Egy-két évtizeddel ezelőtt a média szabadságát sokan teljesen magától értetődőnek tekintették Európa liberális demokráciáiban, az utóbbi években azonban ezekben az országokban is egyre bizonytalanabbá vált a helyzet. A magyarországi sajtó állapotának romlására már világszerte felfigyeltek: az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának éves jelentéséből – amelyről bővebben múlt heti posztunkban írtunk – például kiderült, hogy mérhetően csökken a független hangok száma, de a kritikus újságírás képviselőinek parlamentből való kitiltása is aggodalomra ad okot. Ezek azonban nem csak hazánkban fordulnak elő: a sajtó helyzetének hanyatlása Európa-szerte megfigyelhető, és a legfontosabb kérdés, hogy megállítható-e a folyamat?

Forrás: pixabay.com

Csak kevesek láthatták előre, hogy Európa politikai és médiatérképe a közeljövőben ilyen mértékben megváltozik. A médiaszabadság globális és lokális trendjeivel foglalkozó Reporters Without Borders (RSF) mérése szerint két ország kivételével az Európai Unió minden tagállamában hanyatlott a sajtószabadság 2013 és 2016 között. Németország és az Egyesült Királyság mellett Lengyelország és Olaszország is rontott, az utóbbiak 20 helyet csúsztak vissza, Magyarország 9 hellyel került hátrébb a rangsorban. Mondjuk Magyarország helyzete talán nem is olyan meglepő annak fényében, amit Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszédében nyilatkozott. Monológjában arról beszélt, hogy az ideális berendezkedés az illiberális demokrácia lenne, erre törekszik – így tehát ne vegyük magunkra, ha valaki Európa liberális demokráciáit említi, mi nem feltétlen tartozunk ezek közé. 

Mitől romlik a sajtó helyzete?

A European Journalism Observatory (EJO) egy 2004-ben alakult non-profit szervezet, amely 11 ország 14 médiakutató intézetének közreműködésével funkcionál. Határokon átívelő kutatásaiknak célja, hogy előmozdítsa a sajtószabadságot és a média elszámoltathatóságát. Ennek keretében Caroline Lees brit újságíró összefoglalta, hogy milyen következtetésekre jutott a szervezet legutóbbi megfigyelésük során. Szerinte a romlásnak számos oka van, többek között:

• a szélsőséges politikai pártok előrenyomulása;
• a dezinformációk szándékos terjesztése;
• és propaganda közösségi média hálón való népszerűsítése.

Mindezek aláássák a média hagyományos működési módjait, és a független újságírás történetében is alapvető változásokat hoznak.

Az elmúlt évben rengeteg - nemcsak verbális - támadás ért jó néhány újságírót szerte a világon. A folyamatosan növekvő ellenérzés a sajtó munkásaival szemben egyre nyilvánvalóbb. Németországban a riportereket szabályosan eltiltották a szélsőjobboldali pártok konferenciáinak tudósításától, mondván, úgysem az igazságnak megfelelően számolnak be a történésekről (a „Lügenpresse”, azaz hazug sajtó megnevezéssel illették őket). Míg olasz riportereket egyes populista gyűlések tudósítása közben leköptek, illetve megütöttek hazájukban. Az újságírókra vonatkozó megszorítások és akár megfélemlítések más országokban is egyre kevésbé ismernek határt: a lengyel kormány igyekszik a legszükségesebbre korlátozni a sajtó hozzáférését a parlamenthez. Az Egyesült Királyságban pedig 2016 decembere óta érvénybe lépett a szabályozás, miszerint, ha egy újságíró hivatalos forrásból kiszivárogtatott információhoz jut, kémkedés vádjával akár börtönbe is kerülhet.

A nagy techvállalatok növekvő befolyása szintén egyre vitatottabb pont a sajtószabadság kapcsán. A legnépszerűbb közösségi hálókat (Facebook, Twitter) birtokló cégeket már több alkalommal felkérték, hogy tiltsák ki a propagandát, tagadják meg az álhírek és az illegális gyűlöletbeszédek közzétételét. Ez mára akkora problémává nőtte ki magát, hogy az Egyesült Államok után Németországban is bevezetnek egy Facebookon alkalmazott szűrőt, amivel a felhasználók jelenthetik a valótlannak tűnő híreket. Ez mások szerint egyfajta cenzúra bevezetése lenne egy olyan vállalattól, melynek felelőssége és hatásköre ilyenfajta szabályozásra nem terjed ki. Mindeközben az Amerikai Egyesült Államok újdonsült elnöke előszeretettel twitterezik, azt sulykolva a 28 millió követőjének fejébe, hogy az újságírók hazugok, akik hamis információkat híresztelnek. Az a gyanú merül föl, hogy ezek a támadások a független sajtó hitelességének aláásására irányulnak, ezzel együtt elnyomják a nyilvános viták kialakulásának igényét. Vajon az újságírás meg tudja védeni a jó hírnevét?

Van megoldás?

Akadémikusok, szólásszabadságért harcoló aktivisták és olyan szervezetek, mint az European Journalism Observatory (EJO) igyekeznek megtalálni a kiutat ebből a látszólag kilátástalan helyzetből. A szervezet folyamatosan nyitott és átlátható párbeszédet biztosít a médiagyakorlatok, kutatások és a politikai helyzet körül, ami segíthet megteremteni a határokon átívelő közös alapot, ami esetleg egyfajta globális, professzionális színvonal megteremtéséhez vezethet.

Bár a szervezet nem gondolja, hogy meg tudja változtatni a kormányzati politikát, reméli, hogy párbeszédre buzdítja olvasóit, és egy kultúrákon átívelő eszmecserében bízik. Talán a változás lassan következik be, de nagy eséllyel gyakorol hatást nevelőkre, pedagógusokra, hírszerkesztőkre és más véleményvezérekre, ezzel együtt alakítva a közvéleményt.

Stephan Russ-Mohl, a szervezet alapítója így fogalmazta meg az EJO küldetését: „Médiaszakértők és médiakutatók még mindig nagyon kevés tudással rendelkeznek az újságírói kultúrákról és a különböző európai országok médiarendszereiről. Meglehetősen kevés eszköz áll rendelkezésünkre külföldi módszereket megismerni, és így egy közös szakmai mintát létrehozni.”

Az elmúlt években kicsit megváltoztak a célkitűzések; korábban a nyugat-európai mintákra alapozott a szervezet, de mára ezekben az országokban felismerte az állapotok romlását. Németországban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban a fent említett esetek borús képet festenek a média állapotáról. Tehát nem csupán a volt szovjet tagállamokban, illetve Közép-Kelet-Európában van veszélyben a szabad sajtó, hanem a nyugati országokban is ismét foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel.