A médiának is köszönhető, hogy egyesek őrültekkel és bűnözőkkel azonosítják a mentális zavarban szenvedőket, ám ezek csak általánosítások, téves hiedelmek. Néhány újabb sorozat − például Obama kedvence, a Homeland − főszerepbe állította a pszichológiai zavarokat. Ezeknek a műsoroknak azonban még mindig a szórakoztatás a fő céljuk, így a mentális betegségek ábrázolása kétélű kard. A Homelanddel meg vannak elégedve a pszichológusok, és szorgalmazzák a hasonló produkciók készítését.

Mítoszok a médiában

Bár napjainkban egyre jellemzőbb a valósághű ábrázolás, rengeteg mítoszt teremtett már a média a mentális zavarokkal kapcsolatban. A legdurvább példák a pszichopata gyilkosos horrorfilmek a nyolcvanas évekből. Ilyen például az 1978-as Halloween - A rémület éjszakája, amiben Michael Meyers megszökik egy elmegyógyintézetből, majd tinédzsereket gyilkol a szülővárosában.

A médiában gyakran erőszakosnak vagy komikusnak mutatják a mentális betegségekben szenvedőket: az alkoholistákat, a drogfüggőket, a depressziósokat és a skizofréneket.

Több hibás elképzelés él az emberek fejében ezekkel a zavarokkal kapcsolatban: például, hogy kialakulásuk teljesen váratlan, előzmények nélküli, mindig erőszakos viselkedéssel járnak, de sokan azt is hiszik, hogy ebből nem lehet meggyógyulni. Pedig valójában a betegek többnyire hétköznapi emberek, akik munkába járnak, és élik az életüket. A médiából özönlő mítoszok téves elképzeléseket terjesztenek, ezzel növelik a betegek társadalmi elszigeteltségét.

Főszerepben a mániás depresszió

A mániás depresszió hosszú évekig tabu volt, ám Obama elnök egyik kedvenc tévésorozatában, a Homelandben a cselekmény középpontjába került. Carrie Mathison CIA-ügynök a 9/11 okozta traumában megszállottan próbálja hazáját védeni a terroristáktól. Bár Carrie általában jó nyomon jár, nem úgy jelenik meg a sorozatban, mint egy különleges képességekkel megáldott nyomozó: bipoláris zavartól szenved, ezért gyanúsítgatásai sokszor inkább egy paranoiás ember irracionális agyszüleményeinek tűnnek.

A bipoláris zavarra vagy mániás depresszióra a szélsőséges hangulatingadozás jellemző: két élesen elkülönülő állapot, a depresszió, és az indokolatlan hangulati emelkedettség váltja egymást. A bipoláris zavar kialakulásának okai a mai napig nem tisztázottak. 18 év felett a lakosság több mint egy százalékát érinti  az Egyesült Államokban és Magyarországon is. A betegek megfelelőn beállított gyógyszeres kezelés mellett teljes értékű életet élhetnek.

Carrie az egyetlen, aki gyanakodni kezd, hogy a terroristák fogságából nyolc év után kiszabadított tengerészgyalogos, akit hazatérése után nemzeti hősként tartanak számon, valójában az al-Káida szolgálatába állt terrorista. A mániás depressziós főhős gyakran túlzásokba esik a nyomozás alatt, és figyelmen kívül hagyja a protokollt. Sokszor ő maga sem tudja, hogy tisztán lát, vagy saját megszállottságának az áldozata. A hősnő pszichés állapota végig fontos bázisa az eseményeknek, fő feszültségforrás, és váratlan fordulatok elindítója a történetben.

A Homeland egyik korábbi írója, Meredith Stiehm populáris és szakmai irodalmat olvasott a betegségről, mivel tudta, hogy ez egy fontos szál a történetben. „Nagy felelősséget éreztem, különösen annak az epizódnak a megírásánál, amiben Carrie mániás szakaszba lép. Mélyen beleástam magam a témába, mert érdekel a dolog, és most már elég sokat is tudok róla”. Stiehm egy konferenciára is ellátogatott a Princetoni Egyetemen, és konzultált egy professzorral, akinek a bipoláris zavar a szakterülete.

Valósághű lett Carrie betegsége?

A pszichiáterek szerint nemcsak egyre több sorozatszereplő küzd mentális zavarokkal, de a tüneteket és a kezelést is egyre kidolgozottabban és realisztikusabban mutatják be.  A Homeland Carrie-je egy olyan mániás depressziós, akinek az állapotában fázisok vannak, nem pedig állandó levertség jellemző rá: mániás és depressziós szakaszok váltakozását látjuk. A sorozatban látottak mind megtörténhetnek egy mániás depresszióssal, beleértve azt is, hogy paranoiás, így nem tudja elkülöníteni a valóságot az illúziótól.

Eric Hollander New York-i pszichiáter szerint elismerést érdemel a Homeland amiatt, hogy valósághűen ábrázolja ezt a betegséget. Bár szerinte egyes jelenetek – például az elektrosokk-terápiás az első évad végén – túl vannak dramatizálva, ezt is megérti, hiszen ez egy tévéshow, aminek a szórakoztatás az elsődleges célja.

A harmadik évad eseményeivel kapcsolatban viszont több szakember aggodalmát fejezte ki. A nemrég megjelent részekben Carrie meg van győződve arról, hogy gyógyszere rontja ítélőképességét, így abbahagyja a szedését, és alternatív gyógymódok felé  fordul: diétázik és sokat meditál. Több szakember szerint Carrie kezelésével kapcsolatos döntései nagyban befolyásolhatják azt, ahogy a sorozatot néző betegek gondolkodnak és cselekszenek, ezért az ilyen szálak beszövése a történetbe nem biztos, hogy a legjobb döntés.

Mindenkinek jól jönnek az ilyen műsorok

Vasilis Pozio, az Amerikai Pszichiátriai Társaság orvosa szerint az ilyen témákkal könnyű felkelteni a nézők figyelmét. „Ezeknek a szereplőknek a tapasztalatai, a betegségükkel és a tünetekkel való küzdelmük remek filmes vagy tévés alapanyag. A betegek és a szórakoztatóipar is jól járnak” – mondta a Timenak. A szakemberek sem feltétlenül neheztelnek azért, mert a mentális zavarok és a szórakoztatás egy műsorba kerül, de hangsúlyozzák, hogy az ilyen súlyú témákat a producereknek, sorozatíróknak felelősséggel kell kezelniük.

Az Amerikai Egyesült Államok drogügyekkel és mentális betegségekkel foglalkozó hivatala a SAMSHA. Egyik célja a tudatosságnövelés: a hivatal évek óta díjazza azokat a tévés produkciókat, amelyek pozitív képet festenek a mentális problémákkal küzdő emberekről. A díjazottak között szerepelt már a Monk, a Dokik és a Vészhelyzet is. A díjat 2012-ben elnyerte a Homeland is  az első évad The Vest című epizódjával. A valósághű ábrázolást a pszichológusok és a szakmai szervezetek is értékelik, mert hiszik, hogy ez a betegeknek is segít: a bipoláris zavarban szenvedők a sorozatot nézve azonosulni tudnak Carrievel, a szereplő sorsa, viselkedése pozitív példaként szolgálhat nekik.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem a média az egyedüli bűnös. Ezek az előítéletek alapvetően jelen vannak a társadalomban, nem a média hozta létre őket. Gondoljunk arra, hogy hány ember érzi magát gyengének, mert mentális zavarral küzd, és még a családja előtt is titkolja, hogy pszichológushoz jár. A betegségek médiaábrázolása azért kiemelten fontos, mert például a tévé kiváló eszköz lehet a mentális zavarok körüli sztereotípiák és stigmák leépítésére.

Fotók: 1 2 3