A legszabadabbnak tartott Finnországban idén 250 éves a sajtószabadság. Részben ennek az évfordulónak a tiszteletére szervezte az UNESCO Helsinkiben a World Press Freedom Day című konferenciáját. A világ számos országából érkező újságírók osztották meg egymással tapasztalataikat, hogy hazájukban milyen intézkedésekkel korlátozzák a sajtószabadságot, milyen politikai-gazdasági környezet befolyásolja a sajtó működését. Magyarországról Kőműves Anita, a Népszabadság újságírója és Tóta W. Árpád, a HVG publicistája kapott meghívást, akik szerdán a budapesti finn nagykövetségen meséltek a konferencián hallottakról.

Skandinávia sem tökéletes

A hangulatában és létszámában barátságosnak nevezhető beszélgetést moderáló Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke a bevezetőjében kiemelte, hogy a világkonferencián résztvevő újságírók különböző mértékben találkoznak a sajtószabadság megsértésével. Míg a szerencsésebb országokban az interneten közzéteszik a közérdekű dokumentumokat, más államok újságírói sokszor hosszas pereskedés után sem kapják meg az információkat.

Tóta W. Árpádot leginkább az érdekelte, hogy a sajtószabadság-korlátozás szempontjából kevésbé veszélyeztetett országokban milyen kihívásokkal néznek szembe az újságírók. Szerinte a jó példák hibáiból is sokat lehet tanulni. Nemrég írtunk arról, hogy miért szerepel Finnország évek óta a sajtószabadság mértéke alapján készített lista élvonalában. Tóta W. emlékeztetett, hogy ott is van hagyománya a cenzúrának, amely a hidegháború idején, orosz hatásra kialakult autoriter rendszer velejárója volt.

Kőműves Anita szerint, hogy a skandináv országban az állami költések legkisebb tételeit is közzéteszik az interneten, az adatújságíróknak is kedvez, hiszen nemcsak, hogy nem kell perelniük ezekért az információkért, de még csak kikérniük sem kell a dokumentumokat. Hozzátette azonban – érzékeltetve, hogy a skandináv országban sem tökéletes a média helyzete –, hogy az oknyomozó újságírás ott is szabadidőben végzett tevékenység a szerkesztőségekben dolgozó munkatársaknak, hiszen a gazdasági nehézségek miatt ott is munkaerőhiánnyal küzdenek a lapok. Tóta W. egy svéd példát említett a helyi nehézségekre, ahol ha kikérik a közérdekű adatokat, rendszerint meg is kapják, ám megfelelő keresőeszköz nélkül, így az adatok rendszerezése és feldolgozása rengeteg időt vesz igénybe.

Ellenállni a nyomásnak

A beszélgetésen szóba került, hogy milyen előnyökkel jár a nagy számú olvasó. Egy 300 ezer előfizetőjű finn lap könnyebben ellenáll a politikai-gazdasági nyomásnak, mivel fenn tudja tartani magát az eladott lapokból befolyó összegből, sőt sokszor a hirdető hagy fel a nyomásgyakorlással, mivel nem teheti meg, hogy nem jut el a több százezres olvasótáborhoz.

Weyer Balázs megemlítette Lampé Ágnes Varga Zoltánnal készített interjúját a médiapiac.com-on, amelyben a Centrál Média tulajdonosa kifejtette, hogy az akkor még Sanoma nevet viselő cég eladásakor a korábbi finn tulajdonos kijelentette, hogy magyar oligarchával nem üzletelnek. Ezzel kapcsolatban Tóta W. Árpád megjegyezte, hogy az erkölcsi értékrend mellett ennek az is lehet az oka, hogy otthon el kell számolniuk az üzlet tisztaságával.

Az előadók beszéltek az öncenzúráról is, amikor az újságíró maga korlátozza, mit ír meg, mire helyez hangsúlyt. Finnországban korábban az orosz szankcióktól tartottak, ma hazánkban és más államokban többek között az állami vagy piaci hirdetések megvonása készteti óvatosságra a sajtóban dolgozókat.

Egy Finnországot ismerő hozzászóló megjegyezte, hogy az ottani törvények szigorú keretet szabnak az újságokban vagy plakátokon megjelentethető politikai hirdetéseknek. A választások előtt minden párt meghatározott méretű, egyforma helyet kap jelöltje népszerűsítéséhez, továbbá a városban kizárólag az erre kijelölt helyszínen lehet elhelyezni másfél méter magas, egy méter széles választási plakátokat.

Kis ország, nagy érdeklődés

Kiderült még Finnországról, hogy az ottani lapok – hazánkkal ellentétben – jelentős számú külföldi tudósítógárdával rendelkeznek, hiszen úgy gondolják, hogy az ország kis mérete miatt nincs nagy hatással a világra, a világ azonban hatással van rá. Sőt, előfordul az is, hogy Afrikába küldenek ki egy évre riportert, hogy az ottani állapotokról tájékoztassa az olvasókat. Magyarországon nemcsak ez a szemlélet hiányzik, hanem az olvasók érdeklődése is a külföldi tudósítások iránt.

A kis létszámú előadás hamar kerekasztal-beszélgetésbe fordult át, így nemcsak a konferenciára elhívott két újságíró tapasztalatait és Weyer Balázs meglátásait hallhattuk, hanem a Finnországot megjárt hallgatók is hozzátették az esthez a maguk történeteit.