Távozott főszerkesztői állásából a második legolvasottabb szlovák napilap, az SME munkatársa, miután egy befolyásos csoport hatalmas részesedéshez jutott az újságnál. Matúš Kostolný a New York Times hasábjain panaszkodott a politikai erők térhódításáról a médiában. Az esete rávilágította Amerika figyelmét arra, hogy más közép- és kelet-európai országok esetében sem jobb a helyzet. Igen, Magyarországon sem.

A média tökéletes utópiájában a politikától és gazdasági csoportoktól független tényfeltárás, az objektivitásra törekvő újságírás és gondolatközlés adnák az alapokat. Még akkor is, ha az idén nyáron létrehozott és vállaltan kormány közeli Magyar Krónika producere, Kerényi Imre, a lap indulásakor az Origo kérdésére világosan kifejtette, hogy még nem látott és „nem is tud létezni” független média Magyarországon. A hazai viszonyokat itthon és az EU-ban is szinte naponta elemzik, de mi a helyzet máshol?

Aki fizeti a zenét, az rendeli

A szlovák SME esetében a Petit Press tulajdonos cégtől vásárolt 50 százalékos részesedést a finoman szólva is jó kapcsolatokkal rendelkező Penta befektetési csoport, akik egy mindmáig kivizsgálatlanul maradt lehallgatási botrányról híresültek el még néhány évvel ezelőtt. Az úgynevezett Gorilla titkosszolgálati dokumentumok szerint a Penta hosszú időn keresztül próbált és tudott is nyomást gyakorolni az ország döntéshozóira, meglehetősen komoly kérdésekben is.

Nem véletlen, hogy a nyolc éve főszerkesztői posztot betöltő Matúš Kostolný-nak kétségei támadtak a felől, hogy továbbra is részrehajlásmentes munka folyhatna a 80 fős szerkesztőségben, ahonnan kilépését követően négy helyettese, és további 50 munkatársa nyújtotta be felmondását az év végével. Így aztán lényegesen megkönnyítették a Penta dolgát abban, hogy saját újságíróik kaphassanak helyet a lapnál.

„Azt gondolom, hogy a Penta vissza kíván élni az újsággal, és saját céljaira használni azt. A szólásszabadságról alkotott elképzelésük egészen más, mint az enyém” – nyilatkozta Kostalný a New York Timesnak. Más kérdés persze az is, hogy az olvasók szemében eddig mennyire volt képes az elfogulatlanság képét kialakítani magáról, de elmondása szerint soha nem volt példa arra, hogy a német tulajdonosok valaha is felemelték volna a telefont egy-egy cikkel kapcsolatban megpróbálják befolyásolni az írót.

Csehországban a magyar felmenőkkel rendelkező Andrej Babišra érdemes figyelni: pártot alapított, jelenleg a kormány alelnöke és pénzügyminisztere, mindezek mellett magáénak tudhatja az ország legnagyobb kiadóját és számos fontos médiumot is. A második leggazdagabb cseh politikus még tovább kívánt terjeszkedni, Pozsonyban az Ecopress Kiadót markolta meg magának, és szeretné a Ringier Axel Springert is birtokolni a térségben.

Ezt a jó példát sokan állították elé, hiszen Karel Schwarzenberg korábbi külügyminiszter például a Respekt hetilapból harapott egy nagyot, a milliárdos szénipari mágnás Zdeněk Bakala szintén ezt az orgánumot és két további vezető sajtóterméket vette birtokába.

A lettek sokáig szerencsés helyzetben voltak, hiszen az átláthatatlan törvényi szabályozások miatt még jóval a Szovjetunió felbomlása után is csak homályosan lehetett következtetni arra, kik is birtokolják a vezető médiumokat. Az ország egyik leggazdagabb üzletemberének korrupciós vizsgálatai közben azonban kiderült, hogy ő és két másik oligarcha is rátenyerelt ezekre. Viesturs Koziols a kilencvenes évek elején két miniszterelnök tanácsadójaként is dolgozott, valamint az első külföldről betelepülő cégek között megjelenő Varner Hakon Invest befektető iroda menedzsere is volt. Jelenleg 51 százalékos részesedése van a Diena napilap médiavállalatánál.

Romániában az Antena 1, 2, 3 televíziós hírcsatornák birodalmát, az Intact Media Groupot uralja a multimilliomos Dan Voiculescu, aki a konzervatív párt alapítója. A kommunista diktatúra idején sportolókat figyelt meg és készített róluk jelentéseket, szorosan együttműködött a Securatatéval. Idén nyáron pedig a vádirat szerint pénzmosás miatt ítélték tíz év börtönbüntetésre, ezért lányai vették át a cégeit.

És hát miért is lenne mindez másképp Bulgáriában? Az ország a World Press Freedom Index rangsorában rendszeresen az utolsó helyen végez az európai uniós tagállamok között. Delyan Peevski személye önmagában jól reprezentálja Bulgária legfőbb problémáit. Peevski a főleg török és muzulmán érdekeket érvényesítő kisebbségi párt parlamenti képviselője volt két egymást követő ciklusban is, idén májusban pedig Európai Parlamenti képviselőnek is megválasztották, de mondvacsinált indokokkal végül visszaadta helyét. Az édesanyjával együtt irányított médiabirodalom adja a Bulgáriában megjelenő nyomtatott sajtó 40 százalékát, és övék a negyedik legnagyobb televíziós műsorszolgáltató is. Az elemzők szerint a bulgár média körülbelül 80 százaléka az ő kezükben összpontosul, miközben olyan szépen csengő jelszavak forrtak össze nevével, mint a korrupció, a nepotizmus, vagy épp a szervezett bűnözés.

A válság csak rásegített

A rendszerváltás utáni években valamennyi volt szocialista országban gyorsan találtak új, főleg külföldi gazdára a lapkiadó társaságok. De a 2008-as világméretű gazdasági válság után több német, svéd, svájci és amerikai befektető is lemondott a kelet- és közép-európai jelenlétről. Nem igazán törődtek azzal, hogy az új tulajdonosok mennyire fogják garantálni a kiegyensúlyozott és elfogulatlan tájékoztatást. A befolyásos réteg így ismét mindenhol hatalmas esélyt kapott arra, hogy megszerezzen fajsúlyos médiumokat.

Magyarország hasonló cipőben

Simicska Lajos és a magyar kormány összefonódása szinte napi téma a politikai elemző cikkekben, és úgy tűnik, már a külföldi újságírók előtt sem ismeretlen neve. Arról, hogy a médiapiacon nálunk mennyire árnyalt a kép, Szakács Andrást, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzőjét kérdeztük:

"A civil szféra és a média tényfeltáró munkájának köszönhetően már látjuk, hogy a jobboldalon nagyon erősen koncentrált a médiapiac. De ez nem a jobboldal romlottságának, vagy tisztességtelenségének köszönhető, hanem tulajdonképpen egyfajta történelmi kényszerpálya eredménye. A rendszerváltás után egészen 2010-ig baloldali és liberális médiafölény volt, igaz véleményem szerint nem volt olyan súlyos a helyzet, mint ahogy azt a Fidesz látta és láttatta. Ugyanakkor jobboldalon csak a Fidesz közeli vállalkozók tudtak annyi tőkét felhalmozni, hogy felépíthessenek egy médiabirodalmat. Ráadásul a jelenlegi kormányzó párt köré kiépült gazdasági holdudvar a párthoz hasonló jegyekkel bír: kevés szereplő, akik viszont rendkívüli befolyással és pénzügyi háttérrel bírnak. Ezért gyakorlatilag kódolva van a rendszerbe a mai állapot".

Kép 1