Te voltál az, aki az osztálykirándulásokon elsőként huppant le a múzeumban elhelyezett fotelba? Mindig arról álmodoztál, bárcsak ne kéne tovább róni a hosszú folyosókat, helyette inkább a műalkotások suhannának el a szemed előtt? A The Workers dizájnstúdió gondolt erre. Projektjükben egy olyan robottal álltak elő, amellyel az érdeklődők otthonról élvezhették a brit Tate Britain galéria éjszakai életét. A kiállítást augusztus 17-ig lehetett így bejárni.

A The Workers által megvalósított Sötétedés után projektnek köszönhetően néhány napig bárki szabadon látogathatta a Tate Britaint, anélkül, hogy az ajtón kitette volna a lábát – ráadásul záróra után. Emberek a világ bármely pontjáról járhatták be a múzeumot a kényelmes otthoni kanapén ülve. A fejlesztő csapat ugyanis robotokat helyezett el a galériában, melyeket a nézők irányíthattak otthonról, így maguk választhatták meg a virtuális séta útvonalát is. Tulajdonképpen egy személyre szabott livestreamről van szó. A robotok pár percenként véletlenszerűen választanak maguknak új irányítót a várakozók közül.

Köztudott, hogy Hitler vegetáriánus volt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy a dohányzást is majdnem annyira megvetette, mint a húsfogyasztást vagy a zsidókat. Az első dohányellenes kampányok a Harmadik Birodalom orvosainak köszönhetően indultak el, azonban a háború után erkölcsileg megkérdőjelezhető politikai-ideológiai motivációik miatt feledésbe merültek ezek a kutatások. A tudományos munkák nem mentik fel a Harmadik Birodalmat elkövetett bűnei alól, viszont az tény, hogy ők készítették az első dohányellenes kampányt. De mi állt a náci dohányellenesség hátterében?  

A tüdőrák a 19. század végén még ritka betegség volt, de az 1930-as évekre drasztikusan megnőtt a megbetegedések száma. Ez a fordulópont egybeesett a dohányzás népszerűségének növekedésével, mégis sokáig nem merült fel, hogy összefüggés lenne a kettő között.

Az utóbbi időkben egyértelműen szelfi-trend dübörög. Közösségi portálokon osztjuk meg magunkról a megismételhetetlen, megörökített pillanatfelvételeinket. Párizsban már kampány is indult a szelfikért: arra kérik a szerelmeseket, hogy a hidakon ne lakatot helyezzenek el kapcsolatuk zálogaként, hanem helyette posztoljanak magukról szelfit, azaz saját maguk által készített önfotót. Vannak azonban hátulütői is a szelfizésnek: a pózolás veszélyes, sőt, akár tragikus helyzeteket is követelhet. Csupán az elmúlt két hétben hárman haltak meg önmagukról való fotókészítésközben.

Az elmúlt öt évben divat lett a Párizsban andalgó szerelmespárok körében, hogy a hidakra szív alakú, monogramos, évszámmal ellátott lakatokat helyeznek el – ezzel mintegy jelképezve örök szerelmüket. A Szajnát áthidaló Pont des Arts, azaz Művészetek hídja már olyannyira túlzsúfolttá vált a szerelmetes lakatoktól, hogy azok súlya igen megterheli a híd szerkezetét. Júniusban rongálódás miatt egy időre le is kellett zárni a hidat. Végül a párizsi állami szervezetek a közösségi médiát hívták segítségül, hogy a város hídjait megmentsék. A hídra lépve feliratokkal buzdítják a szerelmespárokat, hogy újabb lakatok applikálása helyett inkább lőjenek egy szelfit magukról és posztolják Twitteren a #lovewithoutlocks hashtaggel.

"Az álláshirdetés szövegét három mondatban letudom. Ha fényképes az önéletrajza behívom, ha szürke el sem olvasom. Nem beszélek vele angolul, de elvárás részemről a magas szintű nyelvtudás. Ha fizetésről kérdez majd jegelem a témát, visszajelzést már inkább nem is ígérek." - gondolja az egyszeri munkaadó. A fejvadász cégek állásinterjúztatói többnyire különös figyelmet fordítanak az elbeszélgetések strukturáltságára, noha biztosan sok ellenpéldát tudnánk felhozni saját tapasztalatainkból. Azok viszont, akik cégük számára maguk keresnek jövendőbeli munkatársat már sokkal kevésbé törődnek azzal, hogy szabályozott mederben folyjon az ismerkedés, holott hatékonyabb is lehetne így a kiválasztás. Helyzetjelentést és tanácsokat adunk.

A nulladik lépésben is megbotlanak a cégek

Ahogyan az újságírásban is aranyszabály a ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan (Five W& 1H-s) kérdések megválaszolása a hírek megszövegezésekor, úgy hirdetésünk felépítéséből sem hagyhatunk ki téglákat. Mindenekelőtt különösen fontos, hogy egyértelműen jelöljük meg a betöltésre váró pozíciót.Kereshetünk persze „PR account gyakornokot”, de biztosak lehetünk abban, hogy erre a felhívásra karrierépítés előtt álló, energikus kommunikáció szakos fiatalok jelentkezései fogják megtölteni postaládánkat. Nem árt tisztáznunk, hogy részmunkaidős irodai adminisztrátorra van szükségünk, aki néha rendet tesz a számlák között, és feladja a leveleket helyettünk, vagy leendő munkatársat szeretnénk szakmailag „kinevelni”, akivel hosszú távra tervezünk.

Ami a megnevezést illeti nem feltétlenül marketing szakértő az, aki csak értékesítés céljából fogja végighívni az ezer telefonszámból álló listánkat, mint ahogyan az sem biztos, hogy „people managerről” beszélünk egy leendő bérszámfejtő esetében. És ha már bérszámfejtés! Van-e értelme annak, hogy a Viacom rendszeresen megossza pénzügyi végzettséget igénylő állásait azon a platformon, amelyet a médiában elhelyezkedni vágyók kísérnek figyelemmel, csak azért, mert esetükben TV-csatornát forgalmazó cégről van szó? Ha a minőségi elérés mellett fontos az is, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el az üzenet, úgy természetesen igen.

Aztán vannak, akik nemcsak felsorolják a kreativitást az elvárások között, hanem maguk is bizonyítani szeretnék mennyire ötletgazdagok. Vigyázni kell a formabontással, mert nem biztos, hogy ezzel leszünk sikeresek. Az alábbi példa elérte célját: rengeteg emberhez eljutott, beszéltek róla, interakciót váltott ki, de egyben egy rossz képet is kialakított magáról a pályáztató.

Jöjjön be, aztán meglátjuk bejön-e

Írhatunk e-mailt persze, csak ha már „díjnyertes ügynökség” vagyunk, akik elvileg élen járnak a kommunikációban, talán nem okoz gondot telefonon felvenni a kapcsolatot a potenciális jelölttel. Ez nemcsak udvariasabb, de praktikusabb is, elkerüljük a végtelen levelezgetést az alkalmas időpont egyeztetéséről, és rögtön meg is kapjuk az első benyomást emberünkről. A személyes interjú előtt olvassuk át figyelmesen a szakmai önéletrajzot — ha már egyszer azt kértünk és persze nem értük be fotóval és telefonszámmal. Vicces, ha újságírókat keresünk ingyen munkára, és azzal kecsegtetjük az egyetemistákat, hogy önéletrajzban jól mutat a publikáció, de közben mi magunk sem szentelünk figyelmet a CV-jükre.

Téved az is, aki azt hiszi, hogy csak az álláskereső feladata, hogy elnyerje a másik szimpátiáját. A sablonokat mellőzve néhány mondatban mindenképp ismertessük tevékenységünket, cégfilozófiánkat. Nem attól tűnünk sikeres vállalkozásnak, hogy a megközelíthetetlenség érzetét sugározzuk, és nem attól hat trendinek egy hely, ha sűrűn fűszerezik trágár szavak beszédünket. A marketing és média szakma képviselőit sokszor jellemzi laza stílus, de első körben igyekezzünk mindig tisztelettudó hangnemet megütni. Bírjuk ki azt a húsz-harminc percet a forgós székünkben anélkül, hogy asztal alá csúsznánk, és pajzán viccelődésekkel is ráérünk majd az első pár munkanap után.

Bevett, de nem szerencsés a „meséljen magáról” utasítást adnunk, mert szinte lehetetlen jó választ adni rá. Adjunk esélyt a jelentkező kibontakozására, ugyanakkor konkrét kérdésekkel tereljük az interjú irányát. A leghatékonyabb, ha mindenekelőtt a tanulmányokról érdeklődünk, majd a szakmai tapasztalatot firtatjuk. Ha pedig a nyelvtudásra vagyunk kíváncsiak, váltsunk át angolra és teszteljük le azt, elvégre is egy „nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező” vállalkozás képviselőjének ez feltételezhetően nem akadály. Az „angollal hogy áll?” kérdésre így értékelhető választ kapunk, de ötvenkérdéses nyelvi tesztet végeztetnünk, vagy cikkfordítást kérnünk már felesleges lehet, ha aztán soha nem is kell beszélni idegennyelvet az irodában.

Multinacionális vállalatoknál tapasztaltakról Szulics Petrát, a világ élvonalában tevékenykedő General Electric (GE) junior researcherét kérdeztük, aki elmondta: „Az indiszkrét kérdéseket— például szülők foglalkozása, gyermekek életkora, költözés oka — jobb mellőzni az állásinterjú során. Az interneten keringő „Mi lenne, ha állat lenne?” típusú kérdések aranyosak, de nem túl célravezetőek. Még nem találkoztam olyan esettel, amikor kínosan sült volna el, de sokszor kiderül beszélgetés közben, hogy az interjúztató és a jelölt dolgoztak ugyanazon a munkahelyen, vagy van közös ismerősük. Ilyenkor mindig óvatosan kell bármiről és bárkiről értékítéletet mondanunk.”

Mennyi az annyi?

A kellemetlenségek elkerülése végett tisztázzuk a bérigényt. Kár úgy tennünk, mintha minket nem érdekelne a pénz, és tévesen ezt feltételezzük a jelentkezőről is. Nem kell eltitkolni, ha amerikai naptárhoz igazodva dolgozni kell magyar ünnepnapokon, ha van kötelező túlóra, ha nem rendelkezhetünk rugalmasan szabadnapjainkkal, mert ezek később úgyis kiderülnek.

Az még hihető, hogy Dévényi Tibor nem tudott válaszolni a hozzá beérkezett heti ötvenezer kívánságlevélre műsora fénykorában. Tíz-húsz jelentkező esetében a számtalan lehetőséggel bíró levelezőrendszerek korában egyszerűen „gagyi” elfoglaltságra hivatkozva elmulasztani a válaszadást. Ha mindenkinek nem is, de legalább azoknak ígérjünk visszajelzést, akik vették a fáradtságot arra, hogy időt, energiát rááldozva személyesen is megjelenjenek egy interjún.

Összefoglalva:

0. lépés: Világosan megfogalmazott álláshirdetést tegyünk közzé!
1. lépés: Figyelmesen elolvasni a behívott jelölt önéletrajzát mielőtt felvesszük a kapcsolatot.
2. lépés: Cégünk sallangmentes bemutatása az interjúalany részére a kezdetkor!.
3. lépés: Kiindulás a jelölt tanulmányaiból, szakmai tapasztalatainak megismerése, nyelvismeret tesztelése.
4. lépés: Egyéb fontos részletek megvitatása (bér, munkaidő, feltételek).
+1 lépés: Visszajelzésről nem elfeledkezni!

Az ASA (Advertising Standards Authority) brit önszabályozó reklámtestület a napokban három hitelcég reklámjait tiltotta be, mert azok elbagatellizálják a kölcsönök a súlyát. Nem most történt először ilyen:, az elmúlt hónapokban valósággal tizedelődtek a bankreklámok és sorra lépnek életbe az újabb és újabb szankciókk.  Az ASA felvette a kesztyűt, de ha a céljuk minden félrevezető bankreklám eltávolítása, akkor meglehetősen hosszú munka vár rájuk.

Az ASA három hitelező társaság reklámját is betiltotta arra hivatkozva, hogy azok felelőtlenek, és félrevezetik a kölcsönhöz folyamodókat. Mindhárom cég hitellel foglalkozik, hirdetéseikben pedig úgy tüntették fel a kölcsön lehetőségét, mint amit gyerekjáték visszafizetni, és sokkal korrektebb bármely más rövidtávú hitelformánál. A kölcsönfelvételt hétköznapi tevékenységnek állították be ésvalósággal ösztönözték, hogy eladósítsák magukat az emberek.

A valóság azonban – nem meglepő – egészen más. A kölcsön ideális esetben azt jelentené, hogy a vásárló következő fizetéséből rögtön képes is megszabadulni a hiteltől. Tök jól hangzik, de szinte sosem zajlik ez ilyen simán. Ilyenkor jön az, hogy felveszünk egy újabb kölcsönt, hogy törleszteni tudjuk az előzőt. Ráadásul a Community Financial Services Association kereskedelmi társaság adatai szerint évente 19 millió amerikai veszi igénybe ezt a hitelformát. Jogosnak tűnik az ASA aggodalma, de továbbra is kérdés, hogy a reklámok betiltása hasznosabb-e, mint amennyire nevetséges:

Egy kölcsönt a szülinapodra?

Előzőleg a Pounds to Pocket hitelező cég egyik hirdetése esett áldozatul az ASA-nek. A reklámot emailben terjesztették „Happy birthday from Pounds to Pocket” címen, és arra bátorították a kedves olvasókat, hogy vegyenek fel kölcsönt szülinapi bulijuk finanszírozására. Ez aztán a nagylelkű ajándék! Az email legkedvesebb mondata pedig: „Élvezze születésnapját aggodalom-mentesen!” Sajnos a következő fizetésnapra vonatkozóan már nem kapunk hasonló jókívánságokat.

Idén a Télapó is kölcsönt hoz a puttonyban

A Speedy Cash hitelező társaság a szülinap helyett a karácsony nyújtotta lehetőségre csapott le, ám a kampány nem tartott sokáig; az ASA őket is utolérte. A Speedy Cash a gyerekeken keresztül próbált a szülők zsebébe nyúlni, amit az ASA etikátlannak és társadalmilag felelőtlennek nyilvánított. Szórólapjaikon nemcsak ingyenes fotózkodást ígértek a télapóval, hanem egyszerre kölcsön felvételére is buzdították a szülőket, hogy minden gyerek megkaphassa, amire vágyik. 

A gyerekeket célzó reklámokat nemcsak az ASA, hanem a MoneySavingExpert.com is etikátlannak találta, ezért Amerikában kezdeményezték a kölcsönökről szóló reklámok betiltását a gyerekcsatornákon, az önkormányzat azonban semmiféle lépést nem tett ez ügyben.

A pénz tabu a médiában?

Értjük, hogy nem szép dolog félrevezetni másokat és kölcsönre biztatni őket, hogy megvegyenek valamit, amire igazából szükségük sincs, de vajon nem ezt teszi az összes reklám?

Mindenki lódít egy kicsit, mindenki fehérebb fogakat és fakulásmentes mosóport ígért: tulajdonképpen ugyanúgy a pénzünkkel játszanak – igaz kisebb tételben – mint a hiteltársaságok. Nem a bankreklámok a félrevezetőek, hanem általában a reklámok. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol ha tetszik, ha nem, mindig ránk akarnak sózni felesleges dolgokat. A törekvés ugyan nemes az ASA részéről, de egyelőre a munkájuk sziszifuszinak, az elképzelés pedig utópisztikusnak tűnik.

Fotó 123