Van-e az online újságírásban vicckényszer? Dolga-e az újságírói humornak, hogy veszélyes legyen? Hogyan tekintenek a cégek kommunikációs szakemberei a blogokra? Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ a siófoki Internet Hungary konferencián, amelyről több posztban számolunk be.
A humorban nem ismerek tréfát címmel zajlott egy szórakoztató kerekasztalbeszélgetés az Internet Hungary első napján a Citromsárga teremben. Pohly Ferenc vezetésével Borókai Gábor (Heti Válasz), Dudás Gergely (Index), Balogh Ákos (Mandiner) és Hammer Ferenc (ELTE) a humor és a vicc online újságírásban való megjelenéséről beszélgettek. Pohly egy állítással kezdte, miszerint a nyomtatott lapok, azaz az újságírás konzervatívabb formái nem élnek a humor eszközével, míg az online médiumokra inkább jellemző, hogy igyekeznek viccesek lenni. Az elsőként megszólított arra a kérdésre, hogy az online média kényszeresen vicces-e, Hammer Ferenc azt válaszolta, hogy az online média, azaz a szubjektív média ilyen, a konzervatív világ pedig definíció szerint nem lépked át határokat. Számára egyébként a legviccesebb tartalmak inkább a hirdetések.
Mennyiségi kényszer
Dudás Gergely közbevetése szerint a 888.hu lesz az ellenpélda, amely a humor kimeríthetetlen forrása. Balogh Ákos szerint a Mandineren nincs kényszerhumor, viszont amikor a nyomtatott lapot, az UFI-t (Utolsó Figyelmeztetés) csinálták, példaként a Magyar Narancs csípős, szurkálós stílusa lebegett a szemük előtt. Borókai szerint a nyomtatott lapoknál valóban nincs „mindenkiből csináljunk hülyét”, „mindenből csináljunk viccet” kényszer, ez inkább az online lapokra igaz. Szerinte ez azért van, mert az online-ban mennyiségi kényszer van, mindig meg kell látni a pillanatban a lehetőséget, amiből figyelmet tudnak generálni, ez az a kényszer, ami az online lapokat a humorhoz, mint a figyelemfelkeltés egyik eszközéhez hajtja. Dudás szerint azonban a nincs relevanciája az online és a printmédia közötti különbségtételnek abban a tekintetben, hogy használják-e a humor eszközét, viccesek-e vagy sem.
A humor veszélyei
Balogh Ákos szerint ugyanakkor veszélyes is tud lenni, ráadásul kétélű fegyver, és akár az újságíróra is veszélyes lehet. Egy ízléstelen poén tönkreteheti az újságíró imidzsét. Hammer szerint a humornak az újságírásban pont az a lényege, hogy veszélyes legyen. Van olyan alpári vicc, amiből nagyon hasznos társadalmi párbeszéd és vita indul ki. Dudás azt mondta erre, hogy az a baj az országgal, hogy elképesztően érzékeny a közönség, pedig sokkal egészségesebb lenne egy olyan közbeszéd, ahol ezeket a határokat lehetne feszegetni. Borókai rámutatott hogy a Charlie Hebdo szerkesztőség elleni támadás rávilágított arra, hogy van határa a viccnek az újságírásban. Pohly utolsó kérdésére válaszolva egyöntetűen jelentették ki, hogy egyikük sem csinálna más műfajt a jelenleginél.
A főnökök nem viselik jól a tréfát
A következő beszélgetés első kérdéseként a beszélgetést moderáló Kamasz Melinda (Figyelő) – átkötve az előző témáról, azt kérdezte a beszélgetés résztvevőitől, hogy ki hogy viseli, amikor a cégét teszik a humor céltáblájává. A beszélgetés címe egyébként a kicsit közhelyes, Mire használható a hagyományos és az online média – és mire indítsunk sajátot? kérdés volt, a választ pedig különböző cégek kommunikációért felelős vezetőitől reméltük megtudni. Suba János (Vodafone) szerint – Kutas Istvánnal (Telenor) egyetértésben - a vállalatok kommunikációs szakemberei jól viselik, ha viccelnek a cégükkel, inkább az a probléma, hogy a kommunikációs vezetők főnökei nem viselik jól. Bánhegyi Zsófia, aki október 1-jétől a Telekom kommunikációs igazgatója (a beszélgetés időpontjában még a T-Systems marketingvezetője) azt mondta, hogy ők a Bubi kapcsán kerültek az újságírói humor céltáblájává, ami okozott nekik kellemetlen órákat, de ma már ők is tudnak nevetni a Bubis poénokon. Iglódi-Csató Judit (Tesco) szerint rajtuk folyamatosan röhögnek az emberek, hiszen nap mint nap történik valami, mivel nagyon életközeli vállalat. Grósz Judit (Microsoft) azt mondta, hogy az informatikai viccek elképesztően viccesek, úgyhogy ő nagyon jól szórakozik mindegyiken függetlenül attól, hogy azok a Microsoftot pellengérezik-e ki vagy valamelyik másik techcéget. Felkai Györgynél (ENKSZ) viszont ez a kérdés fel sem merül, mivel az Első Nemzeti Közműszolgáltatóval senki nem viccel.
(kép: Szántó Gábor)
A blog hitelesebb, mint a céges weboldal
Rátérve a beszélgetés eredeti témájára sajnos már nem túl sok újdonságot hallottunk. Hogy hogyan lehet elérni, hogy egy vállalat egy céljainak megfelelő tartalommal bekerüljön a médiába, az egyrészt bonyolultabb kérdés annál, mint hogy egy kerekasztalbeszélgetésen beszéljék meg, másrészt évek, évtizedek óta tárgyalt téma a szakmában, ezért nehéz benne újdonságot mondani. A blogokkal kapcsolatosan Bánhegyi Zsófia elmondta, hogy a vállalatok azért működnek szívesen együtt blogokkal, mert egy blog hitelesebb, mint egy cég saját weboldala. Grósz Judit pedig elárulta, hogy a Microsoft annyira komolyan veszi a blogokat, hogy egy nagy influencer csapatot tart fenn, akiket folyamatosan képeznek, ellátnak (bennfentes) információkkal, bevonják őket a tesztelésekbe és fejlesztésekbe. Kamasz Melinda kérdésére válaszolva Iglódi-Csató Judit elmondta, hogy a Facebook bejegyzéseikre érkező kommenteket ugyanúgy kezelik, mint ha valaki személyesen tesz panaszt valamelyik üzletükben. Mivel pedig ő a HR vezetői feladatokat is ellátja a Tesconál, a spontán létrejött Tesco dolgozók facebook oldalon is szokott személyesen, a privát profiljával (mint Tesco dolgozó) válaszolni a kérdésekre.
