Az álhír (angolul fake news) jelenség a tavalyi amerikai elnökválasztás után vált forró témává világszerte. Az elmúlt néhány hétben Magyarországon is központi kérdés lett a dezinformáció és a propaganda, amely eluralta az egyre durvább eszközökkel operáló, kormányérdekeket kiszolgáló sajtót. Van értelme újságot írni ilyen környezetben? Meddig tart az elfogultság, és hol kezdődik a szándékos hazugság? Mit tehet az ügyben a Facebook vagy a Google? Az álhíreket és propagandát terjesztő portálok által teremtett alternatív politikai valóságról szervezett beszélgetést az Auróra és az Eötvös Károly Intézet.

Az elmúlt hónapokban egyre többször használjuk a propaganda szót arra, ami a magyar média bizonyos szegleteiben történik. A 24.hu főszerkesztője, Kustánczi Norbert nemrég információs háborúról beszélt: már nem tájékoztatás vagy szórakoztatás, hanem az emberek megtévesztése és butítása folyik. Mindezt azután fogalmazta meg, hogy a TV2 riportere arról érdeklődött nála, hogy miként befolyásolja a 24.hu szerkesztőségét Soros György, és valóban politikai szándékot szolgálnak-e ki újságírás helyett. Éppen időszerű a Hogyan használja az álhíreket a politika? címmel szervezett beszélgetés, amelynek résztvevői voltak:

• Dojcsák Dalma, a TASZ szólásszabadság programvezető;
• Hanula Zsolt, az Index.hu újságírója;
• Weyer Balázs, a Direkt36 alapítója, a Főszerkesztők Fórumának elnöke, az Origo alapítója és volt főszerkesztője (2000-2011).

Az eseményre eredetileg Bodolai László jött volna az Indextől, a változásnak (ami nem a helyszínen, hanem már korábban kiderült) az Index eladásához lehet köze, amiről a kezdés előtt néhány perccel jelent meg a portálon a változást bejelentő közlemény.

Álhír? Nevezzük hazugságnak!

Egy manipulált fotó, egy tényállításnak álcázott vélemény – elfogultságról van szó vagy szándékos hazugságról? Az esetek nagy részében nehéz megállapítani, hogy hol húzódik a határ. Dojcsák Dalma szerint az álhír megnevezés félrevezető, sokkal egyértelműbb a helyzet, ha hazugságként hivatkozunk rá. A hazugság pedig jogellenes: sajtótermékeknek és személyeknek sem szabad hazugságot terjeszteniük.

Jogi lépés általában csak akkor tehető, ha van az ügynek sértettje, aki megindítja az eljárást. Ha például arról szól az álhír, hogy gyíkemberek erőszakosan tüntettek Budapest belvárosában, akkor nincs sértett. Ilyen esetekben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) az a szervezet Magyarországon, amely fel tud lépni a nem megfelelő vagy valótlan tájékoztatással szemben, de ők sem foglalkoznak minden üggyel. Bár a jogra sokan csodafegyverként tekintenek, a mélyebb gyökerű és átfogó társadalmi problémákkal szemben gyakran tehetetlen.

A bizalom leépítése minden áron

Fontos, hogy az olyan propagandagépezetek esetében, mint a Putyin által kiépített rendszer, nem a meggyőzés a cél, hanem az elbizonytalanítás. Weyer Balázs szerint ez úgy működik, hogy folyamatosan olyan üzenetek jutnak el az emberekhez, hogy tele van az internet álhírekkel, nem létezik független újságírás, amivel lerombolják azt a hitet, hogy van objektív jó és objektív rossz a társadalomban, vagy akár igazság a tudomány területén. Ezáltal nemcsak a médiában rendül meg az emberek bizalma, hanem más társadalmi intézményrendszerekben is, és az egymásba vetett bizalom is csorbát szenved.

Hanula Zsolt erre példát is hozott, az Index felmérésének eredményeit idézte, amiből kiderült, hogy van egy olvasói réteg, amely semmilyen hivatalos forrásból jövő információt nem hisz el. Ez már önmagában is nagyon veszélyes, de főleg akkor, ha olyan szintet ér el, hogy valaki már azt is megkérdőjelezi, valóban gömbölyű-e a Föld.

Fegyver, amit nem lehet kikerülni

A propaganda mindenkire hatással van, még azokra is, akik épp ellene dolgoznak. A trollkodók, kommentelők kérdése is felmerült ezzel kapcsolatban, illetve, hogy kell-e kezdeni velük valamit. Érdekes kérdés ez a TASZ esetében, hiszen nem mutat jól, ha egy szólásszabadságot védő szervezet moderálja a hozzászólásokat. Dojcsák Dalma szerint épp ezért csak kevés és nagyon indokolt esetben teszik ezt meg. Emellett a propagandamédiumoknak adott interjúkra kommunikációs szakemberek segítségével készülnek fel, de még így sem mindig lehet elkerülni, hogy máshogy csomagolják az elhangzottakat.

Az Index újságírója elmondta, hogy a szerkesztőségükben azért volt most különösen aktuális ez a téma, mert az egyik újságíró Facebook-posztjából vezércikk lett a 888.hu-n. Felmerült ezek után a kérdés, hogy legyen-e valamiféle szabályozás, hogy az újságírók hogyan használják a Facebookot. Rengeteg egyeztetés és emailezés után az lett a konklúzió, hogy továbbra is mindenki azt csinál magánemberként a közösségi médiában, amit akar, de azért lehet, hogy többen óvatosabbak lesznek ezután.

Weyer Balázs nem nézte jó szemmel, hogy több újságírót látott vonulni a CEU-s tüntetéseken, akik nem tudósítóként voltak jelen. Szerinte ők ezzel nyíltan vállalták elfogultságukat, támadási felületet adva a kormányérdekeket kiszolgáló propagandamédiának. Dojcsák Dalma azonban úgy érvelt, hogy egy újságíró legyen elfogult a jogállamiság és a demokrácia irányába, az utóbbi tüntetések pedig erről szóltak. Bár valóban létezik a médiaetikai irányelv, miszerint a sajtó ne foglalkozzon önmagával, a politika most épp azon igyekszik, hogy tönkretegye a sajtót, és ezt az újságíró-társadalom sem nézheti tétlenül.

Forrás: careerizma

Egyre süllyed a színvonal

A közönség több tagja a clickbait címeket kérte számon a jelenlévő újságírókon, akik azzal védekeztek, hogy ez működik, erre kattintanak az olvasók, akikért óriási harc folyik, hiszen az olvasókért fizetnek a hirdetők, így az újságok másképp nem tudnak fennmaradni. A Direkt36 újságírója szerint a clickbait címek ma egyszerűen a rikkancsok szerepét töltik be. Szerinte ettől függetlenül látványosan romlik a sajtó minősége Magyarországon, aminek több oka van.

Egyrészt csökkenek a reklámbevételek, ezért egyre kevesebb pénzből él a magyar média, egyre kevesebb szakember ír egyre több tartalmat. Ráadásul politikai eszközök irányulnak arra, hogy a sajtótermékek minél kiszolgáltatottabbá váljanak pénzügyi szempontból, ilyen intézkedés volt például a reklámadó is. Óriási a hírverseny, ezért a gyorsaság sokszor felülírja az alaposságot. „Az újságírás ma sokkal frusztráltabb szakma, mint 15 vagy 20 évvel ezelőtt, és ez sajnos a teljesítményen is meglátszik” – zárta le a gondolatmenetet.

Az Index újságírója hozzátette, hogy nem csak Magyarországon nehéz a helyzet: elég megnézni, hogy a nagy múltú Washington Postot is az Amazon milliárdos alapítója, Jeff Bezos mentette meg azzal, hogy hobbiból felvásárolta, és egy csomó pénzt ölt a fejlesztésébe. A mostani körülmények között szinte már az is csoda, hogy egyáltalán létezik sajtó Magyarországon.

Van így értelme újságot írni?

Dojcsák Dalma tette fel a kérdést a két ott ülő újságírónak, hogy van-e értelme ilyen környezetben újságot írni. Weyer és Hanula egyetértett abban, hogy van egy menthetetlen réteg, de vannak még bőven kritikus és gondolkodó olvasók, akikhez érdemes szólni, illetve van egy bizonytalan réteg, és főleg utóbbiakért folyik ez a mostani információs háború. A facebookos hírfogyasztással jár az is, hogy sokan már nem is figyelnek arra, hogy mi egy hír forrása, ez érhető tetten az „Azt olvastam az interneten, hogy…” kezdetű kijelentésekben.

Weyer Balázs ugyan az információs háború kifejezést túlzásnak érzi, bár maga is aggasztónak tartja az álhírek növekvő befolyását. A probléma súlyosságát mutatja, hogy a Facebook komolyan dolgozik azon, hogy hatékony megoldást találjon az álhírek kiszűrésére. Ennek nemcsak a technikai része okoz kihívást, hanem az az ellenmondás is, hogy a Facebookhoz hasonló nagyvállalatok alapvetően a szólásszabadság mellett állnak.

„A Facebok az ezotéria ellen valószínűleg nem fogja felvenni a harcot, de a politikai álhírek kiszűrése a saját érdeke is, ezért erre rövidesen lesz megoldás, amit globálisan is be fog vezetni” – véli a Direkt36 alapítója. Hozzátette, hogy ezek a dolgok sajnos érdek alapon oldhatóak csak meg, mert a szolgáltatókat soha sem fogja meggyőzni az az érv, hogy valami nem helyes, hiszen üzletről van szó.