Múlt héten rendezték meg 65. alkalommal az amerikai televíziózás legfontosabb eseményét az Emmy-gálát. A tévésorozatok piacának évek óta tartó felívelése töretlen, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a jelöltek és a díjazottak között olyan rendezők és színészek szerepelnek, akikkel máskor leginkább az Oscar-díjátadókon találkozhattunk. Az idei Emmy legizgalmasabb kérdése azonban az volt, hogy bevési-e a nevét a Netflix a médiatörténelembe azzal, hogy a világon elsőként kap elismerést egy olyan sorozatért, amelyet nem egy hagyományos broadcast vagy kábeltévé társaság készített.

Ahogyan arról a múltkor írtunk, a Netflix jelentősége a tévés piacon, a nézőkért folytatott harcban megkérdőjelezhetetlen. A streamingszolgáltató az Egyesült Államokban a maga 30 milló előfizetőjével közvetlen konkurenciájává vált a hagyományos tévétársaságoknak. A szolgáltatás, amit a Netflix nyújt, megfelel a 21. századi nézők igényeinek, aminek megértéséhez egyébként nem kell rakétamérnöknek lenni. Kedvező előfizetési díjért cserébe azt, és akkor szeretnék nézni, amikor kedvük tartja, ráadásul amelyik eszközökün csak szeretnék. (A Netflix saját készítésű sorozataiból egyszerre az összes részt elérhetővé teszi az előfizetőinek.) Ezt a fajta szabadságot persze az olyan hagyományos tévétársaságok nehezen tudják és akarják biztosítani, amelyek leginkább a reklámbevételekből keresik magukat degeszre.

Leegyszerűsítve kicsit a problémát, a Netflixre leselkedő legfőbb veszélyforrás, hogy nem jutnak elegendő olyan tartalomhoz, amely az előfizetőik számára igazán érdekes. Neki ugyanis licencelnie kell a sorozatokat, filmeket azok gyártóitól, akik -  mint ahogy azt említettük - gyakran már a Netflix közvetlen konkureciájának számítanak. Így ha elég magas díjat kérnek az egyes jogokért, vagy egyáltalán nem is hajlandóak eladni a Netflixnek, az könnyedén keresztbe tehet a vállalat üzleti modelljének.

Újabb sorozatok jönnek a Netflixtől

Azzal tehát, hogy a Netflix saját gyártású műsorokat kezdett készíteni és sugározni, többek között e veszélyforrás mértékén próbálnak enyhíteni. Nekik így különös jelentőséggel bírt az idei verseny az Emmy-díjakért, hiszen itt dőlt el az, hogy a közönség tetszését már elnyerő sorozataik vajon a szakma elismerését is kivívják-e. Persze az ilyen díjak szakmaiságát mindig érdemes helyén kezelni, a hatása viszont vitathatatlan.

A jelölésekért folytatott harcban nagyon jól szerepelt a Netflix egyik első saját gyártású sorozata a House of Cards, hiszen összesen 9 darabot szerzett, ráadásul a legfontosabb kategóriákban is. A többek között Kevin Spacey-vel és David Fincherrel harcba induló politikai drámát bevallottan a nézői szokások és igények patikamérlegen kimért elegyéből igyekeztek összeállítani, úgy tűnik sikerrel. Az idei tévés évad nagyon erős mezőnyt hozott össze, hiszen a drámák között ott volt például a napokban befejeződő, óriási népszerűségnek örvendő Breaking Bad, a tavalyelőtt berobbant Homeland és az internet kedvence a Game of Thrones is, amely 2012-ben az év legtöbbet letöltött sorozata volt.

Végül a legfontosabb díjakról ugyan lecsúszott a House of Cards, ám az első két részt rendező (és a sorozatban executive producerként is  közreműködő) David Fincher hazavihetett egy szobrot. Ezenkívül két technikai díjat is bezsebeltek, így valóban a Netflix lett az első, aki kizárólag streamingszolgáltatóként díjat nyert. Ted Sarandos, a Netflix tartalomért felelős igazgatója találóan kommentálta az eseményt: “a televíziózás és az internet közötti határ elmosódása azt mutatja, hogy a tartalom a fontos ami a képernyőkre kerül, és nem az, hogy milyen képernyőre és hogyan.” A paradigmaváltó esemény egyébként éppen 15 évvel azután következett be, hogy a The Sopranos elsőként kapott Emmy-jelölést kizárólag kábelcsatornán futó sorozatként. Borítékolhatjuk, hogy a Netflixnek nem ez volt az utolsó dobása. Bejelentették, hogy 2014-ben már legalább öt saját gyártású sorozattal jelentkeznek, és erre a célra 300 millió dollárt fordítanak. Ez sorozatokhoz képest óriási összegnek tűnik, akár 5-6 közepes büdzséjű hollywood-i egészestés film is kijönne belőle.

Európa következik?

A következő időszak egyik izgalmas kérdése, hogy a Netfilxnek vajon Európában is sikerül-e hasonló népszerűségre szert tennie. Angliában az augusztusi adatok szerint eddig 1,5 millió előfizetőt sikerült gyűjtenie, legutóbb pedig Hollandiában indult be a szolgáltatás. Ez utóbbi eseményen egy heves vitákat kiváltó kijelentést is tett Reed Hastings a társaság CEO-ja. Azt állította, hogy a Netflixnek köszönhetően csökkent a felére Kanadában három év alatt a BitTorrent forgalma. Ez az állítás egyelőre maximum közvetett bizonyítékokkal támasztható alá, de tény, hogy a Netflixben megvan a potenciál, hogy a kalózoldalak legális alternatívája legyen. Ez egyébként kimondott célja is a vállalatnak, hiszen a korábban idézett Ted Sarandos elmondta azt is, hogy a torrentezők körében népszerű tartalmak előkelő helyen szerepelnek a bevásárlási listájukon.

Nem irigyeljük a tévétársaságokat. Ők elhitték, hogy az internetes televíziózás azt fogja jelenteni, hogy majd nézzük az RTL Klub (tetszőlegesen helyettesíthető bármelyik magyar vagy külföldi adóval) aktuális adását a tabletünkön út közben. A Netflixnek hála viszont hamarosan mindenütt eljön az a kor, hogy legális úton nézzük azt, amit akarunk, hiába akarnak minden más szemetet az arcunkba tolni. Persze néhány évig még megvívják a maguk haláltusáit a mai tévétársaságok, ám elkerülhetetlen a vereség. Nem amiatt fognak elbukni, hogy az emberek egycsapásra lemondják a tévé előfizetésüket, hanem azért, mert a fiataloknak már eszük ágában sincs előfizetni.