Különleges fotósorozatot készített Rahul Saharan, indiai fényképész: legfrissebb anyagához öt savtámadásnak áldozatul esett lány állt modellt. A „Shoot for Beauty/Rupa Designs” nevű sorozat az egyik fiatal résztvevő, Rupa divattervezői karrierjét támogatja, emellett pedig felhívja a figyelmet India egyik mindennapos, jellemzően nőket érintő bántalmazási módjára.
Rupa, Rita, Sonam, Laxmi és Chancal évekig takargatták sav által okozott sérülésekkel teli arcukat, ám most bátran kamera elé álltak egy divatfotózás keretében. A Saharan Facebook-oldalán is megtekinthető képeken a fiatal modellek a huszonkét éves Rupa által tervezett ruhakollekciót viselik. A fotósorozattal teljesült a lány vágya, amiről borzalmas bántalmazását követően egy jó ideig lemondani kényszerült. „Mindig is divattervező szerettem volna lenni, de a támadás után megállt az életem. A hegek annyira bizonytalanná és feszélyezetté tettek, hogy kendővel kellett eltakarnom az arcom.” Idővel rájött, nem szabad hagynia, hogy az őt ért tragédia eluralkodjon egész életén, és megfossza őt álmai megvalósításától.
Rupát 2008-ban, álmában öntötte arcon savval nevelőanyja, akit tettéért mindössze tizennyolc hónapnyi börtönbüntetésre ítélte India némi kívánnivalót maga után hagyó igazságszolgáltatása. A támadást követően Rupa édesapja az asszonyt támogatta, ezért a fiatal lány megtagadta őt, és családnevétől is megvált.
„Egy savtámadás túlélője azonnali orvosi, pénzügyi és pszichológiai támogatásra szorul” – írja a Stop Acid Attacks, az áldozatul esettek igazságáért harcoló jótékonysági kampány oldala, mellyel Rupa is együttműködik. A kampány egyúttal segít az áldozatoknak önbecsülésük javításában és a társadalomba való visszailleszkedésben, melyre egy külön programot is létrehoztak. A Chaaon elnevezésű támogató központ egy tiszta, biztonságos és kényelmes környezetben biztosít orvosi támogatást az arra rászorulóknak. Emellett imaházként is működik, ahol a túlélők beszélgethetnek és különböző éneklős-táncolós programokban vehetnek részt.
Saharant is a Chhaon kérte fel a fotók elkészítésére, amely érthető okokból mindkét félnek kihívó feladatnak bizonyult. "Folyamatosan mondogattam a lányoknak, ne hagyják, hogy más mondja meg, mit jelent szépség. Ők maguk is gyönyörűek, minden nő gyönyörű." Rupa is pozitív élményként élte meg a fotózást: „Csodálatos volt. Nagyon szégyenlős lány vagyok, de Rahul mindannyiunknak segített, hogy büszkeséggel tudjunk a kamera elé állni. A Chhaon segített, hogy újra magabiztossá váljak, és higgyek önmagamban. Ez az első alkalom, hogy bemutathatom a ruháimat, és nagyon jó érzés látni, hogy értékelik őket.”
A savtámadás az egyik legszörnyűbb tett, amit ember ember ellen elkövethet, mivel borzalmas testi és egész életen át tartó lelki kínokkal jár - már amennyiben az áldozat túléli a bántalmazást. Az elkövetők által leggyakrabban használt kén- és salétromsav az állandó hegesedésen kívül, mely valamilyen szinten műtéti beavatkozással korrigálható, sok esetben vakságot, belső szervi sérüléseket, a csontot is feloldani képes maró hatása miatt eltorzult arcszerkezetet eredményezhet. Az enyhébb sérüléseket okozó sósavat ritkábban alkalmazzák.
A londoni Acid Survivors Trust International szerint a támadások 60 százaléka nők ellen irányul, hátterében pedig számos ok húzódhat meg: a férj vagy udvarló elutasításból fakadó szégyenérzete, féltékenység, bosszú. Indiában a kasztrendszer szabályainak kinyilvánításaként, Bangladesben a családon belüli erőszak jellemző formájaként, Kambodzsában pedig a nők férjük szeretőjén állt bosszú módszereként él a lesavazás.
A legtöbb támadás Dél-Ázsiában történik, de eseteket a világ számos más pontjáról jelentenek - még kontinensünkről is: 2008-ban például Katie Piper brit modellen állt bosszút savazással volt barátja, akit két héttel korábban a Facebookon keresztül ismert meg. A helyzet Bangladesben a legsúlyosabb, ahol 1999 óta megközelítőleg háromezer áldozatról tudnak, illetve itt a legmagasabb a százezer nőre jutó előfordulási ráta. A jelenség megfékezésében az adott ország igazságszolgáltatási rendszerének, az NGO-knak (non-governmental orgazinations, azaz nem állami szervezetek), illetve a savértékesítés szabályozásának van (vagy legalábbis kellene, hogy legyen) nagy szerepe.
