Pályázatot írt ki az orosz Roszkomnadzor az orosz cenzúrát népszerűsítő képregényhősök megalkotására. A versenyben résztvevőknek 2-2 pozitív és negatív hőst kellett megrajzolniuk mindkét nemből. A pályázati határidő február 15. volt, a győztes pedig semmit sem kap, azon kívül, hogy saját alkotásában gyönyörködhet majd lépten-nyomon az országban. De nem ez a történet legabszurdabb része.
"A cenzúra a megmentésedre siet!"
Van-e Oroszországban cenzúra?
Hiába vágnák rá sokan, hogy van, a XXI. században egy ilyen kérdést megválaszolni sokkal nehezebb, mint a totalitárius diktatúrák és a Szabad Nép-félórák fénykorában. Legalábbis jogi értelemben. Kezdjük az elején: milyen szervezet a a szuperhősös pályázatot kiíró Roszkomnadzor? A kommunikációt, tömegmédiát és információs technológiát felügyelő orosz föderatív szervezetről van szó, melyet 2008-ban alapítottak, és melynek célja mind az állami, mind a magántulajdonban lévő kommunikációs csatornák átvizsgálása. A felügyelet lefedi a TV-s és rádiós csatornákat, a sajtóorgánumokat, de aktívan figyeli az online médiumokat és közösségi oldalakat is.
Bár az orosz állam elméletben biztosítja a sajtó- és szólásszabadságot, a gyakorlatban az orgánumok kénytelenek öncenzúrát alkalmazni, ha nem szeretnének a kormány által folyamatosan kijátszott törvényi szabályozásokba ütközni. Az államfőt és a kormányt dicsőíteni önmagában nem lenne probléma, mint ahogy az sem, ha a médiamegjelenések jelentős része kormánypárti nézőpontot képvisel. Egészen addig a pontig, ameddig a fogyasztónak van választása, illetve ameddig az újságírók hozzáférhetnek valamennyi közérdekű forráshoz, a szerkesztőségek autonómiáját pedig nem korlátozza semmilyen politikai vagy gazdasági erő (ezt egyébként az ENSZ által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke is tartalmazza és univerzális, mindenkire érvényes jogként fogadja el).
Az állam(i érdek) védelmében
Itt kezd csak igazán bonyolódni a helyzet, ugyanis azt bebizonyítani, hogy valaki mennyire cselekszik saját meggyőződésből, igen nehéz. Onnantól fogva tehát, hogy nem beszélhetünk lenini értelemben vett cenzúráról, ami láthatóan centrális és hierarchikus lenne, az újságírók nehéz helyzetbe kerülnek. Így járt a Putyint kritizáló Alexei Navalny is, akinek profilját hamar megszüntették az orosz Facebookon, a VKontakte-on, őt magát pedig 3 év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Az Oroszországi sajtószabadság többi államhoz viszonyított helyzetéről a World Press Freedom Index színes térképe látványos tájékoztatást nyújt.
A sajtószabadság persze sosem lehet határtalan: komoly védelem illeti például az államtitkokat, amik kiszivárogtatása nemzetbiztonsági kérdés. A korlátozást kivitelező kormánynak tehát egy választása marad, ha szalonképes bundába akarja öltöztetni tevékenységét: mégpedig az, hogy azt az állam védelmének érdekeként tünteti fel. Na és mivel lehet ezt a mindenható, megkérdőjelezhetetlen, erős védelmet eladható formába önteni? Hát persze, hogy a szuperhősökkel.
Klasszikus amerikai témát lovagol meg a Roskomnadzor
A szuperhős egy igazi amerikai találmány: az 1930-as évektől kezdve, amikor Superman feltörekvő sztárként óriási népszerűségre tett szert, az 50-es évekig, amikor a képregények aranykora véget ért, könnyed szórakozást jelentett az emberek számára a gondterhes háborús időkben. A szuperhősök szimbolikus szerepe megkérdőjelezhetetlen, hiszen a II. világháború alatt magától értetődővé vált a képregény és a politika egyre szorosabb kapcsolata.
Azóta a klasszikus fekete-fehér történetek folyamatos újraértelmezése uralja a mainstream képregényipart, ahol a jó mindig jót, a gonosz pedig arányos ellentétét képezve mindig az abszolút rosszat képviseli (erről részletesebben itt). Ezt az egyszerű és önmagában plasztikus sémát aztán apró, árnyalatnyi mozzanatokkal bármilyen politikai ideológiára rá lehet csiszolni.
Ami igazán érdekes, hogy kezdetben a szuperhősök karaktere kifejezetten amerikai nézőpontot reprezentált és legexplicitebb politikai változataiban vagy Hitler vagy éppen a Szovjet Unió jelent meg a sztorikban negatív pólusként. A mainstream képregényeknek (és a belőlük készült filmeknek) ma is kedvelt témája a történelem egy-egy részletének vagy egész ideológiáknak a bemutatása és mindmáig érezhető a nyugati hatás is. Egyik legkézenfekvőbb mai példája ennek az X-men sorozat. Most Oroszország éppen ezt az eszközt állítja saját szolgálatába, és egy olyan kormányérdeket állít be megtestesült jófiúként, ami gyakorlatilag a kapitalista, liberális Nyugat ellen definiálja önmagát. A pályázat győztesének kihirdetéséig még kérdéses, hogy az ötlet zseniális vagy éppen teljesen elvetemült, de az biztos, hogy kreatívnak kreatív.
Az orosz állami Facebookon megtekinthető néhány alkotás.
