdeztem tőle, hogy nem lenne jobb előtte BESZÉLNI a tanárral a problémáról? Udvariasan? Mivelhogy erre még nem került sor, mint megtudtam.

Értitek? A sok agyatlan liberalista által szüntelenül nyomatott duma a diák jogairól meg a gonosz tanárok jogszabályi fegyelmezéséről és hasonlókról már vitathatatlan módon kikezdte a gyerekek agyát. Egy diákban ma már az motoszkál, hogy neki jogai vannak, és majd a tanárnak jól megmutatja, esetleg bemegy az apja, és az ráncba szedi a makacs tanárfajzatot. Az, hogy neki kötelességei vannak, amelyet a tanárnak számonkérnie kellene, és büntetni a hanyagságot, az már nem is érthető a számukra! Sikerült idáig rombolni a szabadságvágyók számára elborzasztó tanár–diák ALÁRENDELT viszonyt. A szabadságvágyók nyilván a főnökeiket is az ombudsmannal fenyegetik, ha az kritizálja a munkájukat. Mára sikerült megsemmisíteni a gyerekek fejében azt az alapelvet, hogy ők gyerekek, ezért a felnőtteknek engedelmességgel tartoznak, hiszen ők még nem tudják, hogy a fárasztót és unalmasat is meg kell csinálni, mert később is kénytelenek lesznek fárasztó és unalmas dolgokkat megküzdeni, életfogytig. Régen, az átkos rendszerben egy falusi ember előre köszönt a tanító úrnak, aki talán okos embert fog faragni az ő mihaszna kölkéből is, és az boldogulni tud majd az életben. És ha a kölök rendetlenkedett, akkor a tanár megbüntette. Meg az apja is. Jól, rosszul, de az alárendeltség megkérdőjelezhetetlen maradt. Mint olyan eszköz, amely képes fenntartani a generációk fejlődéséhez szükséges munkafegyelmet.

Ma ellenben ha egy kamasz gyerekre rászól a tanár, az visszapofázik, mert megteheti, mára a szülők fejét is sikerült telepumpálni azzal a süket dumával, hogy a tanár csak sanyargatja a gyerekét ahelyett, hogy a keravitásra vagy mire tanítaná. És a szülő ma elhiszi, hogy megteheti azt, hogy bemegy az iskolába, és megveri a tanárt. Nos, itt tartunk ma.

Pipas 2015.10.09. 19:50:06

@Androsz: "Nos, itt tartunk ma. "

És ennek fogjuk keményen megfizetni az árát! Annak, hogy a társadalom szövedékét ilyen csúnyán szétcincálták.

A rendőrnek nincs tekintélye, a tanár nem nevelheti a gyereket, az egyetemi hallgatók mondhatják meg mi legyen a tananyag, a határőr nem állíthatja meg a határsértőt és a TEK bűne, ha a határ másik feléről megtámadják őket a barbár hordák.

Ez az egész lassan kezd pont olyan társadalmi kísérlet lenni mint a kommunizmus meg a fasizmus voltak. :(

midnight coder 2015.10.09. 19:56:27

Ahhoz, hogy az életben elboldogulj, képességek kellenek. Az is egy képesség, ha jól tudsz keresni a guglin, de ez csak egy. Szükség van ezen túl egy jó adag kreativitásra, elvont gondolkodásra, és kiváló rövid és hosszú távú memóriára. Ehhez pedig bizony az agyat edzeni kell. Ez pedig csak úgy megy, ha az ember tanul. Sőt, magol. Nagyjából szinte mindegy is hogy mit - persze nem árt olyasmit magolni, aminek később hasznát veszi.
De a gép - legalábbis addig, amíg nem tudunk chipeket ültetni az agyba, az pedig nem a következő 30 évben lesz - nem pótolja a memóriát. Ahhoz, hogy meg tudj érteni egy feladatot az kell, hogy észben tudd tartani. A gondolkodásod határait a memóriád adja. Úgy hogy, akik azt hirdetik, hogy hurrá, itt a gugli, nem kell tanulni, valójában azért harcolnak, hogy a fiatalok ne tudjanak labdába rúgni a más kultúrákban élőkkel szemben. A kicsi kínaiak, indiaiak, irániak ugyanis nem liberális iskolarendszerben tanulnak.

bandiras2 2015.10.09. 20:06:50

@Androsz: Amit itt felsoroltál problémaként, arra pont alkalmas lenne kúrának a jó régi elavult angolszász pálcás fegyelmezési rendszer. Külön hozzáadva fejlesztésnek azt a részt, hogyha a szülő esetleg be merészelne menni a drága fámíliával egyetembe "megbeszélni" a pedagógussal a nevelési elveket, akkor a rohamrendőrök kötelezően verjék a kiccsaládot engedelmesre gumibottal, majd pedig a főbb rendbontókra további 25-öt ráhúzni dersen, ahogy azt régen szokták. Az olyan népek ellen, akik még mindig a kőkorszakban élnek a civilizáció farvizein, azoknak tökéletes békés nevelési rendszer a középkori fenyítés. Ha a kiccsalád mindössze a pedagógus befenyítését képes kommunikációként felmutatni, akkor arra a válasz többszörösen eltúlzottnak kell lennie, hogy megfelelően beüljön a primitív agyukba a cselekedetek és következmények láncolata. Kérdezd meg bármely borsodi pedagógust a tapasztalatairól.

bonebear · http://cinca.blog.hu 2015.10.09. 22:22:13

Alkalmazhatnánk akármilyen oktatási módszert az iskolákban, akár a finnekét is, ha a társadalom nem értékalapú, hanem klientúra alapú, akkor a nagyon nem vak kamasz gyerek vajon miért is gondolná másképp? Többet ér el, ha jók a kapcsolatai, vagy párttag lesz, mintha sokat tanul. Az iskola is egyfajta tükör. Motiválatlan szülők motiválatlan gyerekeiből motiválatlan tanárok nem fognak csodát kihozni az esetek 95 %-ában.

kvadrillio 2015.10.09. 23:03:46

JAHHHH.....A MAGYAR TÖRTÉNELEM KÖNYVEKBEN ELÉG, HA A HOLOKAMUT TANÍTJÁK ÉS MINDEN NAP ÉNEKELGETNEK . BALLOG MINI...SZTERNEK.........:o)))))

fortin2 2015.10.09. 23:27:34

Ez most komoly? Ennyi üres fecsegést, elképesztő. Ha ennyit tud a Z vagy tökmindegy milyen buta és erőszakoltan képzett "generáció", akkor inkábba legósdibb poroszos iskola legyen.

Nancsibacsi 2015.10.09. 23:47:54

@TrójaiVasParipa: "eddig úgy tapasztaltam hogy a felsőoktatás olyan selejtezőkör és nem valódi oktatás"
Valójában a felsőoktatás csak pénzlenyúlásról szól, és ebben a tanár és a diák is cinkos. A tanárnak nem kell tanítania, ezt a diák eltűri. Cserébe a diákok túlnyomó többsége hiába tök alkalmatlan arra a területre, mégis diplomát kap. Feleségem kapja meg a bankjában azokat a közgázon már majdnem végzett diákokat, akik oda mennek szakmai gyakorlatra. Első feladatuk: kapnak egy címet, egy borítékot, és egy TV feladó vevényt. Eddig 100% az elhullás. Értem én hogy nem szakmai, de basszus: azé lehet szükséged lesz rá pályafutásod során, hogy egy szerződést, vagy bármi fizikai ojjektumot (bankkártya, token, stb) elküldj az ügyfélnek.

onewayticket 2015.10.09. 23:54:50

MOST szinte minden az informatikai kommunikációra épül. DE!
Bármikor eljöhet egy olyan kor, még a mi életünkben is, amikor ez a bonyolult és költséges rendszer ilyen-olyan okokból összeomlik, megszűnik. Akkor előnyben azok lesznek, akiknek az élete, a munkája vagy a tudása nem ezekre a ketyerékre épült, hanem valami másra. Ebbe nem gondolt bele senki?

Nancsibacsi 2015.10.09. 23:56:30

@gyöngyök: "Ugyanis a baj ott kezdődik, hogy az iskolákban ma szinte kizárólag azt tanítják, amit a google másodpercek alatt kiad"
Iskolája válogatja. Lányom másodikos, matekból ugye jóformán csak aritmetika van (összeadás, kivonás), de azért tanárnéni a feladatsor végére a pontokba bele nem számító gondolkodós feladatot, kis ötösért. Szóval van amelyik tanár erőltetné, hogy gondolkozzon a gyerek, de ritka az ilyen. Ha belegondolunk jellemzően tényleg csak a versenyfeladatok olyanok, ami nem csak kapálás, hanem agymunka. A többit simán meg lehet tanulni. Ez minimum szomorú.

Nancsibacsi 2015.10.10. 00:04:56

@onewayticket: Én amellett hogy ezeket a sz.rokat nyomkodom munkaidőben tudok pl. kertészkedni - szuperül metszek fát, szőlőt, stb. Szóval akkor se fogok éhen halni:-D A Z generáció... hát ők majd mennek a kutyatápba.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.10.10. 00:50:18

@midnight coder: "Ez pedig csak úgy megy, ha az ember tanul. Sőt, magol. Nagyjából szinte mindegy is hogy mit..."

Furcsa, de én teljesen igazat adok neked. Akik rosszul tanultak, azok ma azt reklamálják, hogy minek a sok fölösleges tudnivaló, mikor fogja a gyerek az életben hasznát venni Ohm törvényének és a hexameternek. Az egyik ellenérvem az, hogy ezt előre nem lehet tudni egy gyerekről, a másik pedig nekem is az, hogy meg kell tanulnia tanulni. Bármit, úgyszólván.

@onewayticket: "Bármikor eljöhet egy olyan kor, még a mi életünkben is, amikor ez a bonyolult és költséges rendszer ilyen-olyan okokból összeomlik, megszűnik."

Sajnos ezt hiába magyarázod azoknak, akik azt hiszik, hogy a számítógép helyettesíteni tudja a gondolkodást. Ők azok, akik mobiltelefonról akarják irányítani a tűzhelyet. Meg azt mondják, hogy fölösleges megtanulni a kézírást, tanuljon a gyerek billentyűzni. És amikor elmegy az áram, akkor ezek nem tudnak meggyújtani egy gyertyát, és szomjanhalnak, mert nem tudják házhoz hozatni a palackos vizet.

@gyöngyök: "az iskolákban ma szinte kizárólag azt tanítják, amit a google másodpercek alatt kiad"

Tegyük fel, hogy ez igaz. De akkor mit fog tudni az álomgyerek az álomvilágban Google nélkül? Úgy gondolod, hogy háború csak Szíriában lehet, szélvihar pedig csak a tévéhíradóban?

Csavarhúzós 2015.10.11. 10:18:28

Mint informatikát (is) tanító tanár, az a véleményem, hogy vannak eltérések a mostani generáció és a korábbiak között, de hogy ők lennének a "bennszülöttek" én meg a bevándorló, az baromság.
Semmiben (még a facebook beállítások rejtelmeiben sem) tudnak többet nálam.

Amiket írnak a Z generációról, hogy pl. szkippelve olvasnak, pillanatok alatt átlátva pl. egy Google találati listát, és a lényeget kiszűrve mennek tovább a megfelelő irányba - na az RÁM igaz, de a tanítványaimra sajnos nem. Talán annyi, hogy kialakult bennük valamiféle reklámvakság, tehát azokat a képernyőrészeket, ahol a reklám szokott lenni, nem nézik, de amúgy mennek tovább az első találaton, mert gondolkodni fárasztó, olvasni pedig csak lassan (és csak magyarul) tudnak.

Ami sajnos igaz, hogy a világ sokkal pörgősebb, információdúsabb lett, így a hagyományos tábla-füzet-tankönyv (csendben van és figyel) iskolát nehezebben viselik. Jóllakott egérnek a liszt is keserű... Mikor én középiskolás voltam, akkor fekete-fehér tévénk volt, két csatornával, ha beszélgetni akartam a haverokkal, akkor el kellett egymáshoz buszoznunk. A buszozás is unalmas volt, hacsak nem tudtam közben olvasni. Akkoriban sokkal több "könyvmoly" diák volt, aki információéhségében kiolvasta a községi könyvtárat - ma inkább a weben olvas (ez még jó is lehetne) de inkább virtuális világokban játszik.

Lehet persze érdekesebbé tenni az órákat ("gamification"), úgy beletölteni a gyerekbe a tudást, hogy észre sem veszi, hogy tanul, de azért komoly eredmények csak akkor várhatók, ha AKAR erőfeszítéseket tenni a tudásért. Nekünk sokkal könnyebb volt rávenni magunkat mondjuk a rendhagyó német igék bemagolására, mert az alternatív délutáni program, miről lemondtunk, az mondjuk a hagymakiszedés a kertben :)

pantoflue 2015.10.11. 19:13:58

@mikimackó: Amíg nekem nincs olyan telefonom, tabletem, internetem, mint nekik - lehetőségem sincs igazán, hogy valódi eszközként használjam ezeket. Az iskolában pár laptop és projektor van, az internet szakadozik. Szélmalomharc egyetlen óra, ahol megpróbálkozol mással.
A módszereket magunknak kell kikísérletezni, mert minden cikk csak arról szól, hogy ez a generáció már nem olyan. Értem, értjük. De a paradigmaváltáshoz semmiféle valódi segítségnyújtás nincs.
És igen, talán begyöpösödott agyú is vagyok. Sajnálom.

Le Orme 2 2015.10.29. 01:22:51

Azért a jó hozzászólások miatt (pipas, Androsz) érdemes volt megírni a posztot. Gondolom, az említett könyvet, tanulmánygyűjteményt ismertette (a teljes tanulmányokról ez alapján nem egyértelmű, hogy tényleg ennyire fantaszták vagy bővebben kifejtve azért jobbak), de azért némi kritikát vagy saját véleményt a posztíró is közölhetett volna.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.17. 22:59:40

Szép elvek, de mi a valóság? A digitális bennszülöttek nem használják túl magas szinten a technikát, nem is érdekli őket, leginkább valaki oldja meg helyettük, ha bajuk van; és ugyan néha nagyon rugalmasak, valódi problémamegoldásban nem túl jók. Nem beszélve arról, hogy az elmaradott,még mindig szabályok szerint működő törvények, állami szervek, és cégek világában nem teljesítenek túl jól (de mivel remekül kérnek segítséget, és szívességet, ez nem feltűnő).
A céges szabályok be nem tartása amúgy csak a jéghegy csúcsa, mert ugyanúgy hőbörögnek baj esetén majd a rendőrnek is, hogy de most miért baj, hogy ivott 2 sört.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.17. 23:03:50

@Csavarhúzós: +1 . Az én tapasztalataim amúgy a 20-as éveik elején járókról vannak, akik esetleg 22 évesen már elvégeztek egy alapképzést, és az első munkahelyükön vannak (nem a szakmájukban, mert amúgy a nyelvszak alapképzés magában - nem tanári - pl. nem egy szakma).

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.17. 23:05:51

@Androsz: "Furcsa, de én teljesen igazat adok neked. Akik rosszul tanultak, azok ma azt reklamálják, hogy minek a sok fölösleges tudnivaló, "
Írtam erről egy szép postot egyszer, és ugyanez volt a tapasztalatom a hozzászólásokban. Aki rossz volt töriből, annak az évszámok feleslegesek, aki matekból, annak az egyenletek.
Messzebbre a legtöbbje nem lát.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.17. 23:09:07

@Androsz: "Az, hogy az oktatott anyag mennyire volt naprakész, most mindegy, mert mi azért is dolgoztunk reggeltől estig, mert az órák után magánszorgalomból eljártunk gyakorolni a tanultakat, meg beleásni magunkat az újabb dolgokba. "

Van pár dolgozónk, aki jár infó szakra, szakdogát ír, stb. Tök normális arcok, csak nem érdekli őket a szakmájuk. Tehát nem az a napi elfoglaltságuk, hogy megyünk haza és programozunk fusiban, széthackelünk dolgokat, ilyesmik - amit én egész egyetem alatt csináltam :)

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.17. 23:12:25

@Túrós: Selejtezés? Nézz szét bölcsészkarokon :) Meg a kreditrendszer óta annyira nem könnyű kiesni.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.18. 06:29:59

@Androsz: "Az év végi jegyek eloszlása elég szokatlan mostanában. Szépen megnőtt a kettesek, hármasok részaránya. "
Standardizált teszt. Az a lényege, hogy a végén a legtöbb jegy hármas legyen, de sajnos ez a módszer nem veszi figyelembe azt, ha az összes alany hülye a témához, ami itthon gyakran előfordul :D

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.18. 06:42:47

@Androsz: "A tanulás egy fáradságos munka, kitartást, fejlett gondolkodást követel. Nem tainment. Az majd a pihenőidőben."
Nem, ha érdekel valami, akkor szívesen tanulod. Na ez az, hogy ahhoz kell az, hogy érdekeljen, és hogy szívesen tanuld... És legyen rá időd.

Egymástól tanulás=házimásolás, súgás :D

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2016.01.18. 06:47:23

@steery: "Ez az egész szöveg egy oltári nagy szarkupac, ami világosan mutatja, mekkora totális sötétség van a tanári fejekben"
Ilyet tanár nem ír le, már a postot :) A tanár egyrészt tanít, nincs ideje, másrészt látja mi van az iskolákban.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.01.19. 01:24:22

@ColT: "Tehát nem az a napi elfoglaltságuk, hogy megyünk haza és programozunk fusiban, széthackelünk dolgokat, ilyesmik - amit én egész egyetem alatt csináltam"

Pontosan. Gépi kódban írtam bele játékokba trainer módot meg scoretábla-mentést, hobbiból. Mert jó volt. Ha ők munka mellett tanulnak, akkor az magyarázatot adhat arra, hogy miért csinálják félgőzzel. Én harminc év után is tele vagyok ötletekkel új programokra, de sajnos már nem megy úgy a munka, mint fiatalon. Őket talán nem motiválja az érdeklődésük, és csak kényszerűségből tanulják, nem tudom.

"Standardizált teszt. Az a lényege, hogy a végén a legtöbb jegy hármas legyen"

Hát ha ez tényleg így van, az csúf hiba. Az osztályzat a felkészültséget mutatja vagy az osztályon belüli helyezést? Ha egy anyagrészt a leghülyébb is hármasra megtanulja, akkor ő azért kapjon egyest, mert mások még többre képesek?!

A teszteket pedig rühellem. A tanulás nem egy kommersz szellemi vetélkedő, ahol elég megtippelni a legvalószínűbb megoldást a néhány felsorolt közül. Persze, könnyebb javítani a tesztet, sőt, programra is lehet bízni, de akkor ne nevezzük tanításnak, hanem csak tesztre való felkészítésnek. És ne mondjuk a gyerekre azt, hogy megtanulta, ha nem tud önállóan pár kerek mondatban megfogalmazni valami oda illőt. Nem házi dolgozatban, hanem ott helyben s nyomban, ahogy az elvárható!

"ha érdekel valami, akkor szívesen tanulod. Na ez az, hogy ahhoz kell az, hogy érdekeljen, és hogy szívesen tanuld"

Sok olyan dolog érdekelt engem, amit nem tanultam szívesen. De ha tudni akartam, kénytelen voltam tanulni. Kár, hogy magát a tanulást nekünk nem tanították meg, bár nem tudom hinni, hogy ma már megtanítanák.

De arra volna szükség, hogy akik a tanulásban még mindig azt reklamálják, hogy maga a tanítás nem elég érdekes a gyereknek, értsék már meg végre, hogy a tanulásra végső esetben kényszeríteni kell a gyereket! Az élet nem lesz egyetlen monstre kívánságműsor, hanem rengeteg meló várja a gyereket, kreativitástól mentes gályázás. És ha azt nem csinálja meg, akkor felkopik az álla, mert puszta kreatívkodásból, tudás nélkül csak néhány naplopó képes megélni, nem mindegyik. A tanulás munka, és ha a gyereknek nincs hozzá kedve, akkor tegye kötelességből.

Persze, az az igazi, ha a tananyag és a tanítás rá tud találni a gyerek érdeklődésére is. De ma egy gimis tankönyvben több a kép, mint a szöveg! Mi kell még? Nem lehet minden mondat mellé animációt tenni. És amelyik kreatív azon sopánkodik, hogy a tanulás miért nem szórakoztatóbb, akkor az mondja meg, hogy kreatívan milyen megoldást választana annak a szórakoztató megtanításához, hogy hogyan kell kiszámítani két egyenes metszéspontjának koordinátáit. (Ami alapszintű tudnivaló.) Mi lenne az a módszer, amelynek eredményeként ma ő megtanulná ezt.

"És legyen rá időd."

Miért, mi hátráltatja a gyereket a tanulásban? Mi teendője fontosabb ennél?

Gyerekkoromban én még szombaton is mentem suliba. Meg tudtuk oldani. Nekünk valahogy jutott rá elég idő. Igaz, hogy nekünk nem kellett minden nap tornaórát tartani ahhoz, hogy egy kicsi testmozgásra kényszerítsenek, mert a szünetekben ledolgoztunk egy tornaórányit. A lányok gumiztak, ugrálóköteleztek, labdaiskoláztak, ugróiskoláztak, a fiúk fociztak, egy zsebkendőnyi hely már elég legalább egy tengópartira vagy egy dekázásra. Esetleg fogóztunk, kígyóztunk, sörögtünk, meg a fene tudja, mi még. Egyszer baromira megsértődtünk kollektíve, amikor a tanár vörös fejjel ordítva zavart be bennünket az udvarról, csak azért, mert egy kicsit meglódult az eső. Pedig nagyszünet volt, és végre szabad volt az udvar nagy része, lehetett kétkapuzni.

Ma, gondolom, a gyerekek nyomkodják a telefonon a tengószimulátor appot.

Mi is szaladtunk ki az időből témazárók előtti késő estéken küzdve a történelmi dátumokkal és érdektelen kiskirályokkal, de fel sem merült bennünk, hogy ne a tanulás lett volna a kötelességlista elején. Untuk rengetegszer, mi az izgalmas egy tollbamondásban vagy a Kisalföld mezőgazdaságában? De nem kérdezte senki, hogy akarunk-e esetleg mást csinálni, így aztán csináltuk, ez volt a választék.