Így lett Kolozsvár 2015-ben a Fiatalok Európai Fővárosa. Júniusban ugyanis kis időre eltörölték a jegyrendszert azoknak, akik a buszokon kedvenc könyvükbe merülve utaztak. A ledes kijelzőkön az unalmas információkat egy időre inspiráló idézetek váltották fel, a botanikus kertben pedig könyvklub alakult.
Victor Miron egy éve dolgozott azon, hogy a kolozsvári polgármesterrel együttműködve lehetőséget teremtsen a kultúrát népszerűsítő intézkedésre. Emil Boc polgármesterrel közösen sikerült elintézniük, hogy mindenki, aki kedvet kapott a tömegközlekedési eszközökön való olvasáshoz, egy teljes héten át megúszhassa a kiszabott bírságot. (Hogy az eleve bérlettel rendelkező utasok ehhez mit szóltak, azt nem tudni).
Victor már korábban is sok hasonlóan ötletes, olvasást népszerűsítő kampányt szervezett saját barátaival. Maga az ötlet közel sem újdonság, hiszen – bár sokkal kisebb felhajtással –, Magyarországon is sokszor volt már példa hasonlóra. Az ELTE BTK-n például egy tanár hagy ott reggel különböző könyveket a bölcsészhallgatóknak az ablakban. A titokzatos jótevő portékájából még kollégája, Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató is talált már neki tetszőt. Sokkal megosztóbb volt ennél a 2008-2009-es „nagy könyvelhagyósdi”, amit az ország számos pontján játszottak a könyvmolyok. Az egyik legismertebb könyves oldal, a Moly.hu egyik szerzője viszont kifejezetten feleslegesnek látta az akciót mivel kiszámíthatatlan, hogy kihez jut el egykori kedvencünk, ha szerte-szét hagyjuk a városban.
Termékelhelyezés
A könyvek tudatos elvesztése egyébként nem csak a túl sok felesleges könyvvel rendelkező, romantikus lelkű bölcsészlányok szórakozása. A Polc.hu kezdeményezését például 2011-ben már a Nők Lapja Café is támogatta azzal, hogy 11 könyvet vesztettek el, amit nem kellett visszaadniuk a szerencsés megtalálóknak. Az első (hivatalos) könyvelhagyós kezdeményezés 2001-ben zajlott, Orosházán, a Justh Zsigmond Városi Könyvtár szervezésében. A játék első évében csaknem hétszáz könyv veszett el. Ahogy a Nők Lapja írja, némelyik könyv igazi világutazóvá vált: „A gyulai Kiss Ottó Javrik könyve című dedikált regényét Kecskeméten veszítették el az orosházi könyvtárosok, onnan a mű Párizsba került, majd „felszállt” egy repülőre és Ausztráliába utazott.” A kérdés csak az, hogy a maradék hatszázkilencvenkilencre vajon milyen sors várt…
Az orosházi könyvtár egyébként saját honlapot http://veszitsel.konyvtar.hu/ is létrehozott a kezdeményezésnek, ami máig aktív és – a személyes adatok megadása után – játékos formában lehet rajta jelezni, ha valaki elhagyott, illetve talált egy könyvet.
Élménybiznisz
Könyveket eladni (mint az már korábbi meetupunkon is kiderült), ma Magyarországon, sőt Közép-Európában már szinte lehetetlen valamilyen kapcsolt élmény, szolgáltatás nélkül. Ilyenek a gasztrokönyvekkel egyidőben reklámozott főzőműsorok, kreatív író-olvasó találkozók, tanfolyamok (mint például az ezoterikus könyvek esetében). Ebből is látszik, hogy az olvasás népszerűsítésének feladata egyáltalán nem korlátozódik a közösségi akciókra.
Victor Miron kampányai abban különböznek a fent leírtaktól, hogy nagyon sok „külső” cég, intézmény bevonásával sikerült megvalósítania őket. Az egyik ilyen a Facebook-alapú Bookface kampány volt, aminek keretében a lelkes könyvimádók könyves képekre cserélték profilképeiket, majd ha ezt bemutatták a résztvevő üzleteknek (könyvesboltok, fodrász szalonok, fogorvosi rendelők), akkor értékes kedvezményeket kaptak cserébe. Victorék legutóbbi célja a Bookface kampánnyal, hogy Mark Zuckerberggel is lecseréltessék a saját képét egy könyves profilképre.
