Bevett és bevált gyakorlat, hogy a munkáltató az állásinterjúval egy időben megnézi a pályázó közösségi profiljait. Ennek haszna és értelme világos, sok információ leszűrhető abból a tartalomból, amit valaki az online térben magáról láttat. Ez azonban informális, pusztán a tájékozódást szolgáló eszköz. De vajon előírhatja a munkáltató, hogy a munkavállaló hogyan használja a közösségi oldalakat? Van eszköz a kezében, hogy beleszóljon az alkalmazottak online magánéletébe?

Szinte minden alkalmazott találkozhatott már azzal, hogy a leendő munkáltató ellenőrzi a Facebook-profilját. Ha valaki megpályázik egy állást, érdemes rápillantani, mit oszt meg, mit lájkol. Szélsőséges a példa, de egy, a fegyvertartást ellenző civil szervezet nem szeretne a soraiban tudni olyan kollégát, akinek a profiljáról süt, hogy imádja a paramilitáris szervezeteket. Ez nem hivatalos módja a munkaerő kiválasztásának, a hirdetésre pályázó sokszor soha nem is tudja meg, mi okozta a visszautasítását.

/Forrás: images.askmen.com/

Az új munka törvénykönyve (MT) azonban lehetőséget ad arra is, hogy a munkáltató a munkaviszony alatt előírásokat fogalmazzon meg a munkavállaló munkaidőn kívüli magatartására. Ebbe pedig a közösségi oldalak használata is beletartozik.

A főnök beleszólhat digitális életünkbe

Az MT olyan eszközöket ad a munkáltató kezébe, amelyek kihatással lehetnek a munkavállaló szabadidejében tanúsított magatartására. Nyilván nem arról van szó, hogy a főnök beleszólhat, hogy a beosztott hova megy nyaralni, szeret-e moziba járni, avagy kivel találkozgat. De a munkahely jogosan várhatja el, hogy a kolléga munkaidején kívül is mutasson némi lojalitást, egyfajta finom érdekazonosulást, és megnyilvánulásaival ne hozzon szégyent a kenyéradójára. A köztévé például joggal fejezné ki nemtetszését, ha egy operatőrük folyamatosan a műsoraikat becsmérelné a közösségi oldalán. Sőt, egy bank is nyugodtan kifogásolhatja, ha egyik vezető menedzserükről minden hétvégén vállalhatatlan képek kerülnek ki publikusan.

Egyértelmű, ahogy a munkáltató meg tudja nézni a Facebookunk, úgy bárki képes rá, aki kapcsolatba lép a munkahellyel és tudja a munkavállaló nevét. A közösségi oldalainkon lévő tartalmak összessége, az online identitás pedig éppúgy nem lehet sértő a munkahelyünkre, ahogy az ottani viselkedésünk sem lehet az. A fenti jogszabályhely épp ezt mondja ki: a munkaadónk jó hírneve és jogos gazdasági érdeke nemhogy szabadidőnkre lehet kihatással, de bizonyos esetben még a véleményszabadsághoz való jogunk korlátja is lehet. A fenti példák pont ezeket az eseteket fedik le, a vezető menedzser szabadidejében a bank jó hírnevének árt, míg az operatőr a véleményszabadságát gyakorolja sértő vagy veszélyeztető módon.

/Forrás: timesofindia.indiatimes.com/

Nemcsak szabályozhat, ki is rúghat

Az Országos Mentőszolgálat nyíltan szabályozza az alkalmazottak online magatartását, elkerülve a 2012-es eset megismétlődését, amikor mentősök magatehetetlen betegekkel pózoltak a Facebookon. A szabályzat értelmében nem pusztán a betegek személyiségi jogait kell tiszteletben tartani, hanem tiltják a betegellátással összefüggő fényképek közzétételét is. A Blikk pedig egyenesen kirúgta egy újságíróját, amiért saját Facebook-profilján emberi méltóságában megsértett egy 15 éves, megerőszakolt lányt.

Egy kiváló példa kívül esik ugyan az MT hatályán, de remekül szemlélteti a dolog lényegét: az osztrák köztévé kiadott egy szabályzatot, hogy a kollégák hogyan használják a közösségi oldalakat. Olyan előírások szerepelnek benne, hogy mellőzzék a privát fotók megjelenítését, ne írjanak negatív véleményt a tévé műsorairól, vagy hogy ne csak egyetlen párthoz tartozó személyek legyenek az ismerőseik között.

A fenti példák egyelőre ritkák, de a lényeg: érdemes szem előtt tartani, hogy a főnök is megnézheti a profilt, és nem biztos, hogy tetszik neki a látvány. Nem árt beállítani, hogy alapból a posztjainkat ne mindenki, csak a barátaink láthassák, a főnököt, munkatársakat meg lehet külön, még szűkebb listára is rakni. Vagy a LinkedInre terelni.