Az emberi agyak közötti közvetlen kommunikáció régóta foglalkoztatja a tudományt. Sci-fik épülnek a kérdésre és próbálkoztak is már olyan gépezet létrehozásával, ami lehetővé tenné ezt. Minden kísérlet eddig valamiképpen a beszédből kiindulva közelített a problémához, valójában azonban egészen másról lehet szó.
Lehetséges-e tudatos kommunikáció két emberi agy között? Egyáltalán ugyanazt értjük-e telepátia és agyak közötti kommunikáció alatt? Átfedés biztosan van a kettő között, de némi különbség is: az agyak közötti kommunikáció mintha valamivel tudatosabb és irányítottabb folyamatnak tűnne. Telepátiáról egymással szoros kapcsolatban álló emberek – például ikrek – gyakran számolnak be, de inkább egymás érzéseinek érzékeléséről beszélnek, mint egy tudatosan vagy szándékosan továbbított gondolatról.
Sci-fiből valóság
Többen próbálkoztak agyak közti kommunikációra alkalmas felület létrehozásával, a legsikeresebb Rajesh Rao és kollégáinak 2013-ban létrehozott eszköze volt. Első lépésben EEG (elektroenkefalográf) segítségével – mely az idegsejtek elektromos aktivitásának mérésére szolgál – letapogatják az agy aktivitását, ezt követően az eszköz elküldi az üzenetet internet segítségével. Végül egy TMS tekercs – melyet a csonttal borított területek vizsgálatára használnak – mágneses impulzust generálva az előző agyi tevékenységet a másik agyába továbbítja.
Forrás: Discover
Ez is beszéd, csak bonyolultabb
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ugyan miben különbözik ez az emberi beszédtől – már magát a metódust tekintve. Gyakorlatilag semmiben: a beszéd során az ember agyi tevékenysége generálja a gondolatok üzenetté formálását, melyet aztán a hangok útján továbbít a vevőhöz, aki egy speciális eszközzel – a fülével – ismét agyi tevékenységgé alakítja az üzenetet. Végül az agy további részei próbálnak értelmet rendelni mindehhez. Ha innen nézzük, akkor a találmány leginkább csak egy nagyon fenszi és komplikáltnak tűnő útja egy olyan dolognak, ami sokkal egyszerűbben is kivitelezhető.
A probléma nem magával a találmánnyal, hanem a megközelítéssel van. Egyes elképzelések szerint nem a nyelvből kiindulva kell gondolkodni, sokkal inkább a két agyfélteke kapcsolatához hasonlíthat az agyközi kommunikáció. A két félteke önmagában is két, jóformán teljes értékű agy, mégis egynek tekintjük, nem két különállónak. Ez pedig a corpus callosum névre hallgató idegrostkötegnek köszönhető, ami kapcsolatot teremt a két agyfélteke között - olyan szoros kapcsolatot, amitől tulajdonképpen eggyé válnak. Tulajdonképpen folyamatos információcseréről és agyak közötti kommunikációról van szó, aminek azonban nem vagyunk tudatában.
Forrás: Spirit Science
Külső és belső üzenetek
Ezzel szemben beszélgetés közben tudatában vagyunk annak, hogy éppen információt cserélünk egy másik személlyel: külső jel, külső üzenet küldése folyik. A valódi agyközi kommunikáció azonban valószínűleg külső üzenet nélkül kell, hogy történjen. Méghozzá minden létező kommunikációs formától eltérő módon: az egyik személy üzeneteket küld a másik agyába úgy, hogy azokat nem egy másik féltől érkezőnek, hanem saját gondolatainak éli meg és tapasztalja.
És ezen a ponton már tényleg releváns a kérdés, hogy létezhet-e egyáltalán ilyen kommunikációs forma?