Valamennyi szakmabeli igennel válaszolt, amikor Sixx az Index kultúra rovatának újságírója feltette a kérdést: mondhatjuk-e kész csodának, hogy készülnek magyar sorozatok. A hétvégi Friss Hús fesztivál kerekasztal-beszélgetésén résztvevő hazai döntéshozók szerint elképesztően drága itthon a sorozatok előállítása, de még így sem lehetetlen minőségi tartalmat alkotni. Az adaptáció a biztos út, vagy a kísérletezés és a bevállalás hozza meg a sikert?
Az adaptáció biztos pálya?
Temesvári Marietta, aki a Sony Pictures képviselője szerint sokkal könnyebb televízióra vinni valahol egy sorozatot, ha az már külföldön bizonyított. Az RTL programigazgatója, Kolosi Péter szerint még ez sem lehet garancia a sikerre, a Válótársak esetében volt olyan ország, ahol kudarc volt, máshol megnyerte a nézőket.
Az HBO-nál már magabiztosabban kísérleteznek: Krigler Gábor, kreatív producer elmondta, hogy teljesen saját formátumú megoldásokat is készítettek már, ezt azért tehetik meg, mert évente csak egy magyar gyártású sorozatra fókuszálnak, és inkább nem is sietnek. Az Aranyélet nyolcrészes első évadja egyértelműen pozitív fogadtatásban részesült, a közönség úgy gondolta, biztosra vehetik a második évadot. Mégis „vért izzadva, széllel szemben” kapták meg néhány hete a zöld utat a folytatásra, mert „semmi sem nyilvánvaló, hiába a siker”. Míg az USA-ban bátran berendelnek előre három évadot a Homelandből, addig nálunk az ilyen magabiztosság szinte elképzelhetetlen.
Nem gondoltuk volna, hogy ezt ennyire jól is lehet csinálni
Az Aranyélet alkotása már írószobában történt, ami azt jelenti, hogy a forgatókönyvírók nem otthon az asztaluknál dolgoztak utólagos finanszírozás reményében, hanem kiszámítható, havi fizetésért hetente több alkalommal bejártak együtt ötletelni a csapattal. Krigler szerint ez sem jelentett sokkal magasabb költségeket az HBO-nak, mégis motiválóbb és eredményesebb környezetet tudtak teremteni.
Az Aranyélet forgatása (Forrás: HBO)
Hámori Barbara a televíziós, fikciós tartalomfejlesztéssel foglalkozó ContentLab & Factory működését a startupok világához hasonlította: olyan kockázati tőkebefektetők anyagi támogatását élvezhetik, akik látnak fantáziát egy-egy projektjükben. Nem a már meglévő forgatókönyvírók edukálását tekintik elsődleges céljuknak, hanem az új tehetségek felkeresését, amelyre jól működő mentorprogramot is kidolgoztak már. Azt pedig ő is elismerte, hogy külön dicséret illeti az HBO-t azért, amiért itthon rutintalan pályán ilyet alkotott.
Sokkal drágábbak vagyunk, mint a környező országok
Kolosi arról mesélt, mennyire nehéz az RTL Klub luxemburgi döntéshozóival tárgyalnia saját produkciókról, hiszen a magyar tartalmak előállítása sokszor 20-30, de akár 50 százalékkal is drágább lehet, mint például az egyébként magasabb életszínvonalú Szlovéniában. A kerekasztal többi résztvevője is megerősítette, hogy elképesztően magas bérigénnyel dolgoznak a hazai filmesek, és szerencsésebb lenne, ha kialakulna egy sorozatgyártásra specializálódott szakmai réteg is, akikért kevesebbet kellene versenyezni.
Már nem derogál színészként sorozatban játszani
A beszélgetés moderátora, Sixx Ónodi Eszter esetét hozta fel példaként, akinek színész kollégái kezdetben nem értették miért vállal el szerepet a tévéképernyőn. Néha úgy tűnhet, hogy a színház világában degradáló, ha valaki erre szánja magát, ezzel szemben Amerikában a színészek és a forgatókönyvírók is tudják, hogy "a televízió az új film".
Hámori Barbara csapata ma már a legnagyobb nevekkel dolgozhat együtt, de szerinte is meglátszik, hogy az elmúlt 20 évben a színházban játszók nem nagyon szerepeltek tévén. Most kell felépíteni egy új generációt.
Marketing nélkül nincs siker, de hülye, aki sitcomba vág
Az RTL Klub programigazgatója szerint ma még a magyar néző mindenevő, mert minden műfajból csak egy keveset kap, de Temesvárival egyetértettek abban, hogy komédiák műsorra tűzéséhez kell a legnagyobb bátorság. A vígjátéksorozatoktól elvárjuk, hogy minden sora vicces legyen, amit az amerikai sorozatoktól gyakran meg is kapunk, de itthon csak kevés jó példát tudnánk felhozni nevettető tartalomra.
A közmédia kudarcba fulladt próbálkozásairól Hámori szerint a köréjük épített reklám hiánya tehet, „marketing nélkül nem lenne szabad útjára engedni sorozatokat". Ebben igaza is lehet, hiszen ha a Duna Televízió egyébként nem olyan rossz visszhangokat kiváltó sorozatára, a Csak színház és más semmire gondolunk, akkor sem jut eszünkbe semmi, ami ráirányította volna figyelmünket.
