A Facebookon mindenki a legjobb oldalát próbálja mutatni: boldog a párkapcsolatában, boldog a családjával karácsonykor és minden nyaralása tökéletes, még az is, amelyik meg sem történt. A legtöbb ember élete persze nem olyan tökéletes, mint azt a Facebook-profilja mutatja, de néha még magunk is elhisszük az ellenkezőjét. A pszichológusok arra figyelmeztetnek, hogy amikor szépíteni próbáljuk az igazságot a közösségi oldalakon, az könnyen torzulást okozhat a saját emlékezetünkben is, ez pedig további zavarokhoz vezethet.
Mindenki hazudik
A fiatal felhasználók egyötöde bevallotta, hogy Facebook profiljuknak kevés köze van a valósághoz, a múltbéli események kiválogatásánál pedig nagy szerephez jutnak saját kitalációik. A 18 és 24 év közötti felnőttek gyakran hazudnak párkapcsolati állapotukról, munkahelyi előléptetéseikről és nyaralásaikról is. Extrém példa, de nemrég írtunk arról a holland diáklányról, aki hat hétig kamunyaralt: elköszönt a reptéren a családjától, majd visszament a lakásába, ahol heteken át kamufotókat szerkesztett és posztolt a Facebookon a nem létező dél-ázsiai körútjáról.
Korábbi kutatások is kimutatták, hogy a közösségi médiumok roncsolják az önéletrajzi memóriánkat, vagyis akadályozhatnak minket saját életünk eseményeinek felidézésében. Dr. Richard Sherry, a Közösség a Neuropszichoanalízisért (Society for Neuropsychoanalysis) alapító tagja most arra figyelmeztet, hogy ez a magatartásforma szégyen- és értéktelenség-érzethez vezethet.
„A versenyre való hajlam, az igény arra, hogy a legjobb formánkat mutassuk, és el akarjuk nyerni társaink támogatását, teljesen érthető vágyak” – mondja Dr. Sherry. Ennek a fajta beilleszkedési kísérletnek azonban megvan a maga sötét oldala: mégpedig az, hogy messzire kerülünk valódi önmagunktól vagy megtagadunk olyan dolgokat, amiket valójában mélyen sajátunknak érzünk. Ez egészen addig a pontig fokozódhat, amíg végül nem ismerjük fel többé saját hangunkat, élményeinket, emlékeinket, sőt saját nézeteinket sem. Az emiatt kialakuló bűntudat és önmagunkra irányuló utálat végül az elidegenedés kognitív csapdájába hajszolhat minket, és akár zavarodottságot, paranoiát is kiválthat belőlünk.
A valóság rögzítése hasznos
Dr. Sherry szerint a közösségi médiumoknak megvan hozzá a "hatalmuk", hogy aláássák a valóság, a megélt élmények és az emlékeink közti koherenciát. A fenti kutatás egyébként a világ első anonim „naplóraktára”, a Pencourage megbízásából készült, melynek célja olyan igaz történetek tárolása, amiket a felhasználók napi 200 szóban, anonim módon dokumentálhatnak saját személyes naplójukba.
Dr. Sherry szerint korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy az emlékek minden egyes alkalommal módosulnak, amikor előhívjuk őket az elménkből; egyre kevésbé pontosak. Tehát kifejezetten hasznos lehet, ha valahogy rögzítjük az élményeinket egy későbbi áttekintéshez, vagy átismételjük azt, amit egyszer már megtanultunk. Valójában a múltunkba tekinteni – bármilyen kínos vagy kellemetlen legyen is az – nem csak egészséges, de még szórakoztató is lehet. Persze nem árt, ha ezek a rögzített pillanatok tényleg valódiak.
