A tudománykommunikáció volt a témája a hétfői Media 2.0 Meetupnak, Dr. Láng Benedek megismertette a közönséget a publikus tudományfelfogás modelljeivel, Stöckert Gábor az Index rovatvezetője pedig bemutatta egy piacvezető portál tudományos rovatának működési elveit.

Ismét megtelt a Design Terminál konferenciaterme a Media 2.0 blog Meetupján, ahová nemcsak az előadások érdekessége miatt érkeztek az érdeklődő szakemberek, de új munkakapcsolatok kialakulásának is remekül megágyazott a kötetlen hangulat.

Tudománykommunikáció minek van?

Ahogyan azt a beharangozó posztunkban is említettük, a mostani találkozó témája az ELTE egyik képzésének megszüntetésével szomorú aktualitást kapott, pedig a tudománykommunikáció, illetve az ezzel foglalkozó szakemberek szerepe a nagyközönség és a tudományos kutatások, illetve áltudományos hírek kapcsolatában kiemelten fontos. Dr. Láng Benedek előadásában rámutatott, hogy az általános benyomás az, hogy a tudomány nem megfelelően jelenik meg a médiában.

Míg a kutatók a különböző intézetekben,laborokban a külvilágtól szinte elzárva dolgoznak, addig sok, tudományos alapokat és módszertant nélkülöző, de tudományosnak tűnő hír jelenik meg a médiában. Ennek nincs más oka, minthogy a koncentrált lappiacon és az olvasókért folytatott versenyben előnyt élveznek a szenzációhajhász megfogalmazások, kattintásbarát címek, vitatható kutatási eredmények. Mivel ez a média egészére igaz, ezt számon kérni vagy szidalmazni nem célravezető.

Tény, hogy a hatásvadászat miatt sok áltudományos hír és téma is felületet kap, de ez ellen leginkább a média ismeretében, és nem ellenében tud hatni a tudományos közösség. A média torzító, szelektáló mechanizmusait érdemes tehát adottságnak tekinteni, annak fényében pedig főleg, hogy a legfrissebb médiaelemzések szerint még mindig elsődleges forrásnak számít az újság és a televízió a tudomány híreit illetően.

Megtölteni, vagy kontextusba helyezni?

Az előadás kulcsfontosságú része a public undestanding of science (PUS) két modelljének ismertetése volt. A PUS röviden az a felület, amelyen keresztül a laikus kapcsolatba kerül a tudománnyal. Hogy ez hogyan működhet hatékonyan, milyen módszerekkel lehet a legtöbb hasznos tudást átadni, erről szól a PUS két modellje. A deficitmodell abból indul ki, hogy az emberek feje alapvetően üres, meg kell tömni tudományos ismerettel, és akkor majd nem fognak bedőlni a különböző babonáknak, áltudományos ismereteknek. Ezzel a legfőbb probléma, hogy irreális elképzelés, hogy az emberek minden területen képesek legyenek megtanulni, befogadni minden információt egy olyan alaptudás eléréséhez, amely képessé teszi őket arra, hogy valamiről meg tudják állapítani, hogy tudományos vagy csupán szenzációhajhászásról van szó. Másrészt e modell úgy tesz, mintha a tudományok egyfajta jól körülhatárólható, kerek egész ismeretek lennének, és nem egy folyamatosan változó, formálódó tudásanyag.

A kontextusmodell ezzel szemben arra alapoz, hogy az embereknek megvannak a különböző ismeretszerzési stratégiáik, és ezek folyamatos fejlesztésével el lehet érni azt, hogy az adott területen szerzett jelentős szakértelem nélkül is el tudják dönteni, mennyire tudományos az adott tartalom. Ez egyfajta metaszakértelemnek is tekinthető, amikor azt az általánosabb szabályrendszert sajátítjuk el, amelyek alapján nagy bizonyossággal és általánosságban megítélhető, hogy mikor kinek, illetve milyen információknak szabad hinni. Összességében elmondható tehát, hogy a deficitmodell alapvetően a tudományos műveltséget helyezi előtérbe, míg a kontextusmodell szociális műveltség kérdése leginkább.

Az este második előadója, Stöckert Gábor az online tudományos média működési elveit taglalva, több megdöbbentő saját példával Indexes tapasztalataiból. A történeti áttekintés során elmondta, hogy az Index elődje, az Internettó még erős tech/tudományos gyökerekkel indult szerkesztői összetételéből adódóan, ám ez később eltűnni látszott ahogyan szép lassan az egyik legnagyobb magyar hírportállá nőtte ki magát. Sajnos a tudomány rovat sem tud kivétel lenni az alól, hogy az online médiumok – néhány kivétellel – a kattintásokból élnek, így kénytelenek a tudományos bulvár, illetve az úgynevezett népszerű tudomány felé nyitni cikkeikkel.

Címadás és hírverseny

Stöckert néhány meglepő példát hozott címadási tapasztalataiból is, melyből kiderült, hogy például a “sejtés” szó címbe illesztése után nyugodtan mindenki elmehet hosszú hétvégére, úgyis annyi kattintást fog hozni, mint sok másik cikk összesen. A tudományos hírek, illetve az újságírói munka minőségére szintén nincs jó hatással a portálok közötti hírverseny sem: néhány perces előny is sok kattintást hozhat, javítani pedig ugye utólag is lehet. Ez utóbbi miatt van az is, hogy szaklektorhoz leginkább csak a nagyobb anyagok kerülnek a napi hírek idő és erőforrás hiányában nem. Persze mindezektől függetlenül nem riták a terjedelmes, valóban tudományog igényű írások sem, de ahhoz, hogy fedezni tudják az ehhez szükséges anyagi és emberi erőforrásokat, szükség van arra, hogy a kattintások számát maximalizálják.

Az eseményről készült videó hamarosan elérhető lesz Youtube csatornánkon, további képeinket pedig megnézhetitek Facebook oldalunkon, amit érdemes követni, hogy elsőként értesüljetek következő eseményeinkről. Előadóinknak és hallgatóinknak ezúttal is köszönjük a részvételt, hamarosan találkozunk!

Fotók: Deák Vera