Egy nemrég indult információs oldal segít eligazodni a hirdetőknek a reklámot érintő jogi szabályozások útvesztőiben. De remélhetőleg valami másban is segít majd.
Legutóbb a Vodafone kapott szokatlanul nagy összegű, a sajtó által csak gigabírságként emlegetett büntetést a Gazdasági Versenyhivataltól (GVH) jogsértő összehasonlító reklám, valamint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, azaz tisztességtelen reklám miatt, ami azt mutatja, hogy sokszor a nagy kommunikációs költségvetéssel bíró, tehát sokat reklámozó, ezért nagyobb gyakorlattal és vélhetően nagyobb jogászcsapattal rendelkező hirdetők is eltévednek a reklámjog dzsungelében.
Az eligazodásban remélhetőleg segítséget nyújt a Dr. Hatházi Vera Ügyvédi Iroda által készített weblap, ahol a leggyakrabban problémát okozó kérdések hagyományos kérdés-felelet formában kerültek feldolgozásra tömör, egyszerű, közérthető nyelvezettel. A jól szerkesztett weboldal a Reklámszabályok, Adatvédelem, Promóciók, Internet szabályok, Szerzői jogok, Direkt marketing, Reklámot érintő jogszabályok, valamint a Védjegyek témakörét dolgozza fel. Bár a reklámadóról szóló jogszabályok nem a gazdasági, hanem az adójogszabályok közé tartoznak, a honlap fájó hiányossága, hogy erről a témáról egy szót sem találunk, pedig a hirdetőknek valószínűleg ez okozza mostanság a legnagyobb fejfájást.
A reklámozóknak minden segítségre szükségük is van, amennyiben szeretnék elkerülni a bírságokat, mert az egyértelműnek tűnő jogi szabályozás ellenére is érheti végül kellemetlen meglepetés a hirdetőt, amikor a Versenytanács meghozza határozatát. Nem a Vodafone az egyetlen ugyanis, aki az elmúlt években szabad szemmel is jól látható bírságot kapott a GVH-tól tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt. Az utóbbi 10 évben rengeteg kisebb nagyobb vállalatot büntetett ugyanis a hivatal több tíz millió forintra hasonló okokból.
Sok esetben ezek a cégek teljesen értetlenül állnak a bírság, sőt egyáltalán az eljárás megindítása előtt is. Ennek alapvetően két oka van: egyrészt a GVH minden esetet egyedileg vizsgál, egyedileg állapítja meg, hogy az ajánlatnak mely részeinek, és milyen hangsúllyal kell szerepelniük az egyes kommunikációs eszközökön, tehát a hirdető nem lehet abban biztos, hogy amit egy előző eljárásban a hivatal nem tett szóvá, azt a futó eljárásban is szó nélkül hagyja. A Versenyhivatal ráadásul a közzététel előtt a hirdető kérésére sem ellenőrzi a kommunikációs anyagokat, csak azok megjelenése után indít eljárást hivatalból vagy állampolgári bejelentésre.
A másik ok a reklám műfajáról és fogalmáról alkotott elképzelések különbözősége: míg a kommunikációs szakma nagy része a reklámra mint a figyelem felkeltésére szolgáló eszközre tekint, addig a jogalkotó és a jogalkalmazó, esetünkben GVH a jelek szerint tájékoztató funkciót szán neki.
A kialakult helyzet viszont senkinek nem jó. Az egymás után érkező óriásbüntetésekről szóló híradások rombolják a vállalatok, márkák megbízhatóságába, szavahihetőségébe vetett hitét, és nagyban hozzájárultak annak a képnek a kialakulásához, hogy a reklám természeténél fogva hazudik. A reklám rossz megítélése persze kihat azok készítőire is, így az egész reklámszakmai presztízse is nagyot csökkent a kétezreses évek eleje óta.
Valamennyi szereplő érdeke, hogy a reklámokra vonatkozó jogszabályok értelmezésében és alkalmazásában közös nevezőre jussanak, ezáltal csökkenjen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt indult eljárások és kiszabott büntetések száma. Jó lenne, ha ebben a folyamatban is segítséget nyújtana ez a napokban indult weboldal.
