Miből finanszírozza működését az Átlátszó és a Direkt36, és hogyan tud fennmaradni Vas megye legolvasottabb, ám nem kormánybarát projektje, a Nyugat.hu? Egyáltalán mi az, amit jó, ha tudunk, amikor egy kis- vagy nagyszabású médiaprojektbe belekezdünk? Miért félnek pénzt adni a magyar emberek? Ezekre a kérdésekre kaptunk választ a Független Médiaközpont (CIJ) keddi, nyilvános kerekasztal-beszélgetésén, amelyen a médiafinanszírozás lehetőségeiről volt szó.

A körülmények tudatában nyugodtan kimondhatjuk, nagyszerű hangulatban folyt a beszélgetés a Sajtóház első  emeletén. Körülmények alatt azt értjük, hogy a kerekasztal olyan  független médiaszakemberekből állt, akik a kormány szerint Soros-bérencek vagy egyéb nemzetközi, már-már háttérhatalmi ügynökök, ezért az államtól – természetesen – egy forintot sem remélhetnek. Lapjaik, projektjeik, egzisztenciájuk fenn- és megmaradásához kreativitásra, szorgalomra, elszántságra van szükség.

A beszélgetésen részt vett:

• Urbán Ágnes, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatója, a Budapesti Corvinus Egyetem docense
• Bodoki Tamás, az Átlátszó főszerkesztője és ügyvezető igazgatója
• Roznár Gyöngyi, a Nyugat.hu főszerkesztője
• Csák Gyula, újságíró, blogger
• Galambos Márton, a Forbes főszerkesztője
• Pethő András, a Direkt36 alapítója és szerkesztője

A kerekasztal moderátora Dr. Bodrogi Bea, jogász volt.

Forrás: Kiss Eszter, Független Médiaközpont

Közönségből közösséget

Az eseményt Urbán Ágnes nyitotta, aki előadásában elmondta, egy induló projekt esetében a legfőbb kérdés az, hogy hogyan tudjuk a média és a közönség kapcsolatát szorosabbá fűzni. Az utóbbi évek, évtizedek technológiai fejlődésének (okostelefonok, számítógépek) megértése, hasznosítása az egyik kulcs. De legalább ennyire fontos a már belénk nevelt üzleti modellek újra gondolása, az új bevételi források megtalálása, bevonzása.

Támogatói bázist szerinte csak úgy lehet kiépíteni, hogy felhasználjuk személyes kapcsolatainkat, meghatározzuk pontosan kihez szeretnénk szólni, hirdessünk és tudatosan építsük a közösség élményét előadásokkal, programokkal, akár bulikkal.

Urbán előadása ettől a ponttól kezdve azokra a dilemmákra összpontosított, amelyek megnehezíthetnek vagy ellehetetleníthetnek egy projektet. Ilyen például az erőforrás dilemmája: a kapcsolatépítés és -tartás időigényes és fárasztó, nem egyszemélyes feladatkör. Igaz, hogy ennek költsége elenyésző, de a hasznot sem könnyű realizálni.

A bevonódás dilemmáját a hallgatóság is tökéletesen átérezte a teremben. A Facebookon (is) meghirdetett eseményre több mint 100 érdeklődő figyelt fel, de eljönni már csak a kattintók töredékének sikerült. Urbán elmondta, nehéz megállapítani, hogy mi a valódi érdeklődés és mi csak egy gondosan elhelyezett lájk, vagy egyéb, nem komoly szándék. A beszélgetés későbbi központi témája, a crowdfunding (közösségi finanszírozás) is hasonló nehézségekkel küzd itthon: Urbán szerint könnyű azt mondani, hogy el kell űzni a kormányt, de amikor pénzzel kellene segíteni az Átlátszó és a Direkt-féle tényfeltáró munkákat, valamiért a cselekvés az esetek nagy többségében elmarad.

Állami segítség, hirdetés? Nulla

Urbán előadása precíz, kimért és nagyon pontos volt, mintegy feldobva a labdát a többi résztvevő számára. Bodrogi Bea első sorban arra volt kíváncsi, hogy a jelenlévő médiaszakemberek, újságírók saját projektjeik milyen pénzügyi lehetőséggel bírnak, ha egyáltalán.

A sort Bodoky Tamás kezdte, aki elmondta, az Átlátszó bevételeik több mint 50%-a közösségi finanszírozóktól származik. Bevételt még az 1%-os felajánlásokból, a kis- vagy mikróadományokból és nemzetközi szervezetektől remélhetnek. Körülbelül évi 100 millió forintból működik a projekt, teszik ezt úgy, hogy hirdetési felületeiket - kis túlzással - senki nem meri megvásárolni, ezért azokat saját közösségük számára használják. Bodoky elmondta, azokra az emberekre építenek, akik havi 1000 forinttal támogatják a munkájukat.

Roznár Gyöngyinek és az éppen idén 18 éves Nyugat.hu-nak sem könnyű a helyzete. A kis szerkesztőséggel bíró (kb. 12 fő) portál Vas megye legolvasottabb médiuma, amely függetlensége miatt folyamatos támadások alatt áll. Mivel Roznárék közhasznú alapítványként működnek, ezért ők kaphatnak adományokat. Bevételeik jelentős hányada az 1%-os felajánlásokból származnak.

Galambos Márton van talán a legjobb helyzetben, hiszen úgy fogalmazott, a Forbes úgy működik, ahogy mindennek működnie kellene egy ideális világban. Meseszerűen. Vannak hirdetők, vásárlók, bevételek. Ilyen egyszerű. Kiemelte, hogy a Forbes-események nagyon nagy bevételt hoznak szponzori oldalról és az online felület is nemrég indult el.

Pethő András, a Direkt36 alapítója elmondta, hasonló modellben dolgoznak, mint az Átlátszó. Mivel a Direkt eggyel fiatalabb projekt, jelenleg nincsenek még az Átlátszó szintjén, de folyamatosan próbálnak növekedni. Évi 50 millió forintból dolgoznak.

Félnek az emberek a kormánytól és a NAV-tól

Az első kör után a közösségi finanszírozásról szólt a beszélgetés. Mindenkinek volt valamilyen tapasztalata már arról, miért nem működik ez annyira itthon. Egyszerűen félnek az emberek. Nemcsak magánszemélyként, vállalkozóként is. Attól félnek – és ebben mindenki egyetértett -, ha kiderül, hogy az oknyomozást finanszírozzák, ellenőrzésre számíthatnak.

Pethő viccesen elmondta, a szemei mellett látható ráncok csak kis százaléka eredeztethető attól, mert öregszik, a crowdfunding-kampányok rengeteget kivettek és kivesznek belőle. Azt tanácsolta, hogy aki stresszes típus, ne kezdjen bele!

Bodoky szerint az emberek nagyon félnek, és erről volt is egy-két sztorija: az Átlátszó-olvasók addig nyaggatták, amíg be nem vezették, hogy sárga csekkel is lehessen adományozni, mivel az 200 ezer forintig anonim. Azt gondolják, hogy az utalás akkor sem biztonságos, ha még az anonim határ alatt maradnak. Bodoky azt mondta, fel kellett tolniuk ezt a határt 50 ezer forintról 500 ezer forintra, mert előbb mindenki 49 ezer forintot utalt, így meg utalnak 400 ezret is.

Roznár végig helyeselt. Elmondta, Vas megyében is ez a hangulat uralkodik. Félnek a cégvezetők, nehogy "véletlenül" pont náluk ellenőrizzen a NAV. Volt, hogy egy helyi politikus kért számon egy helyi vállalkozót, aki a portálon hirdetett. Azzal lehet ilyenkor védekezni, hogy nagyon olvasott a portál a vas megyeiek körében, muszáj hirdetnie.

Bodoky erre reflektálva elmondta, előfordult, hogy egy olyan cégvezetőről hoztak le anyagot, aki rengeteg pénzzel támogatta a projektet. Másnap hívta is, hogy „de hát az egész család küldi a havi ezer forintot”. Mindenki fél, vonta le a végén a konzekvenciát Galambos Márton. Szerinte itthon éppen a félelem miatt nincs adományozási kultúra. Amíg vegzálják azokat, akik függetlenek, akik az átláthatóságért küzdenek, nem is lesz ez máshogy.

Pethő András pedig azzal zárt, hogy ismer egy svéd újságírót, aki hasonló projektben érdekelt, mint a Direkt. Ez a projekt rengeteg pénzt kapott egy svéd üzletembertől, aki csak annyit mondott: azért adom, hogy olyanok után nyomozzatok, amilyen én is vagyok. Magyarországon ez teljesen elképzelhetetlen.