Barack Obama a múlt héten kiállt az internet semlegessége mellett. Az óriási visszhangot kiváltó közleményt aztán rengetegen kommentálták pro és kontra, köztük a legnagyobb médiumok is, mint például a Wall Street Journal vagy a Time. E két lapban érdekes módon olyan vélemények jelentek meg, amelyek bírálták Obamát és a netsemlegesség ilyen fenntartását, ám hamar kiderült, hogy a publicisztikák írói korábban kapcsolatban álltak bizonyos netszolgáltatókkal, akiknek persze az lenne az érdekük, hogy szabadon kérjenek plusz pénzt a sávszélességért a vállalatoktól.

Hogy pontosan miről is szól az internet semlegessége körüli közbeszéd, azt mindenki elolvashatja a 444.hu-s anarki fantasztikus, Európa a fostalicska mellé állt című írásából. A kérdéskörben az Egyesült Államokban van a legnagyobb vita, a téma fontosságát jelzi, hogy Obama is szükségét érezte megszólalni,  valamint hogy több helyen a mobiltelefon feltartós magyar hazai példát követve szerveztek tüntetéseket a netsemlegesség elősegítéséért.

Kik írhatják a véleménycikkeket?

Éppen emiatt rendkívül kínos és szomorú, hogy egyáltalán felmerülhet a kompromittálódás lehetősége az olyan nagy és neves lapoknál, amelyek feladata elvileg a kritikai nyilvánosság megteremtése és fenntartása, a mindenkori kormányzat elszámoltatása és az emberek informálása. A The Daily Dot számolt be az elsők között arról, hogy a a WSJ és a Time véleménycikkeinek szerzői talán nem teljesen feddhetetlenek bizonyos szempontból. Bret Swanson a WSJ nevében egy videós interjúban többek között annak a véleményének adott hangot, a netsemlegesség árt a Google-nek, Apple-nek és sok ezer kisebb vállalatnak. Mindezt úgy, hogy az Apple a világ egyik leggazdagabb vállalata, a Google pedig nyílt támogatója az internet semlegességének.

Szóval a WSJ sehol nem említette meg, hogy ez a bizonyos Bret Swanson egy olyan tanácsadó cég elnöke, amely korábban  olyan tanulmányokat készített az amerikai internettel kapcsolatban, amelyeket a Verzion (az egyik legnagyobb kábelszolgáltató az USA-ban) és a Broadband of America finanszírozott.

Hasonló a helyzet a Time-ban megjelent, Tom Hazlett által jegyzett véleménycikkel kapcsolatban, ahol a szerző a kifejti a véleményét, hogy az Obama által hivatkozott 1934-es törvény túl idejétmúlt ahhoz, hogy a mai internetre alkalmazni lehessen az elveit. E cikk végén is elfelejtették feltüntetni, hogy a szezője korábban tanácsokat adott a legnagyobb amerikai mobil- és kábelszolgáltatóknak, például az AT&T-nek, a Time Warnernek és a Verzionnak. Hazlett aztán egy rövid levélben leírta a Daily Dotnak, hogy nem kapott harmadik féltől pénzt a cikkért, és hogy tevékenységét nem summázza helytállóan az, hogy tanácsokat adott a szolgáltatóknak.

Természetesen nem az az állítás, hogy szükségszerűen csak akkor lehet valaki ilyen véleményen, ha elfogult, vagy netán pénzt kap a különböző szolgáltatóktól. De az elvárható lenne, hogy a különböző médiumok feltüntessenek minden olyan információt a szerzővel kapcsolatban, amely bármennyire is arra enged következtetni, hogy az adott személy bármilyen szinten érintett a történetben.

A net semleges, értem?

Obama közleményére egyébként a szolgáltatókon és a republikánusok java részén kívül alapvetően pozitívan reagáltak mind a vállalatok, mind a különböző civil szervezetek, egyesületek. Az ellenérvek között az olyan mondatok szerepelnek, mint például hogy a szabályozás tönkreteszi az innovációt és a vállalkozókedvet. Az a szabályozás, amely arról szól, hogy ne lehessen szabályozni az internetet. Az AT&T máris bejelentette, hogy addig leáll a nagysebességű hálózatnák fejlesztésével, ameddig az FCC nem dönt arról, hogy mennyire veszi figyelembe az új szabályozás kialakításakor az elnök javaslatait.

A vita tehát hevesebb, mint valaha, de az elnök határozott kiállása mindenképpen egy érdekes és pozitív fordulat az ügyben.