A kommunikáció nem büfészak, túlképzés sincs

2015. április 08. 09:00 - Lakos Boglárka

Pár hete elterjed, hogy megszüntetnék kommunikációs képzést, amiből valószínűleg nem lesz semmi, mégis van miről beszélnünk. Egy kommunikáció- és médiatudomány szakon tanuló hallgató véleménye a képzésről, problémákról, jelenről és jövőről.

Első mohikánok vagyunk.

Mindannyian, akik ma Magyarországon kommunikáció-média területen képzik magukat, oktatnak, dolgoznak. Nemzetközi szinten megkérdőjelezhetetlen a szakma jelentősége, itthon viszont (még mindig) annak a jelenjét éljük, hogy bizonygassuk a létjogosultságát. A mi felelősségünk, hogy belső, aktív közreműködőkként körvonalazzuk az érveinket, és árnyaljuk a tömör választ: igen – szükség van erre a képzésre.

Akár, ha lenne is realitása a szak megszüntetéséről szóló hírnek, ami az utóbbi hetekben pániktól vezérelve futótűzként terjedt, fontos, hogy ne vonjon maga köré tisztánlátást akadályozó füstöt - lássuk meg, hogy a lángja kisebb. A hír korántsem a végleges döntésről számolt be, az elgondolás a kommunikáció- és médiaszakokat csak alapképzési szinten érinti. Ha nem valósul meg a tervekből semmi, a helyzet akkor is kiváló alkalmat teremthet egy még lényegesebb probléma megvilágítására. Nevezetesen, hogy a szakma egyfajta identitáskereső szakaszban van. Éretlen állapotban, amelyben talán épp most érkezhet el a fordulópont: amikor kritikussá válhat azoknak a tömege, akikben késztetés és tudás egyesül arra, hogy egyértelműsítsék a képzés valós társadalmi hasznát. Talán épp az egzisztenciális bizonytalanság délibábja kellett ahhoz, hogy a kommunikációs és médiaterület szakemberei, oktatási intézményei egymás felé is kapukat nyissanak, és közös gondolkodási alapot teremtve álljanak ki a szakma elismertségéért. Az elméletalapú megközelítés és a belső környezet felé irányuló gyakorlat után itt az ideje, hogy hozzáértőkként gyakoroljuk a kommunikációt – a nyilvánosság irányába, a szakma nevében.

Jobban be kell határolni

A kommunikáció- és médiatudomány már túl van a fogantatáson, jó ideje világra jött; a széles körű társadalmi elismertséghez viszont arra lenne szüksége, hogy – bár eddig sok bába szólította sokféleképpen – mindenki, aki magáénak érzi, együtt adjon neki keresztnevet. Ennek az önmeghatározási hiányosságnak és problémának kihatása van a jelenlegi és a leendő hallgatók bizonytalanságára is. Ezért érzik magukat fegyvertelennek: nem fedezi őket a szakmai önazonosság konszenzusa, amikor megvető, értetlenkedő, ellenséges tekintetek záporoznak rájuk, azt firtatva, mégis mióta, de leginkább mitől nevezhető ez tudománynak?

Hogy egyértelmű legyen: az önmeghatározás igénye nem semmitmondó formaság, nem önmegbélyegzés-kísérlet, hanem időszerű belső kényszer. Még nem hallható eléggé, vagy valóban nincs ennek kifejezésére azonos nyelv? Úgy hiszem, a továbbfejlődéshez az volna a legfontosabb, hogy letisztuljon a kommunikációs modell: adott a címzett és a feladó, de mi legyen a csatorna, mi az üzenet és mi a kód? Sok még a zaj.

A színfalak mögötti efféle rendezetlenségeknek egyenes következménye a kommunikációs szakmáról kialakuló negatív kép. Ezzel pedig borul a dominó: előítélet, „büfészak”-hajtogatás, „ruhatár”-címke, „értelmetlen túlképzés”, „nem megtérülő terület”.

Specializálni kell

Miközben a munkaerőpiacon állandó, egyre növekvő igény van a kommunikáció-média szakos diplomásokra, a képzési helyek nem határozzák meg egyértelműen, hogy milyen szakképesítést, illetve szakosodást tudnak ajánlani a hallgatóknak az elméleti alapok mellett, s pontosan milyen munkakörökben tudnak majd elhelyezkedni a jól felépített, fókuszált képzést követően. Az is problémás, hogy a kommunikáció szakkal rendelkező felsőoktatási intézmények nem fognak össze. Épp köztük nincs (vagy csak úgy tűnik, mintha nem lenne?) párbeszéd. Sőt, általában épphogy értelmetlen, alaptalan, süket fülekkel folytatott rivalizáláson alapuló verseny megy a hallgatók között, és hogy reflexből nem szabad elismerni más intézmények azonos szakjait. Ennek talán elejét lehetne venni azzal, hogy hidat képezünk egymás között – mind személyesen, mind intézményileg. Legyen tiszta és átlátható, hogy melyik intézményben milyen típusú szakembereket képeznek. Álomszerű volna egy olyan szisztéma, amelyben felmérjük, hány különféle területre lehet fókuszálni a kommunikációs szakmán belül, és leosztani az egyetemek/főiskolák között, hogy arányosan jusson minden szintre mindenféle specializáció.

Cselekedni kell

Meglehet, hogy a fent vázolt elképzelések túlzottan idealisták, vagy az olvasó azt mondja, a megvalósulásnak nincs esélye. Arra viszont adhatunk esélyt rajtuk keresztül, hogy hallhatóvá váljanak az ellenérvek és közös önmeghatározás vegye kezdetét.

A hatékony stratégiai cselekvésen múlik jövőbeli boldogulásunk. A reményteli hallgatóké, az oktatóké, és nem utolsósorban a már végzett szakembereké. Első mohikánokként ugyanis nem rendelkezünk olyasmivel a környezetünk számára, ami önmagáért beszélne; magunkért kell beszélnünk.

Kellő tekintély hiányában ezúttal nem elég minden meggyőződés alátámasztására az „uff!”.

Még nem.

Kommédiás voltál, vagy, leszel? Gyere.

Posted by Média 2.0 on Monday, April 6, 2015

 

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr237320004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsoci 2015.04.08. 12:10:38

Hát pedig pont az. Egy diploma a semmiért. Ebböl postból is pont ez derül ki. Az olyan diploma, amihez nem kötődi konkrét szakma, az nem diploma, csak alaibi. Lásd még: Szabad bölcsészet és társai.

para_noir 2015.04.08. 12:26:42

Ja, nem büfészak. Ahogy az andragógia, meg népművelés sem azok. Haha, bazmeg.

randomuser1 2015.04.08. 12:29:27

idehaza humánképzés egy vicc, nem köll a kamunikációra kihegyezne, ennél régebbi és határozottan körvonalazott diszciplínák is gyengécskék.
mit is kezd a munkaerőpiacon egy komm.szakot végzett átlagbölcsész szemben egy műszakimérnök/közgazdász vegzett, de a humántudományok iránt fogékony jelentkezővel?
stb...

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.04.08. 12:34:19

"A kommunikáció- és médiatudomány már túl van a fogantatáson"

Na nehogy már tudomány is legyen! Ezen az alapon a krumplipucolásból és az edénymosogatásból is tudományt lehet kreálni. Mikor is indítják a diplomát nyújtó háziasszonyképzést az egyetemeken? Már előre várom az ilyen témájú diplomamunkákat.

Természetesen azok, akik szereztek ilyen semmit sem érő diplomát, továbbá azok, akik érdekeltek az oktatásban, hiszen ebből élnek, a "tudomány" létjogosultsgát bizonygatják.

De az egész annyit sem ér, mint a higiéniai asszisztenseket képző OKJ-s tanfolyás, mert ugye nálunk már takarítónő is csak szakképzett személy lehet. De a higiéniai szakasszisztensképzés legalább olcsóbb.

Konyvtaroslany 2015.04.08. 12:41:35

Én úgy gondolom, hogy aki harmadikos-negyedikes általános iskolás korában mindig ötöst kapott fogalmazásból, aki ki tud jönni egy többszörösen összetett mondatból, anélkül, hogy belezavarodna az igeidőkbe és a ragokba, akinek rendben van a helyesírása, aki rendőrségi szóvivőként képes arra, hogy ne használja a "megállapításra került" szóösszetételt, az az ember kiválóan alkalmas szóvivőnek, sajtósnak és nem kell neki média-kommunikáció szakos diploma. Lehet szépen beszélni, szabatosan fogalmazni enélkül a képzés nélkül is.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2015.04.08. 12:43:36

@Konyvtaroslany:

"akinek rendben van a helyesírása"

Szóval aki "enélkül a képzés nélkül" helyett azt írja, hogy "e nélkül a képzés nélkül". :D

(Mert az utóbbi a helyes!)

jobbdemokrata · www.jobbdemokrata.blog.hu 2015.04.08. 12:44:35

"Pár hete elterjed, hogy megszüntetnék kommunikációs képzést, amiből valószínűleg nem lesz semmi, mégis van miről beszélnünk."

Mi a baj? Egy kommunikációs offenzívát (nem kell annyi komm-médiaszakos hallgató) nem tudjátok lekezelni, pedig ezt tanultátok? :) Olyan ez, mintha háború kezdődne a katonaképzés ellen, és a katonák beszarnának... :D Ejnye...

para_noir 2015.04.08. 12:53:57

@Konyvtaroslany: kb ennyiről szól a dolog. A médiába vagy kapcsolattal, vagy alulról induló kemény munkával lehet bekerülni, az ilyen himihumi képzésekkel önmagában még senki nem vitte sokra, az értelmesebbjének meg nem is kell ilyen gagyiságot elvégeznie, anélkül is boldogul. A kommszakokra jellemzően azok a félkegyelmű apakedvence, szőkepicsa kislányok mennek, akik épp kinőtték a szépségkirálynővagyszínészleszek korszakukat, és most már a "média világában" szeretnének elhelyezkedni.

ursus artos 2015.04.08. 12:59:05

A kommunikációhoz műveltség (olvasottság) és intelligencia kell.
Találkoztam néhány komm. szakossal, akik még a kötelező olvasmányt sem olvasták el...
Szóval: büfészak.

Terézágyú 2015.04.08. 12:59:48

Mindenki dögöjjönmeg aki nem mérnök osztkész!

Ezzel má csak azért is jól járnánk, mert a politikusok közt se a mérnökök vannak túlsúJban, szóval abból a kártékony fajtából is kevesebb lenne...

2015.04.08. 13:19:10

A kommunikáció szak azok közé tartozik, amelyekre szükség van természetesen, de alapszakként nem szabadna léteznie, csak és kizárólag másoddiplomás vagy mesterképzésként.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.04.08. 13:32:31

lehet, hogy nembüfészak, de, hogy ez a poszt nem győzött meg erről az is biztos.

randomuser1 2015.04.08. 13:50:25

@doggfather: pedig pont a poszt kéne meggyőzzön arról, a kamunikáció szemmel láthatóan büfészak!

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.04.08. 13:56:03

@Emmanuel Goldstein: nem hiszem, hogy ez volt az eredeti szándék. ;)

Tudományos libsizmus 2015.04.08. 14:04:52

A kommunikáció büfészak és túlképzés van.

netnepper 2015.04.08. 16:39:14

Félnótás-nagydumás cimborám tíz kommunikáció szakos egyetemistát is simán ledumál, ráadásul még a döglött lovat is eladja nekik.
A "keményen dolgozó kisember" meg úgyse érti meg a magasröptű semmitmondást, de nem is érdekli.
Suk legyen, meg sük legyen oszt' jónapot...
süti beállítások módosítása