Az utóbbi hónapokban egyre sürgetőbb nyomás nehezedik az amerikai szabályozó szervekre, hogy kezdjenek végre valamit a drónok használatának szabályozásával. A technológiai újításokra mindig fogékony média csak a jelre vár, hogy bevethesse őket, de az ígéretes lehetőségek mellett számos kétely és aggodalom is övezi a kérdést.
Legutóbb akkor merült fel a téma, amikor a napokban a CNN bejelentette, hogy a Georgia Institute of Technology kutatóival együttműködve a lehetséges alkalmazási módok és a felmerülő biztonsági kérdések vizsgálatába kezd.
A drón – vagy becsületes nevén pilóta nélküli repülőgép – elsősorban a modern háborúk távirányítású fegyvereként vált közismertté. Ez a kétes eredet a mai napig befolyásolja a technológia megítélését, pedig a bombázáson és hírszerzésen kívül is egyre szélesebb körben alkalmazzák. (Az angol drone szó egyébként herét jelent – mármint a szó méhészeti értelmében.)
A harcidrónokkal már a vietnámi háború alatt kísérletezett az amerikai hadsereg, de a technológiai fejlődés eredményeként az utóbbi évtizedekben vált egyre általánosabbá a használatuk. 2008-ra az USA-nak már kétszer annyi pilóta nélküli gépe volt, mint hagyományos, 2013-ra pedig már legalább 50 ország rendelkezett drónnal. Közben a háborúzás mellett olyan területeken is elkezdték használni, mint a mezőgazdaság, a filmkészítés, a régészet, természeti megfigyelések, felderítő és ellenőrző feladatok, gyógyszerek eljuttatása nehezen megközelíthető helyekre – vagy éppen az újságírás.
Rárepülni
A drónújságírás mint reális lehetőség csak az utóbbi néhány évben jelent meg, de egyre forróbb témává válik napjainkban, egyrészt a technológia gyors fejlődése, másrészt a közvélemény és a hivatalos szervek ellentmondásos fogadtatása miatt.
Pedig a drónok médiafelhasználásának szorgalmazói számos előnyre hívják fel a figyelmet. Az egyik legkézenfekvőbb eset, ahol hasznos lenne, a balesetek vagy katasztrófák helyszínének gyors feltérképezése. Matt Waite, a Nebraskai Egyetem Drone Journalism Lab nevű projektjét elindító oktató és újságíró szerint, a drónok légifelvételei segítségével sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet tudósítani az adott baleset pontos méretéről, vagy a katasztrófa kiterjedéséről. Ilyen felvételre példa az alábbi videó, amelyet egy arkansasi tornádó pusztításáról készített egy helyi fényképész drónja:
A thaiföldi The Bangkok Post fotóriportere a 2013-as helyi politikai tüntetéseket örökítette meg hasonló módszerrel:
Persze nem csak hivatásos újságírók használták már közérdekű célokra a drónjukat. 2011-ben például egy texasi hobbifotós leplezett le egy húsipari céget, amely illegálisan a folyóba öntötte a hátramaradt disznóvért. (A céget végül be is zárták.) De a fukusimai sugárzásról is (katonai) drónok tudósítottak először.
Waite szerint a drónújságírás éppen az ezekhez hasonló környezeti témákban vagy meteorológiai, mezőgazdasági és más, adatgyűjtést és kutatást igénylő sztorik bemutatásában tehet szert igazán nagy jelentőségre. És bár egyelőre nem tudják teljesen kiváltani a nagy hírállomások helikoptereit, Waite szerint már ma is sok, hagyományosan helikopterrel végzett feladat költséghatékonyabban elvégezhető volna drónokkal.
Nem utolsó sorban pedig a távolról irányítható eszközök – a hadsereg távpilótáihoz hasonlóan – az újságírók számára is nagyobb biztonságot nyújtanának, ami az utóbbi időszakban a Közel-Keleten meghalt vagy megsérült tudósítók számát látva, szintén nem elhanyagolható szempont.
Jogi kérdés, jogtalan válasz
Ahhoz azonban, hogy a fenti előnyök kihasználhatók legyenek, világos, szabályozott jogi környezetre van szükség, egyelőre viszont úgy tűnik, közel sem ez a helyzet. Egyrészt országonként eltérő a szabályozás. A fenti bangkoki képek például teljesen legális módon készülhettek, mert Thaiföldön semmilyen dróntilalommal nem kell számolni, míg Dél-Afrikában a közelmúltban teljesen betiltották őket. A Waite-féle Drone Journalism Lab egyik munkatársa pedig Kenyában és Indiában kísérletezett a drónnal készített légi felvételekkel.
Azért kellett ehhez ilyen messzire mennie, mert jelenleg az Egyesült Államokban nem engedélyezett ez a tevékenység. Pontosabban hobbicélból bárki röptethet drónt, üzleti tevékenység folytatásához azonban a légi forgalmat szabályozó Federal Aviation Administration (FAA) nem engedélyezi ugyanezt. Egy connecticuti tévé riporterét például felfüggesztették az állásából, amiért a drónjával felvett egy autóbalesetet.
Ugyanakkor a helyzet zavarosságát jelzi, hogy egy idén márciusi perben egy szövetségi bíró kimondta, hogy a kereskedelmi célú drónhasználat igenis jogszerű, ugyanis az FAA a tiltó gyakorlatát egy 2007-es határozatra alapozta, amely jogilag nem kötelez, ezért a mai napig nincs életben hivatalos szabályozás a drónok ellen. A helyzet várhatóan 2015 szeptemberére fog megoldódni, az FAA ugyanis ekkora ígérte a részletes szabályozás kidolgozását. (Azért az Amazon tavaly decemberi drónos-házhozszállítós ötletét a biztonság kedvéért még lelőtték.)
Mindeközben a média persze tiltakozik a tiltással szemben, élükön olyan meghatározó szereplőkkel, mint a New York Times, a Washington Post vagy az Associated Press. Teszik ezt az amerikai alkotmány első kiegészítésére hivatkozva, amely többek között a sajtószabadságot és az emberek tájékozódáshoz való jogát védi, mert úgy gondolják, hogy a tájékoztatás akkor is közszolgálat, ha drónok segítségével végzik, ezért meg kellene különböztetni az olyan, üzleti célú tevékenységtől, mint amilyen például a házhoz szállítás.
Privát szféra, atmoszféra
E szabályozási probléma mellett a másik nagy kérdés természetesen a privát szféra védelme. Az illegális vagy etikátlan adatgyűjtés aggályát Matt Waite és Matthew Schroyer, a Professional Society of Drone Journalists nevű újságíró-szervezet alapítója is két fő érv mentén oszlatja el.
Egyrészt a jelenleg az újságírók rendelkezésére álló drónok technológiai korlátai már eleve alkalmatlanná teszik őket a kémkedésre. Schroyer szerint ezek a készülékek túl nagyok ahhoz, hogy észrevétlenül megfigyeljenek valakit, Waite szerint pedig túlságosan hangosak is ehhez. Mindez persze a technológia további fejlődésével változhat.
Ami viszont ettől független és talán fontosabb is, hogy a Schroyer-féle szakszervezet létrehozott egy etikai kódexet, amely amellett, hogy a hagyományos újságírásra is vonatkozó etikai előírásokat a drónújságírásra is érvényesnek tekinti, kitér arra is, hogy a drónokat kezelő újságíróknak el kell sajátítaniuk az eszközök szabályos és biztonságos használatát is. (Ez utóbbira a már emlegetett bangkoki fotóriporter egyébként azt mondta, hogy egy ilyen drónt könnyebb irányítani, mint a PlayStation 3-at.)
Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a privát szféra és a drónújságírás fog még egymással konfliktusba kerülni. Erre az éppen zajló világbajnokság is szolgáltatott példát, amikor Didier Deschamps francia szövetségi kapitány arra panaszkodott, hogy csapatát edzés közben megfigyelte egy drón. Végül ugyan kiderült, hogy csak egy szurkoló volt túl kíváncsi, de a kapitány először újságírókra gyanakodott, és a drónok előtti időszak paparazzi-gyakorlatát tekintve ez nem is volt olyan vad tipp.
Hass, alkoss, távirányíts
Akárhogy is, Matt Waite szerint a drónújságírás öt éven belül bevett gyakorlattá fog válni. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a kezdeti időszakban a szabályozás szigorúbban közelít egy új technológiához: George Brock, a londoni City Egyetem professzora szerint minden újdonság esetében ez történik eleinte, de ez csak maximum késlelteti a kísérletezést és az innovációt, amíg a társadalom kidolgozza azokat a feltételeket és konvenciókat, amelyek mentén végül alkalmazható lesz egy-egy újítás.
Viszont amíg ez megtörténik, a média nem várakozhat tétlenül, hanem proaktívan kell fellépnie: meg kell mutatnia a nyilvánosságnak, hogy milyen előnyökkel járhat a drónhasználat az újságírásban az emberek számára, és a média mit tud és kész tenni a biztonságos és etikus gyakorlat kialakításáért. A CNN és a Georgia Tech együttműködése is épp egy ebbe az irányba tett fontos lépés.
