Korszakalkotó, áttörő, világmegváltó felfedezés! Megtalálták a rák ellenszerét! Minden hétre jut egy ilyen, legalábbis a médiában. Aztán többnyire az a varázslatos ellenszer rejtélyesen el is veszik a süllyesztőben, mondjuk mert azt valójában még csak állatokon tesztelték vagy mert a szer nem is megváltó erejű. Sokan az újságírókat okolják, mert a túlzó jelzők használata félrevezeti az embereket, de kinek a felelőssége ez igazából?

Az újságírásban bevett gyakorlat a túlzó jelzők használata, különösen a címekben és az ajánlókban. Ezzel mindenki tisztában van, mindenki számít rá és többnyire nincs is vele semmi baj. Az egészséggel kapcsolatos kommunikáció terén azonban más a helyzet. Az újságíróknak, de maguknak a tudósoknak is óvatosan kell bánnia ezek használatával, mielőtt életmentőként állítanak be egy olyan gyógyszert, mely változást hoz ugyan a beteg életében, de közel sem várható el tőle az, amit a nagy szavak ígérnek.

Túlhájpolt gyógyszerek = hamis ígéret

Az egészség kényes téma. Ahogy az orvosnak sem lehet rossz napja és az egyébként más munkakörökben kis bakinak számító hibán is életek múlhatnak, úgy az ehhez kapcsolódó tájékoztatást és kommunikációt is óvatosan kell kezelni. Az extrém jelzők hamis hitet generálnak, a betegnek azonban éppen arra lenne szüksége, hogy valós képet kapjon az állapotáról és a lehetőségekről.

Az Oregon Health and Science University gyógyszerész iskolája 2015. június 21. és 25. között kutatást végzett a Google-ön, melyben a „rák ellenszere” kifejezést párosították tíz különböző jelzővel: áttörő, sorsfordító, varázslat, gyógymód, ellenszer, forradalmi, átalakító, életmentő, úttörő, és csoda. A megadott időtartam alatt 66 hírügynökség 94 cikke összesen 97 rákhoz kapcsolódó jelzőt használt a fentiek közül. A 94 cikkben 36 konkrétan megnevezett gyógyszer szerepelt, miközben három cikkben meg sem nevezték az úttörő és életmentő készítményt. De semmi probléma, a másik 36 gyógyszerből 18 amúgy sem kapott jóváhagyást az amerikai gyógyszerengedélyezési hivataltól (FDA), öt cikk pedig olyan kezeléseket dicsőített, melyeket még csak egerekkel és egyéb sejtekkel teszteltek, de mindenesetre ember közelébe nem kerültek.

Forrás: Elan

Nemcsak az újságíró a felelős

Könnyű azt mondani, hogy a hozzá nem értő újságírók nagyítják fel a félinformációkat, de a kutatásban kitértek arra is, hogy sokszor bizony a szakma képviselői követik el ezt a hibát. Az eltúlzott állítások forrása 27 százalékban maga az orvos volt, 9 százalékban egészségügyi szakértő, 8 százalékban páciensek, 1 százalékban egy amerikai kongresszusi képviselő, de 55 százalékban ténylegesen az újságíró. Az olvasottság növelése megkívánja a harsány, kissé felturbózott címeket, eközben azonban első számú szempontnak kell maradnia, hogy az igazságot állítsuk. Némileg árnyalja a helyzetet, hogy adott esetben akár valóban áttörést ígérő módszerről is szó lehet, csak éppen évtizedekbe telik, mire a gyakorlati alkalmazásig is eljut. Ilyenkor is az újságíró feladata, hogy világossá tegye ezt.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ahogyan az a kutatásban is kiderült, az esetek nagy részében (36 százalékban) már a szakértő közeg is tévesen fogalmaz. Korábbi cikkünkben már írtunk a tudományos kommunikáció nehézségeiről, ami ott kezdődik, hogy a tudós többnyire csak a tudományos nyelvet beszéli. A laikus eközben ugyanúgy szeretne tájékozódni, például egészségi állapotával, vagy az esetleges betegségével kapcsolatban. A szakzsargon ismeretének hiányában ezt tudományos publikációkból a legkevésbé tudja megtenni, így sokszor az újságíró feladata marad, hogy tolmácsoljon a két világ között.

A megoldás valahol a kettő között van. Igaz ugyan, hogy az újságíróknak is óvatosan kell bánniuk a különböző felmagasztaló jelzőkkel, de mivel az újságírótól nem várható el, hogy szakértője legyen minden olyan területnek, amiről ír, a tudósoknak is változtatniuk kell a kommunikációjukon. Végső soron meg kell tanulniuk úgy átadni a tudást – vagy együtt kell működniük erre képes kommunikációs szakemberekkel –, hogy azt ne csak a szűk szakmai közönség, hanem az érdeklődő laikus is megérthesse és hasznosíthassa.