Humbákfalva részeges papja, a fröccs védőszentje, Tibi atya tegnap a BME kampuszra látogatott. Vagy legalábbis a Humbák Művek marketingese, Tóth Bence, aki a BME KommON Kommunikációs Szakkollégium által szervezett I. Karrier Estnek volt a vendége. Hogyan lesz egy fiktív karakterből egy közel 650 ezres lájkot begyűjtő Facebook-oldal? Hogy lehet  egy alkoholista pap a társadalom görbe tükre? Lehet cigányozásra, nők tárgyiasítására márkát építeni? Az biztos, hogy marketingből lenne még mit tanulniuk. Például felesleges próbálkozás volt minket cenzúrázni.

A műanyagflakonos bor lehet minőségi?

„Nem voltam még teltházas előadáson, ezért csináltam egyet.” Szóval valahogy így indult. Csak úgy maguknak, poénból. Céljuk még nem nagyon volt vele és ebbe belefértek az erőteljesen előítéletekre építő és sértő viccek is. Aztán Tibi atya tágította hívei körét, és egészen más fordulatot vett a történet.

Az örökké kótyagos atya már nemcsak magáért, hanem állítása szerint a társadalomért iszik és osztja meg gondolatait. Tibi atya „görbe tükör a társadalomnak”. Tóth Bence elmondta, hogy a kezdeti önszórakoztatást követően már tudatos cél volt a társadalmi felelősségvállalás és főként a tévhitek kiirtása. Szerinte elég nagy probléma az, hogy az emberek fejében az él, hogy ami olcsó, az rossz, és ami drága, az jó. Találtak egy hatalmas piaci rést, és ráépítettek egy egész brandet. „Miért ne lehetne az olcsó is jó?” felkiáltással megalkották a petpalackba töltött minőségi bort és nyitottak egy olyan kocsmát, amit valahova a Nagykörút késdobálói és a belváros túlárazott bárjai közé pozicionáltak. Az első befektetők a szülők voltak, aztán kénytelenek voltak startupjukkal a közel sem egyszerű üzleti életben boldogulni, amit Bence szavaival élve „a BME-n elfelejtettek megtanítani”.

Számoljunk csak egy kicsit. Szóval van egy Tibi atya a Facebookon, aki újabban már Instagramon is ellát minket jó tanácsokkal; aztán egy Fröccskocsma, ahol bármikor szívesen lát minket egy itókára, egy Humbák Művek Kft. nevű cég, holnap, webshop, és a társoldalakról még nem is beszéltünk.

Meg kell hagyni, valamit tudnak a fiúk – már ha egyáltalán fiúk, a szerkesztőséget ugyanis mély titok övezi. Még azt sem tudtuk meg, hányan szolgálják fáradságos munkával nap mint nap az atyát, vagy hogy egyáltalán pontosan kitől származik Tibi atya. Tibi atya tudatosan tartózkodik a rivaldafénytől, melynek oka, hogy nem szeretnék, ha a magyar média felkapná, és celebet csinálna belőle. Vagy csak nem szívesen vállalnák személyesen is mondjuk az alábbi, nőnapi posztot:

És akkor még nem beszéltünk az előítéletekre építő, cigányozó bejegyzésekről.

Ezt is leszedették, ez is megvan:

Tibi atya marketingese szerint persze nem ez a névtelenség oka: egy jó könyvben a karaktert az olvasó fejleszti magában, míg egy filmben készen kapjuk azt, és ők pont ezt a túlzott konkrétságot szeretnék elkerülni. Hadd legyen meg mindenkinek a maga kis Tibi atyája, na. Aki ráadásul egyre közelebb kerül hozzánk, halandókhoz, hiszen már nemcsak ott valahol a virtuális térben kortyolgatja jól megérdemelt fröccsét, de kocsmát is nyitott itt, a valóságban, nekünk.

Minden poén, ami vállalhatatlan

Kétségtelen, hogy Tibi atya azóta sem talált méltó konkurenciára. Laci rabbi, Zsóka néni és a többiek elég gyorsan lehúzhatták a rolót, nem sikerült őket megtámogatni azzal az egyediséggel, azzal a lényeggel, ami az atyát élteti.

Ez pedig a szarkazmus. A kritikus szemlélete mindannak, amivel a mindennapokban találkozunk. Éppen ezért Tibi atya ízig-vérig magyar. A Humbák Művek gondolkozott ugyan nemzetközi nyitáson, de a karakter és ez a fajta humor valószínűleg nem aratna sikert más országokban. Kérdés mondjuk, hogy tényleg ezekkel találkozunk-e és hogy mi választja el a kritikai szemléletet a nevetségessé tételtől. Az mindenesetre el is hangzott, hogy az elsődleges cél a társadalmi üzenet.

Arra a kérdésre azonban, hogy hogyan férnek össze az előítéleteken alapuló poénok a társadalmi felelősségvállalással nem igazán kaptunk választ. Vagyis annyit, hogy tulajdonképpen sehogy, de ez is poén, és a poén az görbe tükör. Hát jó. Tény, hogy az elmúlt időben egyre kevesebbszer bukkannak fel ilyen jellegű posztok, ami vagy a szerkesztők tudatos változtatásának vagy egy ügyes befektető tanácsának eredménye, de még mindig erősen kötődnek Tibi atyához, az alkoholizmusról nem is beszélve. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Tibi atya oldalának olvasása alkoholizmushoz vezetne, de ahogy az előadáson is elhangzott, Tibi atya kortalan. Nincs egy jól behatárolt és megcélzott közönsége, mindenkinek szól. Egy tinédzser éveiben járó, kevésbé kiforrott nézetekkel rendelkező fiatal pedig nem biztos, hogy vicc helyett nem egyfajta útmutatásként fogja beépíteni Tibi atya filozófiáját. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a poénok nem mindig maradnak a kritika kategóriáján belül. Szóval a görbe tükör oké, de azt azért nem vesszük be, hogy itt tényleg csak erről lenne szó.

Kép 1