Ha a suliban tudtad a választ a tanár kérdéseire, de sosem mertél jelentkezni. Ha a munkahelyeden lenne ötleted a probléma megoldására, de inkább el sem mondod, hátha hülyeség. Ha nem írod bele az álláspályázatodba, hogy alkalmasnak tartod magad a munkára, mert biztosan vannak alkalmasabb emberek is, gondolod. Ha inkább feladod a vitákat, még akkor is, ha biztos vagy az igazadban, akkor te a passzív kommunikációs típushoz tartozol. Ha szívesen indulnál az asszertív ligában, olvass tovább!

Az asszertív kommunikáció önérvényesítést jelent, célvezérelt magatartást. Az asszertív személy képes kiállni önmagáért, így sokszor megvalósítani céljait is.  Az önérvényesítés szó a magyar nyelvben eleve negatív konnotációkat hordoz magában; önérvényesítő alatt többnyire önző, csak önmagukkal foglalkozó, agresszív személyekre asszociálunk. A valóság egészen más.

Kommunikációs stílusok

A Track Maven legújabb kutatása szerint az online brandekhez kapcsolódó Facebook-posztok többsége egy tízéves gyerek olvasási szintjén van. A digitális kommunikáció révén kialakult egy új nyelvváltozat, az ún. digilektus, mely informálisabbá teszi ugyan az írásbeliséget, de közben lényegesen le is egyszerűsíti azt.

Hirdetés és netspeak

Jelenleg csaknem 15 millió márka és szervezet található a Facebookon, akik mind eltérő célcsoporttal, heterogén szolgáltatási körrel és változó költségvetéssel rendelkeznek. Céljuk azonban közös: hirdetéseiket a lehető legtöbb emberhez eljuttatni, maximalizálni a bevételt, s lenyomni a versenytársakat. Ehhez elsősorban egyszerű, könnyen befogadható, gyakran audiovizuális szempontból is emlékezetes üzenetekre van szükség, mely az adott brand kapcsolatépítő tevékenységének alappillére. Az állandó és sikeres közösségi média jelenlét a fogyasztói attitűd-változást úgy éri el a leggyorsabban, ha csökkenti a formális stílussal járó bejegyzéseket, s növeli a rövid, élőbeszédre hajazó, kellő kreativitással megírt posztok arányát. Szleng, emotikonok, szórakoztató képek vagy videók, s néhány szimpla alany-állítmányból álló mondat alkotja a 2010-es évek webes kommunikációjának alapegységét. 

Mindig öröm a rengeteg béna, igénytelen vagy egyszerűen csak szürke álláshirdetés között egy-egy rendhagyó, ötletes darabot is találni. Ilyen volt például a közelmúltban az az interaktív hirdetés, amelyben (sztereo)tipikus asszisztensi feladatokat – ceruzasorbarakást, üzenetrögzítést – elvégezve lehetett gazdag ember szegény titkárjának jelentkezni. Szintén kreatív ötlet volt egy tetoválószalon hirdetése, amelyben a jelentkezőnek megfelelő pontossággal kellett kiszíneznie a QR-kódot, amely a további információt tartalmazta az állásról (ez ám az első körös szűrés!).

Ötletes hirdetések, túlfeszített trend

Itthon pedig egy hónapja futott be villámkarriert egy álláskereső portál Berki Krisztiánnal forgatott promóvideója. Hogy ez nagyon vicces vagy kínosan béna lett-e, az ízlés dolga, mindenesetre a „hopp, még egy millió” elég szállóigegyanús mondat volt, vagyis a videó valószínűleg elérte a célját:

A látványelemek és a zene mellett egyre több üzlet, kávézó és étterem próbálja minél hatékonyabban csábítani a vásárlókat illatok segítségével. Amerikában például a fogyasztók már egyenesen illatkavalkádban találják magukat, ha egy bevásárlóközpontban válogatnak, míg nálunk még nem terjedt el ennyire ez a marketingfogás. Lassan azért mi is beállunk a sorba: az illatmarketing az érzékszervi marketing egyre felkapottabb területévé válik. A cél, hogy a fogyasztó a tervezettnél több időt töltsön az üzletben, kellemesen érezze magát, minél mélyebbre nyúljon a zsebében, majd akarva-akaratlanul összekösse a fejében az illatot a céggel.

Mi a válság? Hogyan kommunikáljon egy szervezet, amikor a teljes intézményt vagy a lakosság egy jelentős részét érintő probléma merül fel? A válságkommunikáció vagy kríziskommunikáció háttérbe szorult a kommunikációs szakmában, pedig jelentős veszteségekkel járhat a félrecsúszott kommunikáció. A BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék júniusi műhelykonferenciáján ezekről a témákról volt szó. Előkerült a vörösiszap-katasztrófa és a Gyermekrák Alapítvány ügye is. Az előadók gyakorlati tanácsokat is adtak a válságba sodródott szervezeteknek. A legtöbb szervezet nem készül fel előre, pedig probléma bárhol lehet.

Lassan reagáltak

Szinte mindegyik előadó beszélt a 2010-es vörösiszap-katasztrófáról, hiszen a mai napig ez az egyik legsúlyosabb válságesemény Magyarországon. Szabó Krisztina doktrandusz-hallgató definíciós kérdésekről beszélt. Bizonyos fogalmak használata különbözőképpen értelmezi a történteket: például az ipari vagy a természeti katasztrófa kifejezés használata meghatározta, hogy egy adott médium balesetnek vagy emberi mulasztásnak állította be a vörösiszap-katasztrófát.