Szombaton eltűnt egy 18 éves lány. Amióta Magyarországon is milliók vannak a Facebookon, szinte automatikus, hogy a hozzátartozók, vagy azoknak a közösségi oldalon lévő ismerősei a rendőrségi bejelentéssel egy időben, vagy még annál is hamarabb kezdik el online kerestetni az eltűnteket. Hasonló ügy pedig akadt bőven, sajnos olyan mennyiségben, hogy az már néha nehezen elviselhető. A mennyiség, a zaj tehát mindenképpen nehezítő tényező.
Akár még fél éve is azt mondtam volna, hogy ez nem egy hatékony módszer, sőt sok esetben akár a nyomozást is akadályozhatja - gondolták velem együtt a rendőrök Bándy Kata eltűnésekor. A lányt tízezrek keresték a közösségi oldalon, a felhívást rengeteg nyelvre lefordították, külön Tumblr-oldala is volt. A végeredményt sajnos tudjuk, de ez nem a közvetítő médiumon múlt.
Szintén tízezrek kerestek egy, a Szigetről eltűnt edzőt. Pontos információk erről az ügyről nincsenek, mindenesetre annyi biztos, hogy klubja megosztotta a Facebookon az eltűnt képét, és egy másik amerikaifoci-klubtól kaptak visszajelzést arról, hogy salzburgi kórházban fekszik.
Volt persze több olyan eset is, amikről ugyan nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem valódiak, azonban olyan kevés információt tartalmaznak, hogy akár még a rendőrség sem képes megmondani, hogy valóban keresett személyről van-e szó. Alapvető hiba, hogy a felhívásokat terjesztők nem jelölnek meg dátumot a képeken, illetve nem engedélyezik a hozzászólásokat, így a kétségbeesett osztogatás akkor is tovább folytatódik, amikor már nem aktuális. Ez pedig a bizalmatlanságnak ad táptalajt, hosszabb távon csökkenti az ilyen keresések hatékonyságát.
Nem beszélve arról, hogy egyesek tudatlanságból, vagy gonoszságból teljesen hamis felhívásokat tesznek közzé. Pont egy ilyen szaladt végig a neten múlt héten is, megint tízezrek kerestek egy állítólag szerencsétlenül járt lányt. Az információk hiányosak voltak, a fotó pedig egy ügynökségtől származott, megvágott kép volt. A feltöltő persze azóta már törölte a felhívást.
Szerencsére ez nem vette el a facebookozok kedvét a hasonló, de kellően alátámasztott esetek terjesztésétől, meg is lett az eredménye. A Facebook közvetlen ereje is megmutatkozott, valaki felismerte az utcán a a múlt hétvégén eltűnt, összezavarodott lányt. Ez még a megtalálásához nem volt elég, kellett az RTL nézettsége is: egy róla készült riport után vette a bátorságot, és életjelet adott magáról. Viszont a hír mindenképpen a közösségi oldalról indult, ráadásul a megtalálás hírét is a Facebookon jelentette be a riporter. Persze, kellett az is, hogy az anya felvegye a kapcsolatot a rendőrséggel és az őt megkereső médiumokkal.
Azt eddigi is láttuk, hogy még mindig a kereskedelmi csatornák tudják a legnagyobb közösségi jelenlétet produkálni, elég csak a különböző tehetségkutatók percembereinek tízezres Facebook-bázisára gondolni. Most már azt is tudjuk, hogy megy ez jó ügyek érdekében is.
Van értelme tehát a Facebookon kerestetni? Egyértelműen igen, de nagyon nem mindegy, hogyan. A keresőknek pedig nem árt leellenőrizni néhány dolgot (például a kép valódiságát), mielőtt bármit megosztanak.
