Hogy éli meg egy újságíró szakmailag, ha a menekültkérdéssel éles helyzetben foglalkozik? Független hírközvetítő tud-e maradni? Milyen érzések kavarognak benne? Szerda este Földes Andrással válaszolt ezekre a kérdésekre az ELTE BTK-n.

Szerda este Menekülthelyzet újságírói szemszögből /másképp/ címen tartottak beszélgetést Földes Andrással, az Index.hu újságírójával az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékén. Az újságíró érzéseiről és szerepéről esett szó a migránsokról szóló terepmunkája kapcsán.                 

Igenis ki kell menni terepre

Tavaly télen özönlöttek Magyarországra a koszovói menekültek, viszont nem voltak első kézből származó információk, csak annyit tudtunk, hogy egyre több ember lépi át illegálisan a határt. Földes ekkor döntött úgy, hogy elmegy, és megnézi a helyszínen, mi elől menekülnek, miért jönnek ide. Az ott készült cikk sok mindent megmagyarázott, nagy visszhangja volt. Ekkor látták az Indexen belül is, hogy igenis ki kell menni a terepre, és pénzt, energiát nem kímélve helyszínen keresni a válaszokat.

Később erősödött az egyéb nemzetek megjelenése: egyre gyakrabban tűntek fel a szírek, afgánok, irakiak. Homályos információk keringtek, közben pedig beindult a kormánypropaganda. Miért jönnek ide? Hogy jutnak át? Mi a céljuk? Sok, alapvető kérdés tisztázatlan volt. "Februárban éreztem, hogy a téma egyre fontosabb lesz, ezért elutaztam Szerbiába, a határ mellé, hogy lássam és megírjam, mi történik. Pár menekülttel együtt át is szöktem Magyarországra. Látható volt, hogy egy nagyon masszív, egész Európát érintő problémáról van szó, ezért gondoltam, hogy meg kéne nézni ezt egy kicsit tágabban. Ekkor utaztam el az olaszországi Lampedusára, amely a menekülteknek az egyik kapu Európába" - mondta az újságíró. Legutóbb a török – szír határra mentek, hogy megnézzék, honnan indul az a rengeteg ember, aki két-három héttel később megjelenik Magyarország határán. Földes szerint politikai érdek a félretájékoztatás és az, hogy az ember ne tudja, mi igaz és mi nem. Ezért kell terepre menni, megkérdezni embereket, és leírni mindezt.

Forrás: Index

Az európaiaknak a menekült nem ember

Földes szerint a terepen lévő újságíró nem engedheti meg magának, hogy érzelmileg benne legyen a történetekben, mert összetörne. Kimaradni persze nem mindig sikerül. Egy idő után ez a függetlenítés megszokott állapottá válik. A határon átszökésnél, miközben rohangált a a sötétben, voltak ötletei, hogy mit csinálna, ha ő vezetné ezt a túrát. Ugyanakkor azt is érezte, hogy emberek életével játszik, ha mond valamit. Például furcsának találta, amikor a határtól 30 kilométerrere kezdtek el laposkúszni, de nem szólt nekik, mert az volt a lényege, hogy megnézzék, ők hogyan csinálják. 

A legmegrázóbb élmény az volt, mikor egy csónakot fellökött a hullám, és egy ember kivételével előkerültek a túlélők. "Egyikük mondta, hogy írjam fel az eltűnt ember nevét: Szaid Husszeinnek hívták. Furcsa volt, mert nekem eszembe se jutott volna, hogy felírjam" - mesélte az újságíró. Ekkor jött rá, hogy az európaiak szemében a menekültek nem jelennek meg emberekként: egy halott menekült nevének nincs semmilyen hírértéke. Persze más lenne a helyzet, ha azt az embert mondjuk Jean Pierrenek hívták volna.

Mielőtt átszöktek a határon, összeismerkedett két, körülbelül 17, 18 éves afgán testvérpárral. Tudta, hogy neki ez a történet addig tart, amíg nem érnek át, de az első buszmegállóban szétszóródott a társaság, és ők vele maradtak. Felszálltak a buszra, ahol érezhető volt a menekültekkel szembeni ellenszenv: úgy érezte, mintha Dél-Afrikában, az apartheid idején két  feketével szállt volna fel a fehéreknek fenntartott buszra. Magyarul beszélt, ezért adtak nekik jegyet. Ha ő nincs ott, ők nem jutnak el Budapestre.

Megírjam vagy ne írjam?

Furcsa helyzet, amikor az egyik oldalról félni kell, mert jönnek a menekültek. Ilyenkor az ember próbál józan maradni, a pozitívumokat hozni és ezt a képet kiegyensúlyozni, de sajnos így kialakul az a helyzet, hogy a véleményformálók polarizálódnak: az egyik csapat hüledezik a menekültek felett, a másik meg pozitívan mutatja be őket, és a kettő sehol nem találkozik.

„Én is elgondolkodtam, hogy az egyik cikkbe belerakjam-e, amikor pár srác állatoknak nevezte saját nemzettársait, akik az ételért tülekedtek. Mert ez nem az emberek valós természetét mutatja, miközben meg ez történt. Benne hagytam, miközben tudtam, hogy a hiszterizált közvélemény szemszögéből olyan lesz, mintha állást foglalnék. Erre azt mondtam, nem tudok mit csinálni, ez megtörtént, és kiengedem a kezemből: azt kell megírnom, amit láttam" − mondja Földes.

Az újságíró szerint kevés az információ, ezért minél többet kell az emberekhez eljuttatni, hogy megértsék a dolgokat, különben a hitükre hagyatkoznak, amit a propaganda kihasznál.15 éves újságírói tapasztalata alatt ez az első sztori, amelynél nem tudja elképzelni, hogy mi lesz, és szerinte így vannak ezzel a politikusok is. Elképzelhető, hogy tavaszra az egész lecseng, de az is lehet, hogy addigra milliók indulnak el, és a mostaninál jóval nagyobb krízishelyzet lesz.