Állást találni nem könnyű feladat. Sok próbálkozás és türelem árán azonban az elhelyezkedés a legtöbb esetben sikerrel jár. Vannak azonban olyan emberek, akik próbálkozhatnak, válaszra sem méltatják őket önhibájukon kívül. Ilyen Jose Zamora esete is.

A férfi elmondása szerint hónapokig 50-100 helyre is elküldte a jelentkezését minden nap, a munkáltatók azonban soha nem reagáltak az önéletrajzára semmit. Miután a férfi megelégelte ezt a helyzetet, úgy döntött, hogy nevét angolosabbra változtatja, és Jose Zamora helyett Joe Zamora néven pályázza meg az állásokat. Az eredmény megdöbbentő volt.

Jose a BuzzFeednek elmesélte, hogy a váltás után rengeteg cégtől érkeztek megkeresések és érdeklődő e-mailek, megtelt a fiókja a visszajelzésekkel. Ez az eset azonban nem megy ritkaság számba Amerikában. Számos más álláskereső, akinek neve már sejteti származását, nem kap lehetőséget a munkaerőpiacon.

Mások is trükközésre kényszerülnek

Hasonló története van a spanyol származású Castillo-nak (álnév), aki megelégelte a szabadúszó újságírók bizonytalan életét és elhatározta, hogy egy fix munkahelyet keres Washington D.C.-ben, ahol már évek óta dolgozott autonóm módon. Több próbálkozás után sem jutott el legalább a személyes állásinterjúig. Úgy döntött, hogy álnéven jelentkezik pozíciókra, és a siker ezúttal ebben az esetben sem maradt el. Az amerikai társadalomban mélyen gyökerező előítéletek miatt az „amerikai álom” sok embernek éppen származása miatt tűnik elérhetetlennek.

Magyarországon sem könnyebb a helyzet

Az előítéletek az etnikumokkal szemben és az ebből fakadó hátrányos megkülönböztetés Magyarországon is jelentősen befolyásolja a munkaerőpiacon való elhelyezkedést. A faji diszkrimináció főként a romák munkavállalási esélyeit rontja. Érdekes tény, hogy a rasszizmus és az elkülönülés sokkal inkább erősebb azoknál az embereknél, akik a polgári réteghez tartoznak, idősebbek, magasabb jövedelemmel rendelkeznek, és nem érintkeznek olyan sokszor roma származású emberekkel, mint a kisebb falvakban, ahol együtt élnek különböző nemzetiségek, etnikumok.

Az ebből fakadó társadalmi feszültséget az is mélyíti, hogy míg a kisebbségvédelem oldalán álló csoportok áldozatként tekintenek a roma származású emberekre, addig a hatóságok és más egyéb szervek főként a bűnözőt látják bennük.

Mi a helyzet a munkaerőpiacon?

Van-e lehetősége ezeknek az embereknek magasabb végzettséggel elhelyezkedni magasabban kvalifikált pozícióban? A HR-eseket ezen a ponton nagy kihívás elé néznek, mert mindenkinek jár a tiszta lap, azonban belső feszültséget generálhat egy roma származású ember alkalmazása, és könnyen válhat potenciális bűnbakká az adott munkahelyen a meglévő előítéletek miatt. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha a HR-es terápiaszerűen igyekszik feloldani a munkatársakban felvetődő előítéleteket, és az esetleges félelmeket egyaránt.