A magyar televíziózás virágkorát éli ezekben a napokban – már ami a riporteri szereptévesztést és az objektivitás unortodox felfogását illeti. Hihetetlen erős mezőny gyűlt össze a pezsgő színtéren, de vajon ki gurította közülük a legnagyobbat? Obersovszky Péter? Kálmán Olga? Dehogyis, mind visszaülhetnek tanulni a Tanár úrtól! Vélemény.
Havas Henrik április 8-án, kedden fogadta az ATV Voks című műsorában G. Fodor Gábort, a Századvég stratégiai igazgatóját, és minden másodperce kötelező tananyag újságírásból.
Haladjunk sorrendben, mert rögtön magas színvonalú az indítás. A választási győzelmet követő Orbán-beszéd bejátszása után Havas nekifutásból rúgja rá az ajtót a vendégére: azonnal kijelenti, hogy a beszéd egyetlen mondatával sem ért egyet, majd lehengerlő lendületét megőrizve tájékoztatja a Fidesz gyenge eredményéről és a választási rendszer aránytalanságáról a vele szemben ülő Politikai Elemzőt. Érdemes megfigyelni a pimasz újítást, hogy milyen progresszív megközelítésből is értelmezhető a műsorvezető és meghívott kapcsolatának dinamikája egy beszélgetős műsorban, hiszen nemhogy kérdés nem hangzik el, de még a szakértőnek kell visszakérdeznie, hogy befejezte-e a monológot. (Erre miért nem gondolt még senki korábban?)
Havas lába viszont a nagy erőlködéstől beszorul az ajtóba, és kétségbeesetten kalimpál fogás után, hogy ne essen akkorát hanyatt, mint az ólajtó. Meg is találja: G. Fodor Gábor három perc után jut először szóhoz, de csak pillanatokra, hogy egy szerencsétlen futball hasonlat apropóján rögtön belé is fojtsa. A Tanár úr résen van, őt nem lehet csak úgy átejteni ócska metaforákkal, és az asztalra csap a hiteles tartalomszolgáltatás furkósbotjával: kétségbe vonja a vendége szakértelmét – labdarúgásban! Ennél a pontnál a nézők szemében komoly válságba jut a politológus hozzáértése és hitelessége. Hogy merészel valaki politikát elemezni, ha még a focihoz sem ért? Hát ezért tart itt ez az ország.
(Forrás: 444.hu)
A független média doyenje kezéből kicsusszan a gyeplő és az eddig a pártatlanság vékony mezsgyéjén ügyesen egyensúlyozó Havas padlót fog. G. Fodor annyira megörül, hogy végre elmondhat egy összetett mondatot, hogy egyáltalán nem zavartatja magát, hogy a tiszteletbeli Fidesz-szóvivő szerepét osztották rá – de ha már így alakult, az objektív elemzői felfogás jegyében köszöni szépen, elfogadja. A műsor ebben a pillanatában teljesen levetkőzi mindenféle felszínes formai és tartalmi kereteit, új szintre emelve az információszolgáltatás művészetét. Havas sebzett vadként támadásba lendül és – persze minden személyeskedést mellőzve – beolvas vendégének több fideszes politikus intellektuális képességét illetően, számon kéri vendégén Németh „Rezsicsökkentő" Szilárd és Papcsák „Zuglói földesúr" Ferenc kiesését a parlamentből, meg egyébként is – még mindig semmi személyeskedés! –, mi az, hogy nem olvas Spirót? Csörtéjét követően, miután az idő kétharmadát (billegő kerületek nélkül) végigbeszélte, nagyvonalúan megadja az utolsó mondat jogát vendégének, amit csak háromszor szakít meg, az enyhülés gesztusaként.
Ritkán adatik meg az alkalom, hogy egy forradalom a saját szemünk előtt menjen végbe. Ezen a héten az ATV már bebizonyította, hogy lehet újat mutatni a minőségi tájékoztatásban, amikor beszélgetős műsorában Kálmán Olga repetitívebb volt, mint egy másfél órás Coronita mix, de ez sem készíthetett föl minket Havas Henrik nagy dobására, a politikai cicaharc és kereskedelmi tévés kibeszélőshow-k habkönnyű zsánerfúziójára. Tanári munka.
