November 15-én volt pontosan 50 éve, hogy megjelent az Ifjúsági Magazin első lapszáma. Az indulás után évtizedekig stabil szereplője volt a magyar lappiacnak, nem kellett versengenie a fiatalok figyelméért. Idén áprilisban jelent meg az utolsó szám, és úgy tűnik, ezzel véget is ért a történelmi jelentőségű lap karrierje. Mitől is volt történelmi jelentőségű? Milyen szerepet töltött be a Kádár-rendszer korlátozott nyilvánosságában? Hogyan vált a nevelő szándékkal indított lap egy átlagos életmódmagazinná? Az évforduló alkalmából összeszedtük a lap 50 évének legfontosabb állomásait.

Az Ifjúsági Magazin (IM) 1965. november 15-én indult, és évtizedekig a tinédzserek kedvenc olvasmánya volt. Indulásakor az volt a cél, hogy változtasson a „nem elégséges etikai, morális ismereteken”, és megalapozza az akkori szexuális erkölcsöt. A lap a rendszer korlátozott nyilvánosságához képest színesen mutatta be a hazai és külföldi popzenei élet aktualitásait. Hasábjain lehetett először olvasni Magyarországon a Rolling Stonesról, és külön divatrovat szólt a korabeli trendekről.

Az első lapszám 1965 novemberében (Forrás: Mediapiac.com)

Szelep a rendszerben

A Kádár-rendszer konszolidációjának maradandó terméke lett a magazin. Olyan tartalmat adtak a fiataloknak, ami tetszik is nekik, hogy kezelhetőbbé, kompromisszumkészebbé váljanak. Az IM a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) hivatalos lapja volt, így tekinthetjük a hatalom meghosszabbított karjának. A közvetett cenzúra működésére jó példa a magazin 1983-as értékelése: a KISZ álláspontja szerint a lapban túlsúlyba kerültek az extremitások, például túl sokat foglalkozott a punkjelenséggel és a szexszel, ami miatt az olvasóban torz kép alakulhat ki a magyar fiatalságról.

Közügy a szexualitás?

Az IM kezdettől feladatának tekintette a párbeszéd megteremtését a párkapcsolatokról és a szexről. A tizenévesek a lap újságíróitól kérhettek tanácsot kényes kérdésekben. Molnár Márta szerint, aki a lap levelezési rovatát vezette, az IM az akkor még nem létező internetet pótolta. A szerkesztőségbe érkező levelek magas számából arra következtettek, hogy a fiataloknak nincs kihez fordulniuk, nincs honnan tájékozódniuk.

Az IM vállalta a szexről való beszéd hiánypótló szerepét abban a rendszerben, amelyben nemcsak a téma, de még a szavai is hiányoztak. Itt jelent meg először 1979 júliusában a „Kelenföldnél kiszállok” kifejezés, amely a köznyelvben a megszakított közösülés szinonimája lett.

Zalatnay Sarolta egy 1969-es címlapon (Forrás: retronom.hu)

Doktor úr, kérem…

A szexről való beszéd legfontosabb felülete a Doktor úr, kérem… című rovat volt, amely az évtizedek alatt összeforrt Veres Pál szexológus nevével. A hetente érkező levélmennyiségtől állítólag nem lehetett az irodájába lépni. Egy korabeli celeb volt, az 1980-as évek második felére ő lett az ország talán legismertebb tiniszexológusa, akinek tanácsai még Hofi Géza kabaréiba is bekerültek.

„A negyven év felettiek közül aligha akad olyan, aki ne emlékezne Veres Pál szaktanácsaira, amelyek néha szájbarágósan, előre megírtnak tűnő kérdésekre válaszolva, de sok humorral és tagadhatatlanul hatékonyan igazították el a felnövekvő nemzedéket a testi szerelem ügyeiben” – írta Benedek B. Levente, a Mediapiac.com szerzője 2010-ben, amikor 45 éves volt magazin. Veres néhány előadása meghallgatható a YouTube-on, érdemes belehallgatni és keresni az erkölcsi nevelő szándékot.

Egyre több szex

A hetvenes évekre enyhült, de azért megmaradt az ideológiai nyomás. Az időszak liberalizációja következtében a magazin nem csak tartalmilag zárkózott fel a modernizálódó világ követelményeihez, hanem küllemében is megújult: 1978 októberétől színes nyomtatásban jelent meg.

A csókolózás témája visszatérő téma volt a levelezős rovatban még a nyolcvanas években is, a levélírók ugyanis gyakran érdeklődtek arról, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Évről évre nőtt a testiségről és a szexualitásról szóló írások száma, egyre explicitebb megnevezésekkel és erősödő vizualitással.

Régi hirdetés a magazinban (Forrás: Szivlapát blog)

A nyolcvanas évektől az erkölcsi elvárások és az egyre könnyelműbb témák kettőssége jellemezte a lapot: a nudizmus, a topless, az AIDS és óvszerreklámok témáin, illetve a szexshopok megjelenésén követhetjük nyomon a Kádár-rendszer erózióját. 1989 áprilisában Czeizel Endre nyilatkozott a lapnak a gumióvszer hasznosságáról. Feltételezve, hogy van olyan olvasó, aki még nem is látott óvszert, részletes leírást adtak róla, a cikkhez pedig óvszerutalványt is mellékeltek.

Megjelenik a konkurencia

Az IM még a nyolcvanas évek végén is tartotta egyeduralmát az ifjúsági lapok piacán, hiszen hazai versenytársa nemigen volt, külföldi tinilapokat pedig csak a bőrönd alján becsempészve hozhattak haza a Nyugatra utazók. A konkurencia csak a kilencvenes évek elején kezdte szép lassan elcsalogatni a törzsközönséget. Az 1990-es évek végére az IM csődközeli helyzetbe került, ezért az akkor még Erasmus Press nevű kiadó eladta a lap kiadási jogát az 1999-ben alapult IQ PRESS Lapkiadó Kft-nek. A csúcson százezer példányban fogyó havilapból 2010 körül már csak 30-35 ezer kelt el, de ezzel is őrizte piacvezető helyét saját szegmensében.

Ilyen lett az IM a 2010-es évekre (Forrás: Antifitnessclub.eu)

Akik menőnek érzik magukat, vagy azok szeretnének lenni

A magazin 2003-ban ment át fennállása talán legnagyobb ráncfelvarrásán: ekkortól nyomták fényes papírra. Ekkor már teljesen eltávolodott az eredeti megjelenésétől, illetve tartalom szempontjából is egyre inkább egy életmódmagazinra hasonlított. Egy hirdetésekkel foglalkozó oldal így határozta meg a lap célközönségét: „Az IM elsősorban 16-20 év közötti városi, nagyvárosi lányoknak szól, akik menőnek érzik magukat vagy azok szeretnének lenni”. 

Váratlanul tűnt el a süllyesztőben

Az IM 2004-ben a Ringier Kiadó tulajdonába került, amely azóta már az Axel Springerrel együtt beleolvadt Magyarország egyik legnagyobb médiavállalatába, a Mediaworksbe. 2015 májusában a kiadó a magazin Facebook-oldalán jelentette be, hogy több szám nem jelenik meg. Magyarázatot nem fűztek hozzá, de megnyugtatták az olvasókat, hogy a Bravo és a Bravo Girl továbbra is kapható lesz. A bejelentés alatt siránkozó fiatal lányok reakciói olvashatók, akik láthatóan nagyon fogják hiányolni a lapot. Meglehetősen váratlan lezárása volt ez az idén 50 éves magazin történetének, főleg ahhoz képest, hogy milyen fontos társadalmi szerepet töltött be a rendszerváltás előtti idők történelmében.

A blogposzt ihletője és fő forrása Tóth Eszter Zsófia és Murai András Szex és szocializmus című könyve volt.