A Facebook halott, az Instagram divatos és menő, a Twitter teljesen értelmetlen a Snapchat pedig a legintimebb közösségimédia-felület. Sarkos, de legalább kendőzetlenül őszinte véleményét érdekes szempontokkal alá is támasztja cikkében Andrew Watts. Hogy kicsoda ő? Nem közösségimédia-szakértő, nem nagynevű kommunikációs szakember, nem is a szociológia professzora. Watts egy egyszerű 19 éves egyetemista, a texasi Austin állami egyetemen tanul és mellékesen érdekli a közösségi média és annak szerepe. Véleménye azonban pont attól érdekes, nézőpontja pedig pont amiatt egyedi, hogy mindenfajta kommunikációs előélettől és előítélettől mentesen nyújt betekintést abba, hogyan is vélekednek az amerikai tizenévesek a Facebookról, Instagramról, Google+-ról és társaikról.

A megjelent cikkhez számtalan egyetértő komment érkezett hasonló korúaktól, valamint rengeteg gratuláció és köszönet azért, mert ilyen remek insightokat kaphattunk a közösségi eszközök tizenéves használóiról. Akár az alkalmazás- vagy weboldalfejlesztőknek, akár a hirdetőknek, akár a különböző kommunikációs ügynökségeknek vagy tartalomelőállítóknak komoly nehézséget okoz az, hogy nem érzik, és ezért nem is értik ennek a korosztálynak a (mobil)internet használati szokásait. Andrew mindenestre hangsúlyozta, hogy neki semmilyen kutatási eredménye vagy tudományos adata nincs állításai alátámasztására. Mindaz, amit leírt, csupán saját és kortársai tapasztalata és véleménye. Kutatási adatokkal, tanulmányokkal úgyis tele a padlás, ezért bárki három kattintással eljuthat olyan adatokhoz, amik alátámasztják, amit ő leírt. Vagy épp ellenkezőleg, cáfolják azt.

Nem fog az iWiW sorsára jutni

„Már csak arra használjuk, hogy megtaláljuk az ismerőseinket.” Mintha már hallottunk volna ehhez hasonló mondatokat egy közösségi oldallal kapcsolatosan. Igen, az IWIW-ről mondtuk ezt néhány éve, most viszont a Facebookról mondják ezt az amerikai tinik. Ciki rajta lenni, de ciki az is, ha nem vagy ott. Olyan, mint egy kínos családi vacsora, amire muszáj elmenni és sajnos nem lehet róla lelépni. Mindannyian voltunk már ilyen vacsorán: a nagybátyád cikiz, hogy miért nincs barátnőd, a nagymama sápítozni kezd, amikor elmondod, hogy kipróbáltad a siklóernyőzést, anyukád rád szól, hogy túl sokat jársz buliba, ahelyett, hogy a diplomadolgozatodat írnád, az unokaöcséd pedig a felismerhetetlen óvodai kutyarajzaival zsibbaszt. Ja, és néha oldalbabök a nagynénéd unokatestvérének a mostohaapjának a keresztlánya.

Három dologra azért mégis jó a Facebook, és ezek miatt nem fog az IWIW sorsára jutni. A zárt csoportoknak köszönhetően gyorsan hozzájuthatunk a minket valóban érdeklő információkhoz, azoktól, akikkel tényleg szoros kapcsolatban vagyunk, ráadásul reklámok nélkül. A Messenger segítségével pedig kapcsolatot tudunk tartani olyanokkal, akikkel annyira nem vagyunk jóban, hogy elkérjük a privát mobilszámukat, de annyira azért igen, hogy bejelöljük őket a Facebookon. (Amire állítólag az új szó a magyar nyelvben a beismerősözés. Hát, nem tudom.) Ez a közösségi ugródeszka, az első lépcsőfok, amikor valakivel a közösségi hálón fel akarjuk venni a kapcsolatot. Ha a való életben szert teszünk egy új ismerősre, először a Facebookon keressük meg (hiszen mindenki rajta van), hogy virtuálisan is felvegyük a kapcsolatot, aztán már sokkal könnyebb megtalálnunk őt az Instagramon, Tumbleren és a többin.

A leginkább használt közösségi felület

Hiába vannak többen a Facebookon és van több ismerősük is ott, mégis az Instagram a leggyakrabban használt közösségi médiaeszköz a tizenévesek körében. Amellet, hogy az idősebb korosztály még nem igazán fedezte fel, ezért most még tényleg „cool” Instagram használónak lenni, az is egy nagy előnye, hogy nincs rajta post-dömping, így nem egy végeláthatatlan postfolyamot kell végigpörgetni. A fiatalok azt is szeretik, hogy nincsenek linkek, nem kell továbblépni egy másik oldalra, hogy megtudják, mit szeretne közölni vagy megosztani velünk az ismerősünk és persze nem botlunk bele naponta ötször a „Ha csak egy videót nézel meg a héten, akkor ez legyen az.” típusú idegesítő linkekbe sem, amiket amúgy sincs eszünk ágában sem megnyitni. Érdekes meglátás Andrew részéről az is, hogy az Instagramon nincs rajtunk az a kényszer, hogy ha valaki elkezd követni minket, akkor nekünk is kötelező őt viszontkövetni, ami megint csak azt eredményezi, hogy csak számunkra releváns tartalommal fogunk találkozni, ha belépünk az alkalmazásba.

A szerző szerint a legfontosabb szempont az, hogy mindezeknek köszönhetően az Instagram nem üzletiesedett el, sokkal fontosabb a tartalom. Ez részben az Instagram lényegéből fakad, mert a használói jobban megválogatják, hogy mit tesznek fel. Több figyelmet fordítanak arra, hogy csak azt a fotót publikálják, ami tényleg mondanivalóval bír. Ráadásul a beépített filterek és effektek segítségével még egy fakezű, vak kőtörő is képes olyan képeket készíteni, amiket még André Kertész is elvállalna, ezáltal a tartalmak is sokkal minőségibbek, mint a Facebookon.

Semmi értelme

Ezt gondolják az amerikai fiatalok a Twitterről, pedig az USA-ban sokkal nagyobb népszerűségnek örvend ez az alkalmazás, mint Magyarországon. Bár néhány iskolában valóban van néhány nehézsúlyú Twitter használó, és van a fiataloknak egy csoportja, akik hírforrásnak, „hírcsatornának” tekintik, esetleg retweetelnek egy-egy érdekesebb bejegyzést, de a többség egyáltalán nem használja. Már csak azért sem, mert elég nehéz az alkalmazásban megtalálni az ismerőseinket. Ez az a közösségi alkalmazás, ahol egy rakás idegent követünk, és minket is egy rakás vadidegen követ.

Ahol igazán magadat adhatod

A Snapchat nagyon gyorsan népszerű lett a fiatalok körében, mert ez egy olyan alkalmazás, ahol teljesen önmagunk lehetünk, nyugodtan őszinték lehetünk, hiszen a bejegyzéseink a megtekintés után rögtön eltűnnek. Az üzenetek sokkal személyesebbek, mert a címzett annak elolvasásakor néhány másodperc koncentrált figyelmet áldoz ránk. Érezve ennek súlyát igyekszünk röviden és tömören fogalmazni.

Radar alatt repül

Ha a Facebookot halottnak tekintik az amerikai tinik, a Google+-t már el is temették. A cikk szerzője bonyolultnak és feleslegesnek tartja az ismerősök kategorizálását, körökbe osztását, és ebben egyet is érthetünk vele. Az USA-ban a technológiai érdeklődésű tizenévesek között jellemzőbb a használata az Google szolgáltatásokba történő integrációja miatt, de a többiek számára egyszerűen nem üti át az ingerküszöböt.

Mindenki használja

Kétségtelen, hogy a Youtube gyakorlatilag kikerülhetetlen egy igazi internethasználó számára. A szerző szerint a fiatalok körében a két legnézettebb tartalom a Let’s Play videók (amikor azt nézhetjük, ahogy mások videójátékot játszanak és azt kommentálják) és a smink tanácsok és szépségtippek, de a tanulásban is segíteni tud a videómegosztó, hiszen könnyebb megérteni és megtanulni valamit, ha egy oktatóvideó segít benne. Mióta pedig HD tartalmak is vannak fent, a Youtube sok iskolás számára a TV-t is helyettesíti, sorozatokat, showműsorokat néznek rajta.

A cikk írója sorba vesz még számtalan közösségi alkalmazást, amelyek azonban Magyarországon vagy ismeretlenek (mint az Ello vagy a Plague) vagy nem igazán elterjedtek (mint a Myspace). De van olyan is, ami a fiatalok számára nem relevánsak, mint például a LinkedIN, ahol csak azért csinálnak profilt és próbálják azt valamennyire karban tartani, mert tudják, hogy a fejvadászok, toborzócégek és későbbi reménybeli munkáltatójuk HR-esei ott fogják először leellenőrizni, nem egy komplett pszichopatával van-e dolguk.

Minden héten egy új alkalmazás

Szinte hetente kerül ki egy új közösségi app az alkalmazás boltokba, de csak alig néhány lesz ezek közül sikeres. A tinik között is sokan vannak, akik hajlandóak letölteni és kipróbálni egy-egy új alkalmazást, de ha az első használatkor nem nyeri el a tetszésüket, soha többet nem fogják használni. Az persze nem újdonság, hogy senki nem szeret hirdetéseket, ajánlatokat látni a közösségi oldalon, de azon azért érdemes lenne nekünk is elgondolkodni itt Magyarországon, hogy mik azok a tényezők, amik egy közösségi alkalmazást népszerűvé tehetnek, vagy épp ellenkezőleg, halálra ítélnek. Így könnyebben megjósolhatjuk azt is, melyik applikációra érdemes jobban odafigyelnünk és melyiknél jött el az idő, hogy elfelejtsük.