Ma lenne John Lennonnak, a megkerülhetetlen Beatles zenekar ikonikus alakjának 75. születésnapja. Sok mindent megkapott a zenétől: sikert, pénzt, hírnevet, elismerést. Ennek ellenére nem érte be ennyivel, művészi karrierje mellett békeaktivistaként is tevékenykedett: John Sinclair politikai aktivistát többek közt neki köszönhetően engedték ki a börtönből, miután számot írt róla. Az nagyon ritka, hogy egy-egy dal ilyen konkrét politikai cselekedetet vonjon maga után, de meghatározó mozgalmak gyakran avattak himnusszá ikonikus számokat. Az évforduló kapcsán összegyűjtöttük a 20. század meghatározó kulturális-politikai mozgalmainak szimbolikussá vált dalait.
Louis Armstrongtól John Lennonig
Kezdjük a jazzel, amely a 20. század elején alakult ki Amerikában, majd az 1920-as évekre meghódította az egész világot. Bár inkább zenei stílusnak nevezhetnénk, mint politikai mozgalomnak, szereplését indokolja, hogy az Afrikából Amerikába hurcolt feketék zenéjeként nagy része volt abban, hogy a társadalom megismerje a színes bőrűek kultúráját és elindulhasson az elfogadásukhoz vezető úton.
A jazz egyik legnagyobb és legismertebb alakja Louis Armstrong, aki bár sok bírálatot kapott, amiért nyíltan nem állt ki a polgárjogi mozgalom mellett, közvetetten, a zenéjével rengeteget tett a feketék elismerése érdekében. Sok sikeres dal köthető hozzá, egészen pályája elejétől – például az On The Sunny Side of The Street, a St. Lous Blues, vagy az Ain’t Misbehavin című dal általa előadott verziója –, listánkban mégis egy későbbi, 1967-es száma szerepel. Kitalálják, hogy melyik? Naná, hogy a What a wonderful world!
A Jó reggelt, Vietnam! című film betétdalaként nemcsak híressé, de szimbolikussá is vált, és egyszerre ért meg benne minden, amit a jazz elkezdett, és ami a hippi mozgalmakban még jobban kiteljesedett: egy béke, egyenlőség és szeretet által fémjelzett világ ideájának lefestése a zenén keresztül, már ha élhetünk némi képzavarral.
Később, a második világháború idején a náci és a kommunista propaganda egyaránt felismerte a zene manipuláló erejét. Esetünkben a második lényegesebb, ekkor terjedt el ugyanis a Bella Ciao, a máig ismert olasz partizándal. Bár zenéje egy létező gyermekdalon alapul, maga a dal pedig több korábbi munkadalból keletkezett, létrejötte az 1943-45-ös olaszországi polgárháborúhoz köthető. Később a baloldali mozgalmak széles körében elterjedt, majd világszerte a szabadság és ellenállás himnusza lett. Máig töretlen népszerűségét jelzi, hogy még Kis Grofó is feldolgozta – jelentősen átértelmezve. Eredetiben itt, magyar nyelven pedig itt találják, de igazán ütős punkverzióban, és magyar punk átdolgozásban is fellelhető.
Az 1960-70-es években megjelenő hippi korszak igazi himnuszának az 1967-ben megjelent San Fransisco című számot tekinthetjük Scott McKenzie-től. A dalban minden igazi hippi kellék benne van: virág, szeretet, kedves emberek. Hatására a hatvanas évek végére több ezer fiatal látogatott el a városba. A korszak nem mellesleg olyan híres előadókkal volt tele, mint Janis Joplin, Jimi Hendrix, vagy Jim Morrison (aki egyébként saját bevallása szerint is inkább rocksztár, mint hippi). Na és persze 1963 Egyesült Királyságában a Beatles.
A Beatles híres számai közül már a Paul McCartney által írt Let it be-ben is érezni valamilyen megfoghatatlan, igazságos világ utáni vágyat, ami John Lennon utópisztikus Imagine című szólószámában jön ki igazán, amely szintén a hippikorszak egyik meghatározó dala lett.
Lennon John Sinclair című számának hatása jól mutatja a zene mint médium lehetőségét a politika színterén. Sinclair amerikai költő, író és politikai aktivista volt, akit sorozatos marihuánabirtoklásért tíz év börtönre ítéltek 1969-ben.Tiltakozásként több zenész közreműködésével megrendezték a John Sinclair Freedom Rally nevű eseményt, ahol Lennon elénekelte a dalt. Pár nappal később Sinclairt kiengedték. Abban nem lehetünk teljesen biztosak, hogy csupán emiatt a szám miatt engedték-e ki, de az biztos, hogy Lennon szereplése óriásit nyomott a latba. Jól mutatja ezt az is, hogy a rendezvényről készült film címe Ten For Two lett, utalva Lennon dalszövegére.
Polgárpukkasztás és Michael Jackson
Az 1974-ben kezdődő punk rock mozgalomra jellemző szókimondó, nyílt társadalmi és politikai bírálatot megfogalmazó szövegek iskolapéldája a Sex Pistols God save the queen című száma, melyben a királynő fasiszta rezsimjén kívül az angliai álmodozások reménytelensége is szóba kerül. Nemcsak a dal, de az ahhoz tartozó plakát is a zenei korszak szimbólumává vált.
Kép: ClintJCL
Bár ennyire egyértelmű politikai indíttatást nélkülöz, a polgárpukkasztás kapcsán érdemes megemlíteni a Queen I want to break free című dalát, mely nem is szövege, hanem inkább klipje miatt érdekes számunkra. A vállaltan biszexuális, más vélemények szerint homoszexuális Freddie Mercury ugyanis a klipben a többi taggal együtt női ruhában, sminkkel, hosszú hajjal illegeti magát. Ezzel pedig közvetetten is népszerűsítette a gender-elméletet (a későbbi queerelmélet egyik alapterületét), és a liberális ideológiákat. Ehhez az ötlethez egyébként nagyon hasonló Lady Gaga Born this way című száma – nem véletlenül, az énekesnő példaképének tekinti a Queent, neve is az együttes Radio Gaga című számából ered.
Konkrétabb eseményhez köthető a berlini fal ihlette, 1979-ben megjelent The Wall című Pink Floyd album (egyben rockopera is). Ez az album tartalmazza az Another brick in the Wall című, három részes számot, mely a berlini fal leomlása után szintén az esemény szimbólumává vált.
Végül ide kívánkozik a popkultúra egyik legmeghatározóbb alakja, Michael Jackson. Zenei sikerét az is jól mutatja, hogy ő volt az első afroamerikai az MTV-n, akinek a klipjeit rendszeresen játszották. Több, népszerű számot is írt, amelyben társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet: ilyen volt a Heal the world, az Earth song, a They don't care about us, vagy a némi iróniával hallgatható Black or white. Leghíresebb száma, melynek konkrét hatása lett, egy kooperációból született. Lionel Richivel közösen szerezte, és sok másik hírességgel együtt énekelte el – szerepelt benne például Stevie Wonder, Tina Turner, Bob Dylan, Bruce Springsteen és Ray Charles. Valószínűleg már kitalálták, a We are the world-ről van szó. A számot 1985-ben rögzítették azért, hogy a bevételből a USA for Africa jótékonysági szervezetet támogassák. Ez össze is jött, a dal óriási sikert aratott: 20 millió darabbal minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett, a bevétele pedig meghaladta a 63 millió dollárt. (A dalról egyébként készült egy Hofi-paródia is.)
Látható, hogy a különböző zenei mozgalmak és ikonikussá váló dalaik általában túlmutatnak holmi pártpolitikán, és szélesebb körben hatnak, inkább egyetemes jóra törekednek. Ritka, hogy a zenének olyan közvetlen hatása legyen a politikára, mint Lennon John Sinclaire esetén, de azt megállapíthatjuk, hogy a humanitárius problémákkal foglalkozó dalok mélyen tudnak hatni az emberek érzelmeire. Ez által pedig az alulról jövő, civil kezdeményezésekre is, ami később konkrét politikai változásokat is eredményezhet. Hiszen nem mindig a korszak szüli a zenét, van, hogy a zene a korszakot.
