A sportoló igenis termék, bármilyen csúnyán hangzik

2016. március 29. 08:40 - Háhner Petra

Mi zajlik egy sportszerkesztőségben? Hogyan lesz valaki kommunikáció szakos egyetemistából az olimpia közvetítője? Miből áll a sportmenedzsment és hogyan segítik a hazai sportolókat a sajtósok? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ a Sportkommunikáció címmel megrendezett márciusi Média 2.0 Meetupon a Kuplungban, ahol több mint százan hallgatták az este előadóit: Mohay Bencét, az M4 Sport műsorvezetőjét és dr. Borbély Zoltán sportjogászt, a DIGI Sport kommentátorát és a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) egykori sajtószóvivőjét.

Az intő jel: mindig a sport volt a szenvedélye

Mohay Bence, az M4 Sport műsorvezetője gyerekként a Barcelona focistájává szeretett volna válni, de idővel rájött, hogy mégsem ez az ő útja. „Ma pedig már abban sem vagyok biztos, hogy igazán tehetséges lettem volna, a sport iránti érdeklődésem viszont sosem hagyott alább. A középiskolában még intőt is kaptam azért, mert sportújságot olvastam az órán, miközben egy osztálytársam felelt” – mesélte nevetve.

A középiskola alatt körvonalazódott, hogy a sport mellett szereti az irodalmat és a nyelvtant is, így elkezdett írni egy iskolai lapba, amibe interjúkat készített és beszámolókat írt aktuális sporteseményekről. Rájött, hogy mindebben örömét leli, sőt még sajtótájékoztatókra is szeret járni, ezért elhatározta, hogy sportriporter lesz, és utánajárt, mikre van ehhez szükség. A következőkre jutott:

  • érdeklődés a sport iránt
  • íráskészség
  • nyelvtudás
  • némi exhibicionizmus
  • kapcsolatok a médiában (állítólag)

És akkor jött a kommunikáció szak

1909807_980721738663237_7990659324669406814_n.jpgHamarosan a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció szakán találta magát, bár barátai többször mondták neki, hogy az ő képességeivel valami komolyabb területet is választhatott volna. De ő addigra már pontosan tudta, hogy mit akar, ezért felhívta Schulek Csabát, a Telesport akkori főszerkesztőjét – akivel korábban az említett iskolai lapba már készített interjút – és elmondta neki, hogy sportriporter szeretne lenni, és nagyon érdekli minden, ami egy sportszerkesztőségben történik.

2008 telén felvették gyakornoknak a Telesport szerkesztőségébe, 2009 áprilisában pedig – szinte a születésnapjára – szerződést kapott. Egyre több dologban próbálhatta ki magát: az egyik legemlékezetesebb kihívás az volt, amikor először kellett vívásról tudósítania úgy, hogy semmit sem tudott erről a sportágról. Azóta tudósított már többek között a londoni nyári és a szocsi téli olimpiáról, a 2014-es labdarúgó-vb idején pedig a stúdióműsorok házigazdája volt. A jelenlévő leendő riportereknek és újságíróknak azt tanácsolta a meetupon, hogy mindig legyenek kíváncsiak arra, amiről interjút vagy cikket készítenek, és akkor nem lehet gond.

A műsorvezető a hírek reklámembere

A sportműsorok kulisszatitkairól elmondta, hogy nem az szerkeszti a sporthíreket, aki elmondja őket – ezt jól tudhatja, aki dolgozott már tévénél. Van egy szerkesztő, aki eldönti, hogy egyáltalán milyen hírek kerülhetnek be az adott műsorba, és milyen sorrendben következzenek. Ezek nem önkényes döntések, hanem megvannak a szakmai szempontok, amelyek meghatározzák a fontossági sorrendet: például minden esetben a magyar vonatkozású sporthírek kerülnek előre, illetve hasonló súllyal bírnak a világ nagy sporteseményei.

A szerkesztő utasításai alapján a riporterek felveszik az anyagot az operatőrök segítségével, amelyet utána megvágnak. A műsorvezető pedig gyakorlatilag a hírek reklámembere: az ő szerepe, hogy felkonferálja az egyes anyagokat, a rövid bevezetővel felkeltse a nézők érdeklődését úgy, hogy utána még érdemes legyen megnézni az anyagot, tehát az is fontos, hogy közben ne lője le a poént.

sportkomm.jpg

Természetesen Hosszú Katinka is szóba került (Forrás: Sportmenu.net)

Ha valami élet-halál kérdése, akkor az a sport

Dr. Borbély Zoltán, a DIGI Sport kommentátora, sportjogász, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ)egykori sajtószóvivője szerint szakkomentátor-válság van ma Magyarországon. A sportközvetítések fontos tulajdonsága, hogy pillanatok alatt dőlnek el a dolgok, így nem lehet felkészülni, és előre megírni a szöveget. Bármikor jöhet egy váratlan fordulat a meccsben, vagy egy hosszabbítás, és ezekre ott helyben, azonnal kell reagálni. „Van, hogy egy pillanat alatt összedől minden, és van, hogy egy másodperce alatt a mennybe repülünk. Most is ki gondolta volna, hogy a magyar csapat 44 év után kijut az eb-re? A sportban nem kell drámát írni, mert minden adja magát” – tette hozzá.

Volt olyan időszak a magyar sporttörténetben, amikor tényleg valódi dráma volt egy sportközvetítés: az 1954-es vb-döntő után például, amikor a magyar csapat vereséget szenvedett a németekkel szemben, akkora volt a népharag, hogy a magyarok az utcán tiltakoztak, illetve a játékosokat és a kommentátort is leszállították a vonatról Tatán. Szepesi Györgyről, a ma már 94 éves rádiós sportkommentátorról azt szokták mondani, hogy ő volt az Aranycsapat tizenkettedik játékosa az évszázad mérkőzésén, mert lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult a csapat legendás győzelméhez 1953-ban.

Ma már a humor sem áll messze a sportkommentátorkodástól, ami Borbély szerint Hajdú B. István Prima Primissima-díjas kommentátornak köszönhető, aki vállaltan csempészte bele a humort a közvetetésekbe. A sport mindig is élet-halál kérdése volt, de azért változik a kommentárok munkája és a velük szemben támasztott elvárások - vonta le a következtetést az egykori MLSZ-elnök.

Lenyomta Katinkát, mégis kevesen ismerik

10250201_981494675252610_4985223464609015387_n.jpgBorbély a sportmenedzsment fontosságáról is beszélt, és Erdélyi Zsolt példáját hozta fel, aki szerinte világhírű bokszoló lehetett volna, de nem menedzselték jól. A mai sportmenedzserek fő feladatának azt tartja, hogy kiválasszák a valóban érdekes és értékes sportolókat, és megtanítsák őket nyilatkozni. Szerinte ilyen tehetségünk Szilágyi Liliána, a 19 éves ifjúsági olimpiai és Európa-bajnok magyar úszó. „A fiatal hölgy már Hosszú Katinkát is lenyomta, mégsem ismerik sokan a nevét. A sportoló bizony termék, és ez bármilyen csúnyán is hangzik, bármilyen csúnyán is hangzik, és ezt el kell fogadni” – tette hozzá. Természetesen Hosszú Katinka és az úszószövetség harca is szóba került, amiről annyit mondott: szomorúnak tartja, hogy ez a történet hatalmi harc volt, és nem arról szólt, hogy milyen hazánkban az úszói sportág helyzete.

Van valójában sportmenedzselés Magyarországon?

Erre a saját maga által feltett kérdésre határozott nemmel felelt Borbély. Úgy gondolja, meg kéne tanítani a sportolóknak, hogy egy súlyos vereség után vagy felhevült állapotban nem szabad nyilatkozni, mert ez akár végleg tönkretehet egy sportolói brandet és egy karriert. Fontos tehát a sajtósok és kommunikációs szakemberek szerepe, még ha sokaknak nehéz is ezt beismerni.

Elmondta, hogy maga is rengeteg krízishelyzettel találkozott a karrierje során, az egyik legsúlyosabbként a magyar foci legtöbb szereplőjét érintő bundaügyet említette, amivel kapcsolatban a mai napig folynak perek. Egy találó Papp László-mondással zárta le ezt a témát: az, hogy jobbról és balról is kapsz egy pofont, nem azt jelenti, hogy állva maradsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://media20.blog.hu/api/trackback/id/tr68528886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása