Hiába az új Polgári Törvénykönyv, a fő kérdés még mindig a közszereplés fogalma, megjelenítésének szabályozása, melyekről a vélemények nem csak a jogi oldal képviselői és a sajtófotós szakma képviselői között eltérőek, de egy-egy csoporton belül is. A bírói gyakorlat jelenleg még a ma hatályban lévő törvényről, és az annak megfelelő döntéshozásról tud nyilatkozni, amiben változást várnak a jövőre hatályba lépő, új Ptk. hatására.
Hétfőn tartották a Főszerkesztők Fóruma által szervezett Közérdekű magánügy? című, a jövőre hatályba lépő Polgári Törvénykönyv személyiség jogi részeit a sajtófotós szakma szempontjából tárgyaló kerekasztal-beszélgetésnek. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői között felszólalt Székely László, az új Ptk. megalkotásáért felelős miniszteri biztos, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Pataki Árpád, Kúria Polgári Kollégiumának bírája, Bánkúti András, a Magyar Újságírók Országos Szövetség Fotóriporterek Szakosztály elnöke, és Weyer Balázs, Főszerkesztők Fóruma elnöke; a moderátor Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőség-vezetője.
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(3) Az eltűnt, valamit a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
2:48. § [A képmáshoz és hangfelvételhez való jog]
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.
A legnagyobb újítás a törvény ide vonatkozó részében, hogy az eddigi íratlan szabályokat is írásba foglalták a szerkesztők, illetve az eddigi nyilvánosságra hozatal megfogalmazás helyett előkészítést és felhasználást is szabályozzák. Az eddigi bírói gyakorlatban is fontos, és általánosan betartott íratlan szabály volt, hogy a felvételek elkészítéséhez is hozzájárulást kell kérni a készítőnek mindazoktól, akik felismerhetőek lesznek a képen, felvételen. A közszereplőket érintő személyjogi védelem viszont alacsonyabb szintű lesz az új törvény hatályba lépésétől, és még mindig kérdéses, ki, mikor és hol tekinthető közszereplőnek.
A kerekasztal-beszélgetés középpontjában a rendőrök, és a róluk készült anyagok elkészítése, közzététele állt. Munka közben a rendőr is közszereplőnek számít, hiszen közfeladatot lát el. Mégis kérdéses, hogy egy rendőrről milyen adatok hozhatók nyilvánosságra: Alapesetben a közszereplőknél, akik ismert emberek, politikusok, művészek vagy sportolók, arcukkal, nevük feltüntetésével vállalják a közszereplést, illetve a nyilvános megjelenést.
Rendőrnél más a helyzet, hiszen név helyett az öltözékén látható azonosító szám, kitüntetések ismerhetők meg. Ő nem önmaga, hanem foglalkozása miatt kerül a közszereplők közé, és csak és kizárólag addig tekinthető közszereplőnek, amíg rendőrként munkáját végzi. Hasonló, vagy még nehezebb helyzetben vannak a börtönőrök, akik sok esetben nem vállalják még szűk családjuk, barátaik előtt sem a munkájukat, így nyilván nem szeretnék azt sem, hogy egy videó, vagy fotó miatt tudja meg mindenki róluk, hogy börtönőrök.
Ha a börtönőrként dolgozó fél bepereli a médiumot, ami lehozta a fotóját, amin ő felismerhető, a bírói gyakorlat szerint adattal való visszaélést állapítanak meg, hiszen maga a börtönőri ruházat, illetve az azonosító szám képzi a közszereplő jelleget – akárcsak a rendőrök esetében – de az arca, és a felismerhetővé tétele nem.
A kerekasztal-beszélgetésen felszólalók véleménye szerint erre a megkülönböztetésre azért van szükség, mert az emberek nem bíznak a rendőrökben. A résztvevők szerint a fő ok az, hogy a rendőrök nem jelennek meg emberként a médiában, emiatt a karhatalom elidegenedik a társadalomtól.
Példaként hozták fel a beszélgetésen a gyilkosok képmásának közzétételét, és annak szabályait. Amíg közérdekű információ egy gyilkos, vagy bűnöző arcképe: amíg elkövette a bűntényt, de még nem kapták el, addig rajzolt vagy fotózott kép közzétehető róla, felismerhetően. Viszont ha elkapták az elkövetőt, utána már bírósági tudósítás vagy más média megjelenés esetén csak kitakart arccal jeleníthető meg.
Ennek fő oka, hogy Magyarországon akarata nélkül senki nem válhat közszereplővé. Akarata szerint közszereplő az, aki hivatásával vállalja, hogy közszereplővé válik, aki ráutaló magatartásával beleegyezik, viszont a bűnözők, vagy az áldozatok családtagjai nem saját akaratuk által válnának közszereplővé, így amint nem keresendő egy bűnöző, a családja védelmében rögtön ki kell takarni az arcát.
A konferencia végén még egy kérdés felmerült: meddig is tart a közszereplés? Sok esetben indítottak már pereket akár volt politikusok, vagy más tevékenységet folytató ismert emberek, melyben arra hivatkozva pereltek be egy médiumot, hogy már nem voltak közszereplők, amikor róluk az adott tartalmat közzé tették. A magyar bírói gyakorlat szerint aki egyszer közszereplő volt, azt munkája végeztével is sok esetben közszereplőként kezelik, különösen amiatt, mert egy-egy tartalom közzétételekor könnyedén bizonyítható, hogy az kapcsolódott a közszerepelési mivoltához.
A közszereplő, közszereplés tehát máig nincs pontosan definiálva, konkretizálva a magyar jogalkotásban, és ezt még nehezíti, hogy a közszereplői mivolt közszereplőnként más és más, és csak akkor lehet az embereket közszereplőként kezelni, ha az adott médiatartalom készültekor ők éppen köztevékenységüket folytatták, vagy azt érintő ügyeket intéztek, nyilatkoztak. Emiatt nem lenne meglepő az sem, ha a közszereplőket érintő perekre, vagy magára a személyjogi perekre szakértői csoportok alakulnának, és nem az állami törvénykezés, bíróság döntene az ilyen ügyekben, hanem egy erre specializálódott szakértői csoport. Ez hatékonyabbá, gyorsabbá tenné az ügyintézést és a döntéshozatalt.
