Tudja a választ, de fél jelentkezni?

2014. június 16. 11:19 - Árki Noémi

Ha a suliban tudtad a választ a tanár kérdéseire, de sosem mertél jelentkezni. Ha a munkahelyeden lenne ötleted a probléma megoldására, de inkább el sem mondod, hátha hülyeség. Ha nem írod bele az álláspályázatodba, hogy alkalmasnak tartod magad a munkára, mert biztosan vannak alkalmasabb emberek is, gondolod. Ha inkább feladod a vitákat, még akkor is, ha biztos vagy az igazadban, akkor te a passzív kommunikációs típushoz tartozol. Ha szívesen indulnál az asszertív ligában, olvass tovább!

Az asszertív kommunikáció önérvényesítést jelent, célvezérelt magatartást. Az asszertív személy képes kiállni önmagáért, így sokszor megvalósítani céljait is.  Az önérvényesítés szó a magyar nyelvben eleve negatív konnotációkat hordoz magában; önérvényesítő alatt többnyire önző, csak önmagukkal foglalkozó, agresszív személyekre asszociálunk. A valóság egészen más.

Kommunikációs stílusok

f.jpg

A passzív kommunikációs stílus azokra jellemző, akik nem tudnak kiállni magukért és a saját igazukért. Nem elég, hogy vesztesként jönnek ki a szituációból, sokszor még saját autonómiájukat is veszélyeztetik azáltal, hogy átadják az irányítást a másik félnek. Mindez önbizalomhiánnyal párosul.

A passzív személy egyik ellenpontja az agresszív típus. Az agresszív kommunikációs stílusú személy számára csak a cél elérése a fontos. A kapcsolat, vagy a jó viszony fenntartása másodlagos. Mindenáron győzni akar, de ha ez nem is jön össze, akkor legalább már a másik félnek se sikerüljön. Ez utóbbi különösen a passzív agresszív stílusra jellemző. Nem konstruktívak a vitákban, nem a probléma megoldására törekednek, hanem kizárólag a személyes érdek érvényesülésére.

Akkor hol a határ? Aki önérvényesítő, az agresszív is?

Az igazság az, hogy ha hasonlítgatni kéne, az agresszív típus közelebb áll a passzív típushoz, mint asszertívhoz, mert sem az agresszív, sem a passzív nem törekszik a probléma hatékony kezelésére. Ugyan vannak közös pontok az asszertív és az agresszív stílus között is, de van néhány fontos különbség.

Az asszertivitás ugyanis növeli az önbizalmat és hatékonyabb kommunikációt tesz lehetővé, ami így könnyebben vezet az „én is nyerek, te is nyersz” helyzet eléréséhez. És még a stresszt is csökkenti. De legfőképpen, az asszertív személy nem feltétlenül törekszik a cél elérésére. Sokkal fontosabb számára az, hogy meg tudja fogalmazni a céljait és igényeit, és képviselni is tudja azokat.

Hogyan legyél asszertív?

Az első lépés, hogy feltérképezed önmagad. Az emberek általában nehezen állapítják meg magukról, hogy melyik kategóriába tartoznak. Aki például a passzív kategóriába tartozik, könnyen lehet, hogy miután egyszer hangot ad kívánságának, azt tévesen agresszív megnyilvánulásként könyveli el, és máris hamis képet alakít ki magáról. Főleg, mert a kommunikációs stílust nemcsak, és főleg nem az határozza meg, amit mondasz, hanem sokkal inkább az azt kísérő verbális és nonverbális jelek. Az asszertív személyt a következő verbális és nonverbális tulajdonságok jellemzik:

g.jpg

A verbális jellemzők közé tartozik a nyugodt hangvétel, kevés hezitálás, őszinte hang, hajlandóság a megoldások keresésére és a lehetőségek feltárására. A nonverbális jelek közé pedig a befogadó, fogékony hallgatás, a szemkontaktus, a világosan kifejezett érzelmek, nyugodt gesztusok és az egyenes testtartás.

Íme néhány kérdés, ami segíthet eldönteni, hogy te a skála melyik végén helyezkedsz el:

  • Sokszor fejezed ki dühödet?
  • Hangot adsz a véleményednek akkor is, ha az eltér a többiekétől?
  • Képes vagy nemet mondani, amikor valamit nem szeretnél megtenni?

Az csak az egyik része a dolognak, hogy a karrierjében sokkal könnyebben jut előrébb az asszertív személyiség, hiszen el tudja magát adni. Az önmenedzsment viszont nemcsak a szakmai életben fontos, hanem a magánéletben is épp annyira. Az asszertivitással járó önbizalomnövekedés és a stressz csökkenése már magában nézve is győzelem.

Az ellenőrzőkérdések segítségével tett beismerés az első lépés. Ahhoz, hogy jobban kommunikáld saját magad, meg kell tenni a talán még nehezebb második lépést: amikor először jelentkezel válaszolni, amikor először dobsz be egy teljesen új ötletet, vagy amikor először adsz hangot ellenvéleményednek. A lényeg az úgynevezett „I messaging”: fejezd ki az érzéseidet, próbáld megfogalmazni, hogy mi az, amit bántónak találsz mások viselkedésében, és tudd kifejezni a vágyaidat.

Fotó 1 2

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr726305093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.