Március elején robbant a hír: a felsőoktatásért felelős államtitkárság 2016 szeptemberéig több népszerű szak megszüntetését tűzte ki célul, köztük a kommunikációs képzést is. A szakmai szempontokat teljes mértékben nélkülöző döntés előkészítés nemcsak a területen oktató tanárok, hallgatók, de a kommunikációs és médiaszakma képviselői között is kivágta a biztosítékot. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrég kiadta az új felsőoktatási szakstruktúra-javaslatát, melyből kiderül: egyetemi szinten biztosan túléli a képzés.

Az elmúlt hetek bizonytalansága miatt elkezdett összezárni a szakma: a Magyar Kommunikációtudományi Társaság konferenciát, blogunk pedig kerekasztal-beszélgetést szervezett a képzést érő vélt és valós vádakról, valamint a szak társadalmi megítéléséről, munka-erőpiaci indokoltságáról. Eközben a legnagyobb hazai egyetemek, főiskolák is kiadták hivatalos állásfoglalásukat  a létező szakstruktúra felülvizsgálatával kapcsolatosan, melyben hangsúlyozták: szükségesnek tartják a minisztériumi tervezet legfontosabb belső szakmai fórumok számára való nyilvánosságra hozatalát, hogy azt egyebek mellett tárgyalhassa a felsőoktatás minőségbiztosítási szervezete, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, valamint a hallgatói érdekképviseletek.

Korszerű és indokolt

A nyilatkozatban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Corvinus Egyetem, az ELTE, az Eszterházy Károly Főiskola, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományt oktató tanszékei, illetve a Médiakutató Alapítvány nemcsak mélységes aggodalmukat fejezték ki az indokolatlan korlátozások ellen, de arra is felhívták a figyelmet, hogy a szak tematikája az elmúlt 10 évben folyamatosan korszerűsödött és alkalmazkodott a gyorsan változó mediális és médiaipari környezethez.

Az egyetemek képviselői arra hivatkoztak, hogy a február 25-i munkaértekezleten a résztvevők számára kiosztott Frissdiplomások munkaerő-piaci helyzete 2014 című, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft Felsőoktatási Osztálya által összeállított anyag szerint a kommunikáció- és médiatudomány BA szakot elvégzettek munkaerő-piaci beágyazottsága kifejezetten jó, tehát a megszüntetést egyfajta közvélekedéssel indokolni elfogathatatlan. Az adatok ugyanis éppen azt bizonyítják, hogy a minisztérium által a kommunikáció- és médiatudományi képzésekkel szemben előszeretettel hangoztatott három érv – a szakon végzett hallgatók elhelyezkedésének nehézsége, a képzési terv elavultsága és a túlképzés ténye – mindegyike hamis. A közzétett adatok alapján nem a szak megszüntetése, inkább támogatása volna ésszerű. 

Megérkezett a hivatalos válasz

A különböző megmozdulásokra csaknem egy hónap késéssel megérkezett a hivatalos válasz, melyben a szintén bölcsész végzettségű Maruzsa Zoltán, a megszűnő szakképesítéseket firtató kérdéssel kapcsolatban kifejtette: a kommunikáció szak jelenleg négyféle formában létezik. A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint felsőoktatási szakképzésként, alap- és mesterképzésként, szabad bölcsész szakon specializációként, illetve egyes művészeti képzések részeként tanulhatnak kommunikációt és médiát az ilyen irányú érdeklődést tanúsító diákok. Az államtitkárság a párhuzamosságokra kívánta a figyelmet felhívni, és az volt a kérdés a rektori konferencia szakbizottsága felé, valóban szükséges-e minden szinten képezni ezeket a szakembereket.  

Pár napja annyi derült ki, hogy a kormányzati döntéstől függ, hogy milyen formában folyik majd ez a képzés a jövőben, a jelenlegi helyzet szerint a négyféle forma közül kettő várható. Pontosabb információt azonban nem közöltek.

Ezért megkerestük az EMMI-t, válaszukból kiderült, hogy a BA- és MA-képzések biztosan maradnak a képesítési keretrendszerben, bölcsészeti minorként és felsőfokú szakképzésként valószínűleg megszűnik a kommunikáció szak.

Ez sehogy nem jön ki

A döntést az EMMI a  diplomás pályakövetési rendszer adataival indokolja, amik viszont nem feltétlenül alkalmasak a szakok hasznosságával kapcsolatos következtetések levonására. Az egyetlen, amit követnek a szakon tanulók számán kívül, az az egyszerű, súlyozás nélküli átlag az első fizetéseknél. Ez nagyon torz képet adhat: például a kommunikációszakon egy adott végzés félévében több mint háromezer hallgatót követtek le, a kulturális antropológia szakon viszont csak 49-et. Az átlag azonban nem ad információt arról, hogy sok ember keres átlagos összeget, esetleg néhányan kiugróan keveset vagy éppen sokat. Minél kisebb az elemszám, annál torzabb lehet az így kapott eredmény: így az, hogy a kultúrantropológusok illetve a kommunikációszakosok mennyit keresnek lényegében semmilyen információt nem ad arról, hogy az egyetemen kikerülő milyen fizetésre számíthat, azaz mennyire jó tud elhelyezkedni, nem beszélve arról, hogy azt sem tudjuk, szakmán belül helyezkedett-e el.

Ráadásul az EMMI azt írja, hogy ezek a számok támasztják alá a képzési szerkezet átalakítását, köztük a kommunikáció- és médiatudomány szakok bölcsészet minoron, illetve felsőfokú szakképzésként történő oktatásának eltörlését is. A mintavételi adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy egyetlen homogén kategóriában kezelik ezeket a képesítéseket, így semmit nem tudunk meg arról, hogy a bölcsész minoron, illetve a felsőfokú szakképzésben szerzett végzettség rosszabb vagy jobb-e akár a kereseteket tekintve a kommunikáció alap, illetve mesterszakoknál. 

Mindezek mellett az átlagfizetések egyértelműen nem mutatnak rá egy szak hasznosságára: ezek alapján például érdemes lenne megszüntetni az egyébként úttörő és nagyon fontos új terület, a molekulárisbionika-mérnöki képzését, hiszen a 2013-mas adatok szerint az ott végzett két fő átlagosan 93 ezer forintot keres, ezzel messze utolsó a sorban, míg a kommunikációsok 187 ezer forinttal - legalábbis papíron - megelőzik állatorvosokat is.

A számok sehogy nem nyernek értelmet és azt sem értjük, hogyha tényleg csak a minor és a felsőfokú szakképzésen tanított kommunikáció megszüntetéséről volt szó azon a bizonyos rektori konferencián, akkor miért nem adtak ki egy rövid közleményt a helyzet tisztázására.