„Hogyan tehetett ilyet?” – kérdezhetik a riporterek és az újságírók a legbefolyásosabb közszereplőket időről időre, lecsapva az izgalmas esetek legégetőbb pontjaira. Egy hatalommal és vagyonnal bíró személy hirtelen jött sikerének vagy botrányos bukásának lehetséges okait a címlapokon fejtegetik, pedig valószínű, hogy a hormonok a tettesek. Aki mindezt felfedezte, John Coates, saját bőrén tapasztalta a szélsőséges boldogság lebegő állapotát, megjárta a csodás magaslatokat és az apátia sötét mélységeit.  Az Intelligent Life magazinban Zentai Péter készített vele interjút, amelyből  kiderült, hogy a hatalomvágytól nagyon könnyű más, általuk narkotikusnak nevezett tudatállapotba kerülni. Ebbe a hibába esett például Bill Clinton is, a Monica Lewinsky-ügyet senkinek nem kell bemutatni

John Coates otthagyta a mesés Wall Street-i irodáját, és meg sem állt a Cambridge-i Egyetem kutatóintézetéig.  Az egykor kiemelkedően eredményes brókerből lett neurológiaprofesszor párhuzamot talált a mérhetetlen hatalommal rendelkező, grandiózus személyek – például Napóleon vagy D. Strauss-Kahn- irracionális döntései és a hormonok között. Könyvében, a The Hour Between Dog and Wolfban, elmondja, hogyan omolhat össze az addig a ráció talaján táncoló személy egy hirtelen tesztoszteronlöketből fakadó hajmeresztő kockázatvállalás miatt.

Jó ötletnek tűnhet belépni egy internetes brókerfelületre, nem is olyan drága, így tett Zentai Péter is. Egy kattintás, tódulnak az árfolyamok és a kötvények, alaposan átgondolva meghozza a befektető az első döntést. Nyereség. Pár nap múlva már kész vagyon áll rendelkezésre. Katt. Tét. Kitágult pupillák és bizsergés a tenyérben és a fejbőrön. Ellentét. Kipirult arc, tüzes fújtatás. Veszít, nem baj, még egyszer. Étel? Nem, hiszen tétet kell tenni. A pulzusa emelkedik, kattint, veszít. Az eufórikus nyerési széria hirtelen deficitgyártásba fordul, amely az ember teljes kikészülésén át akár az öngyilkosságig is eljuthat. A folyamatból kialakuló betegség: a narkózis.

A narkotikus állapotban komoly hormonális változások zajlanak a testben. Az őrült futamból függőség jön létre, amelyet az egyén generál a sikerhajszolással, csupán hatalmat kell éreznie, és az internet erre számtalan lehetőséget biztosít. Coates a tesztoszteron és kortizon tüzes harcát tartja felelősnek ezért a jelenségért. A sikerek közben a végletekig feszülnek az idegek, és kitörni készül a férfihormon-vulkán. A szteroidfüst szabadon áramlik, ez maga a narkózis. Saját forró önhittségünkben fürdünk. Lebegünk a legyőzhetetlenségben és megjelenik az önelégült mosoly. A radikális hatalom-illúzió megszünteti a valóság kőkemény világát, mintha felülről hunyorognánk a környezetünkre. Mire kinyitjuk a szemünket, a belső tűz is kezd kialudni, aztán személytől függ, hogy a vacogásnál vagy a mozdulatlan jeges végtagoknál jut el a teljes kijózanodásig. A Kortizontól kiég, megfagy, sőt már nem is érzékel semmit. Belebetegszik abba, hogy külvilág visszarángatja vaskarmaival és szembesíti a ténnyel, hogy vesztett, mindent.

Coates ezt az időintervallumot nevezi a könyv címében Hournak, a kezdeti racionális alany a Dog, az átváltozott a Wolf. A kutya vad és veszett része tör elő, de ameddig szelíd, befogadjuk és etetjük. Ellenben a farkas üvölt, kergetjük.  Coates a vadász, a narkózis a fenevad. Az ellenőrizetlen hatalom elindította a tesztoszteronhullámot például a CIA volt főnökénél, David Petraseus tábornoknál. Le kellett mondania az USA nemzetbiztonságát oltalmazó őrének, mert a stratégiai titkok a szeretők nem összeegyeztethetők.  Clintonon is számon kérték a Monica Lewisnky-affért. Mikor megkérdezték, „Miért?”, ő csak azt válaszolta: „Mert megtehettem.”  A sort a Lehman-Brothers-ügy is követi, kirobbantva a világválságot 2008-ban. A botrányos esetek és a vérig sértett, a világtól irdatlan méretű fekete pontot kapó illetők miatt szükséges a társadalmak hatékonyabb felügyelete a hatalom felé.

Coates kutatásai azt mutatják, hogy a gigászi méretű problémákat okozó, hatalomfüggő, neurobiológiai bajokkal küzdő polgárokat fokozott ellenőrizni kell. A tekintélyes impérium ellenére a létfontosságú döntések meghozatalánál nőket és időseket is be kell vonni, mert a tesztoszteronszintjük jóval alacsonyabb. A racionalitás mezejéről csak repülőgéppel szálljunk a magasba és bízzunk abban, hogy az úti célnál biztonságban landolunk, és nem esünk áldozatul sem légörvénynek, sem eltérítésnek.