„Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseket azért, ami meg nem elégíthet?” (Ézs 55,2)
Kedves Magyar Kereskedelmi Média!
Vannak közhelyek, amiket most már igazán ki kell mondani.
Az egyik, hogy gyomorforgatóan szervilis vagy. Az ütlegeléstől félve lelkesen bólogatsz mindenkinek, akitől pénzt remélsz. Fogatlan házőrzőkutyaként csaholsz, ott és akkor végzed a dolgot, ahol kedved tartja. Farokcsóválva engeded be otthonainkba mindazt a szennyet, ami a közélet latrinájából kifröccsen, miközben egyre kevésbé halljuk hangodban a magunkét. Megbízhatóan visszahozod a kipukkadt labdát is. Hipnotizálva veted rá magad a megrakott parlamenti asztalokról lehulló mócsingra. Cél és értelem nélkül szelektálsz, ösztönösen torzítasz. Mélyről felszívott, nyálkás anyaggal borítod be az érdemi kritikát. Sokra tartod magad, miközben idegesen szótár után kapkodsz, ha az „értékválság” kifejezést hallod.
A másik, hogy belterjes vagy. Bosszantó, ahogy a póráz és szájkosár elől rendre kibélelt zsebekbe menekülsz. Sajátjaid közt szaporodsz és ugyanezt a botrányosan primitív és életidegen emberképet sugallod. Mindenféle erkölcsöt mellőzöl, a fogyasztók igényeit, intelligenciaszintjét láthatóan nem becsülöd. Kurvákat, maffiózókat, érzelmi analfabétákat, konzervsztárokat és szellemi toprongyokat futtatsz. Nem oktatsz, de gátolod a gondolkodást. A boldogság hamis illúzióját árulod ötletek helyett . Gyötrelmeink iránt érzéketlen vagy, hazudozol és tömegcikkbe csomagolod az emberi érzéseket. Megsérted a magánélet szentségét, deviáns viselkedésre ösztönzöl, erőszakos vagy. Már-már nevetséges, ahogy bábáskodsz a gyökértelenség felett, ahogy összetartozást hirdetsz, miközben hagyod elszakadni egymástól az embereket. Bunkó vagy és tőlünk is ugyanezt várod.
A harmadik dolog, amit meg kell beszélni, hogy amatőr vagy. A konzumidiotizmust nem lehet ám felkészületlenül hirdetni, ahhoz képzett szakemberek kellenek! Egyre kínosabb, ahogy alkalmatlanságodat a kapitalizmus átlátszó palástjával leplezed. Ne legyints tovább, ha a minőséget kérik rajtad számon! Szállj le trónodról, s nézz körül a világban! A közszolgálatiság eszménye az üzleti érdekek ellenére tartja magát. Hajtsd meg arisztokratikus fejedet, láss, tanulj, fejlődj! Légy szavahihetőbb, de legfőképpen ne told tovább az arcunkba a „több, jobb, drágább” megvalósíthatatlan értékrendszerét!
Erős vagy, nem tagadom. Könnyen kihasználsz bárkit. Bocsánatos bűnné tudod tenni a korrupciót, képes vagy nagyobb morális kárt okozni, mint a legsötétebb politikai éra. Nem okoz gondot egyetlen ideológia kifordítása sem, de látod-e azt is, mennyire viszolygunk és undorodunk attól, amivé a technológiai fejlődés következtében lettél? Ennyi együtt töltött év után Neked is érezned kell a tartalomszolgáltatás felelősségét. Érezned kell, ahogy: intellektusunk elleni merényleteid jövőképünk mellett elefántcsonttornyod alapjait is megremegtetik. Kezdd el újra hűségesen szolgálni azokat, akiktől a hatalmat kapod! Dobd ki a szemetet! Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az évszázados kulturális értékek visszalopása a háztartásokba csupán fogyasztói igény. Ez nemzeti érdek. Tisztelettel kérünk: ne felejtsd el többet, hogy a minőségi szórakoztatás nemcsak a demokratikus intézmények, hanem az egész társadalom lakmusz tesztje!
