A közösségi média alapjai a híres fizikushoz, Isaac Newtonhoz  köthetők? A felvilágosodás magával hozta volna azt az úttörő felvetést, amely megalapozta a mai közösségi, szociális csatornákat és stratégiákat? A XXI. századnak fejet kell hajtania az elmúlt 300 év előtt. Ez tény, de mi volt előtte? Érdekes eredményre jutunk, ha megvizsgáljuk Newton befolyását a társadalomra a kritikai kultúrakutatás és a tudománytörténet filozófiai megközelítésből.

Nem volt mindig internet, de tényleg

A Facebook címerét a céhekben kovácsolták? A Twitter, Google+ vagy a Pinterest szociális tőkéjét kovácsmesterek ügyes kezei formázták? A közösségi média nem pusztán a közösségi oldalak platformja: magába foglal minden olyan online életteret, ahol a felhasználók kapcsolatot tudnak tartani egymással. Kieth Loell nemrég megjelent írásában összeköti Newton gravitációs elméletét a mai e-személyiség és a globális falu kialakulásával.

A XVIII. században a Royal Societyben elkezdtek megjelenni a tudományos folyóiratok: az első Philosophical Transactions volt, Isaac Newton gravitációs elmélete is így kerülhetett a köztudatba. Hirtelen a világ kutatói és gondolkodói mind London felék kapták a fejüket. Ma ezt úgy mondhatnánk, Newton posztolta tudományos forradalmat, amit aztán milliók lájkoltak. A kortárs tudósok hónapokat is utaztak, csak azért, hogy megfigyeljék más tudósok munkáját, és első kézből is meghallgassák a gravitációs elméletet magától fizikustól. A szakterületek és gondolatmegosztás olvasztótégelye London lett. Ennyi már elég lett volna ahhoz, hogy elkezdjen kifejlődni a mai, dinamikus, kapcsolattartó emberek hálózata?

A változás filozófiája

Ha megpróbálnánk Newton kortársaként figyelni a folyamatot, azt vennénk észre, hogy a tudós elméletét hatalmas, eddig szokatlan népszerűség övezte. A probléma ott kezdődik, hogy mégsem lehet túl messzire menni az elemzésben, mert nem tudunk elvonatkoztatni: mindenképpen a mai állapotokhoz hasonlítunk. Kuhn A tudományos forradalmak szerkezete című tanulmányában ezt a folyamatot whig történetírásnak nevezi: eszerint képesek vagyunk a jelent úgy ábrázolni, hogy a múltból kiragadva egy részletet, magyarázatokat gyártunk a változásokra, amelyeket végül haladásként mutatunk be.

Mit jelent ez? Az emberiség igényét a kapcsolattartásra - melyet most a Facebook és a webkettes alkalmazások szolgálnak ki -, nem lehet egyértelműen Newton nevével összekapcsolni. Az angol tudós kortársai részesei akartak lenni a kutatói köröknek, a tudományos felfedezésekből túlcsorduló információhalmazt pedig kezelni kellett.

Az információkáosz jelensége a gravitációs elmélet után pár száz évvel is jelen van, de ez a generáció inkább passzív befogadó. Nincs kapacitása polihisztorként minden témában elmerülni. A közösségi oldalak a legerősebb szűrők a társadalomra és a felhalmozódó tudásra. A közösségi média lehetővé teszi, hogy azokat az információkat kapjuk meg, attól az embertől, akit lájkolunk, követünk, figyelünk és a blogját olvassuk. Az már más kérdés, hogy a környezetünk akár akarjuk, akár nem, posztol…

Közösségi mozgalmak

Keith Loell is arra jut az elemzésében, hogy a newtoni kutató-találkozásihullámot nem lehet a történelemben a közösségi média kialakulásának kezdeteként datálni. A szociális közeg mindig is jelen volt az emberiség történetében, csak ebben az esetben, a média porondja lecserélte a londoni terek fórumjait. A változás folyamatát érzékeljük fejlődésként és közben törekszünk megőrizni az eddig felhalmozott tudást.  Az internet segít áthidalni a legnagyobb idő- és térbeli távolságokat, örökre oltalmazva az értékes fájlokat és adatokat.

Ki biztatta Newtont, hogy felfedezését célzottan kutatóknak juttassa el? Platón tanítványai vajon hány gondolatot osztottak volna meg?  Az a kérdés pedig maradjon nyitott, hogy a következő nemzedék mit talál majd ki a közösségi média táguló univerzumában, és fejlődésnek nevezi-e a változásokat.

Az online bántalmazás egy napjainkban már Magyarországon is rendkívül aktuális, és megoldásra váró probléma. A tudatos internethasználat nem alakul ki magától, ahogy a mások felé irányuló emberi érzékenység sem. A KommON BME Kommunikációs Szakkollégium által rendezett „Van képed hozzá?! – Konferencia az online bántalmazásról" című eseményén különböző szakterületek képviselői igyekeztek bemutatni a problémát, és megoldásokat javasolni. Beszámoló.

A konferencia célja elsősorban a figyelemfelhívás volt: ne dugjuk továbbra is fejünket a homokba, igenis foglalkozzunk a cyberbullyinggal és következményeivel, még akkor is, ha – mint, ahogy azt a jogász előadó ismertette – jelenleg nincs lehetőség arra, hogy jogilag szabályozzák, vagy esetleg szankcionálják. Ez egy morális értékeket sértő cselekedet, ami lelki, de akár fizikai sérelmeket is okozhat a bántalmazott, de még akár a bántalmazó számára is.

Nagyon fontos ugyanis, hogy a cyberbullying elkövetői általában nem valós negatív céllal kezdenek zaklatni valakit. Egyszerűen csak mérgesek, feszültek, esetleg ők maguk is sérültek már, és igyekeznek ezeket kivetíteni valakire. Ahogy a pszichológus előadók és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője elmondták, egy-egy fiatal nincs tisztában a lehetséges következményekkel, és ami először csak egy kis mókának indul a részükről, az később számukra is rengeteg lelki problémát okozhat.

A gyerektől a nagyiig

De nem csak a gyermekek vannak veszélyben, bár valóban náluk sokkal magasabb arányban hallhatunk tragédiákról. A magánszféra védelme, a digitális lábnyom a felnőttek számára is éppúgy fontos. Az adatvédelem és internetes felhasználói szokások témakörben tartott kerekasztal-beszélgetés, ahogy az egész konferencia, rámutatott arra, hogy sok esetben még a tudatosnak vélt felnőttek sem tudják megvédeni magukat és magánszférájukat az online térben. Az online tér ugyanis már nem csak a számítógépeken létezik, és míg a számítógépes adat- és vírusvédelem mindenki számára egyértelműen fontos, addig az okostelefonok ilyen irányú felvértezése már csak elenyésző százalékban van jelen. Pedig napjainkban sokan többet neteznek mobilon, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük állandó bejelentkezésen van mind az emailfiókban, mind a közösségi portálokon.

Az idősebb korosztály szintén nem hagyható ki. Ők ritkábban interneteznek, még kevesebbet tudnak az adatvédelemről, azt sem tudják, milyen visszaélések történhetnek, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Tehát nincs korosztály, akit ne érinthetne a téma.

Nem tiltani kell

Senki nem tudatos médiafogyasztóként születik, ahogy az sem elvárható egy fiataltól, hogy tudatos internetező legyen, de még a szülőktől, felnőtt emberektől sem. Az internetes bevándorlók, a szülői korosztály tanulta az internethasználatot, viszont sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az oktatási-tanulási folyamatban az interneten való munka, az interneten való keresés és létezés, mint az adatvédelem. Az internetes bennszülöttek számára ez a tanulási fázis kimarad. Ők gyermekkoruk óta a neten élnek, önmaguk fedezik fel azt. Ez nagy különbség, és még nagyobb veszélyforrás.

Szinte mondhatjuk, hogy cyberszocializálódnak a mai gyerekek, természetesnek veszik, hogy internetes kapcsolataik vannak, képeket és információkat osztanak meg magukról és másokról, ahogy kortársaik is. Sokkal nyitottabb ez a generáció az idegenek felé is, hiszen úgy gondolják, az online tér megvédi őket a valós veszélyektől.

Ezek azok a tévhitek, amelyeket fel kell oldani a fiatalok gondolkodásában. Ebben nagy szerepet kell vállalnia a tanároknak és a szülőknek, de éppúgy az idősebb testvéreknek és rokonoknak is. Nem hagyható magára egy gyermek az online térben sem, ahogy a játszótéren sem hagyjuk ott őket órákra.

Fontos viszont, hogy nem a tiltó magatartás a követendő. Az internet kitilthatatlan az emberek, így a gyerekek életéből is, viszont ha a szülők tiltják a netezést otthon, akkor az iskolában és a barátoknál töltött rövid időt sokkal intenzívebben kihasználják, és még kevésbé figyelnek oda arra, hogy hol és mit osztanak meg magukról. Beszélgetni kell velük, kérdezni őket internet-használati szokásaikról, és hagyni kell azt is, hogy ők kérdezzenek.

Csak a gépet nyomják

A konferencián előtérbe került az is, hogy célszerű kisgyermekes családban központi helyre tenni a gyermek által is használható számítógépet. Ennek nem az a fő funkciója, hogy az anyuka vagy apuka a gyermek háta mögött állva elolvasson mindent, amit a gyermek ír, hiszen a magánszférát meg kell hagyni már egy tizenéves fiatal esetében is, viszont arra tökéletes, hogy a felmerülő kérdésekre azonnal választ kaphasson a gyermek, illetve be tudja vonni a szülőt a netezésébe.

Sok családban a közösségi oldalak mellett az online játékok is problémát okoznak, és gyakran sajnos a szülők nem tudnak kapcsolatot teremteni a gyerekükkel, mondván, „Mindig csak a gépet nyomja, és játszik". Pedig ez a probléma is egyszerűen megoldható, csak a tanító szülői szerepből át kell ülni az érdeklődő, akár tanulni vágyó szülő szerepébe. Meg kell ismerni a játékot, amivel a gyerek játszik, így nem csak azt tudjuk meg, hogy milyen hatásokkal van rá, milyen veszélyei lehetnek ennek a játéknak, de lesz egy beszélgetési alapunk, így diskurzus teremthető a szülő és a gyermek között.

Azt sem tudják, mit csinálnak

Ahogy már előtérbe került, sok esetben a bántalmazó, zaklató gyerekek nem értik, mi rosszat csináltak, hiszen ők csak írogatnak a neten, beszélgetnek a barátaikkal. Fontos, hogy tudatosítani kell a gyermekben, hogy minden szavának súlya van, és ha valakiről csúnyát mond vagy ír másoknak, vagy gúnyolódik, akkor a másik gyereket ezzel megbántja.

„Like, ha te is utálod XY-t!" felhívások pár éve kezdődtek, és a több fiatal rendkívül szórakoztatónak tartotta, hogy az éppen aktuális ellenségét ilyen módon próbálja meg kiközösíteni. Azzal viszont nem számoltak, hogy esetleg egy ilyen poszt több száz, vagy ezer lájkot is kaphat. Ezután hatalmas bűntudat lett úrrá rajtuk, mikor észlelték, hogy a megnevezett osztálytársuk, akiről a posztot azért írták, mert árulkodott, vagy, mert nem engedte őket lesni az egyik dolgozatnál, már nem beszél senkivel, mindig sír, vagy már iskolába sem jár.

Utólag természetesen már másképpen gondolják, nem akartak ők rosszat, csak mérgükben a számukra biztonságot jelentő online térbe menekültek, hogy ott adjanak hangot bánatuknak.

A gyerekek, főleg ha egyedül vannak, sokszor nem ismerik fel, hogy mivel lehet megbántani valakit. Míg testvérek között már az első években kialakul, hogy ha az öcsire, hugira azt mondom, hogy hülye, akkor anya rám szól, hogy ilyet nem szabad, ne bántsd! a testvéredet, addig az egyke gyerekek első éveiből ez kimarad, hiszen kinek mondanák. Nem alakul ki náluk, főleg ha nincsenek rokon gyerekek vagy közeli baráti családok, a szeretet alapú kötödés másik gyerekek felé. A szakemberek szerint erre lehet megoldás, ha kisállatot vásárolnak a gyermeknek. „Te mit éreznél, ha valaki jönne és belerúgna a kiskutyádban? Na látod, így érezte magát az a kisgyerek, akire azt mondtad...". A szülő, a család feladata tehát, hogy a gyermekben kialakuljon társai felé egy szociális érzékenység, fel tudja mérni, tetteinek súlyát.

A szülők nem mernek kérdezni

Ahogy azt a konferencián megtudhattuk, felmérések alapján az online bántalmazásokról a szülők általában nem, vagy csak keveset tudnak, akármelyik oldalon is álljanak ők. Ha viszont kiderül, hogy egy szülő gyereke bántalmazott vagy épp bántalmazó, nem szakemberhez fordulnak. A bántalmazott gyermekek szülei gyakran rohannak a rendőrségre, és tesznek feljelentést tizenéves gyerekek ellen, míg a bántalmazó szülei inkább nem beszélnek a témáról, sem a gyermekkel, sem a másik szülőkkel.

Pedig ma Magyarországon rengeteg szervezet tud megoldást javasolni, vannak kimondottan ilyen gyermekproblémákkal foglalkozó intézmények, mint a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vagy a Safer Internet Program, de megoldási javaslatokat tudnak nyújtani családterapeuták, pszichológusok is.

A szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a szülők nem akarnak, vagy nem mernek kérdezni. Ahogy az internethasználat esetén felmerülő kérdésekkel sem keresnek fel szakértőket, úgy az online bántalmazás esetén sem kérnek segítséget. Pedig kérdezni nem ciki.

Fontos, hogy a szülők megértsék, és elfogadják, hogy az online térben való létezés, a cyber változások nyomon követése egy folyamatos tanulás, ami akkor lehet a leghatékonyabb, ha a gyermekkel együtt, összhangban végezzük. Együtt kell tanulni, együtt megérteni, így a szülő továbbra is kontrollt tud gyakorolni a gyerekek netezése felett, és mindezt úgy, hogy a gyermek is szívesen bevonja a szülőt online életébe.

Végezetül még egy fontos megjegyzés a konferencia kapcsán. Ahogy más zaklatás esetén, a cyberbullying területén is, az egykék, a magányos gyermekek a legveszélyeztetettebbek. Akiknek nincsenek testvéreik, vagy közeli barátaik, nem tudják korosztállyal megvitatni azt, hogy mit töltsön fel a netre, nem tud gyerekekkel beszélgetni arról, ha őt esetleg zaklatják, de sokszor a bántalmazók is közülük kerülnek ki, mert nincs körülöttük olyan gyerek, akár idősebb testvér, aki hasonló online térben mozogva felhívhatná figyelmét arra, hogy ő ezzel valakit megbánt, valakinek rosszat tesz, a kiírásának súlyos következményei lehetnek. Az egyke gyerekek esetén a tanárokra is nagyobb felelősség hárul, hiszen ők látják a gyerekeket egymás között. Ezért fontos, hogy a szülő-gyermek-tanár kapcsolat kiegyensúlyozott legyen, és a szülők igen is hallgassák meg, ha a tanár, figyelmeztető szándékkal beszámol egy-két iskolában történt eseményről, a gyermeke viselkedéséről. Hiszen mindenkinek közös a célja: megvédeni a fiatal, fejlődő és rendkívül érzékeny gyerekeket a veszélyektől és sérülésektől.

A legtöbben nem is gondolnák, hogy mára a mezőgazdaság is szinte elválaszthatatlan lett az internettől, a legfejlettebb technikáktól. Napjainkban ez az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat a világon – bár ezt a legtöbben észre sem veszik. A gazdák nagy része ma már számítógépet, okostelefonos alkalmazásokat használ a napi munkához is. A mezőgazdaságban éppen generációváltás van, de enélkül is lassan mindenki rákényszerül a modern kommunikációs technológiákra: a friss jogszabályok alapján több ügyet már csak elektronikusan lehet majd intézni, pedig sokaknak még számítógépe sincs. De mire jó egy Iphone a szántóföld közepén?

Amikor egy bolt polcáról leemeljük a tejet, a kenyeret, a paradicsomot, a tojást, vagy bármely más élelmiszert, sokszor nem is sejtjük, hogy milyen magas fokú technológia juttatta el azt a terméket a kosarunkig – jó esetben igazi, minőségi alapanyagból. Pedig egyre gyakoribb, hogy ezeket több tízmilliós traktorok, precíziós eszközök, fejőgépek segítségével állítják elő (és most beszéljünk csak a minőségi élelmiszerekről, ne a ki tudja, hogy miből készülő borzalmakról).

Alkalmazás permetezéshez, műtrágyázáshoz

A határban poroszkáló piros MTZ-traktorok ugyan még nem vesztek ki - és olcsóságuknak, egyszerűségüknek köszönhetően bizonyára nem is fognak -, de egyre többfelé látni olyan erőgépeket vagy betakarítógépeket, amelyeket már kormányozni sem kell: emberi irányítás nélkül, GPS-alapú technológiával 2 centiméteres pontossággal haladnak végig a földeken, a sorok között. Az okostelefonokra – legyen az androidos készülék vagy éppen Iphone – tucatszám jelennek meg az agrár alkalmazások. Műtrágyaszóróhoz, permetezőhöz, az erdészek számára például a köbözéshez. De léteznek egyszerűen csak egy márka rajongóinak szóló programok is, aminek segítségével mindent megtudhatunk például a kedvenc traktorunkról, annak gyártásáról, új típusairól, legfrissebb híreiről, és még sorolhatnánk.

Az agrárium – főleg a jelenleg zajló generációváltásnak köszönhetően – átalakulóban van. A statisztikák azt mutatják, hogy a magyar gazdálkodók több mint 60 százaléka használja az internetet, ami megfelel a felnőtt lakosság országos átlagának. A Kleffmann Group 2012-es kutatása szerint az internetet használó gazdák a magyar szántóföldi területnek összesen 85 százalékát művelik. A nyomtatott agrár-szaklapok ugyan még nagyon népszerűek – és valamilyen szinten vélhetően azok is fognak maradni egy ideig -, de az internetes, online agrármédia egyre hangsúlyosabban jelenik meg a termelők életében. A legfrissebb hírek, a legfontosabb információk, használt gépek, eladó termények, terméktesztek, pályázati tudnivalók, a legújabb kutatások ma már mind elérhetőek az interneten.

Internet nélkül nincs gazdálkodás

Még mindig nem visz mindent az internet: a nyomtatott lapok még nagyon népszerűek, a cégek is szívesen hirdetnek azok oldalain, és nem mindenkinek van szüksége olyan precíziós eszközökre, amelyek csak több száz hektár fölött hozzák vissza az árukat. Sokan vannak, akik csak néhány tíz hektáron vagy még ennél is kisebb területen gazdálkodnak az ország legelmaradottabb vidékein.

Mára ezek a gazdálkodók is - kortól és nemtől függetlenül – rá vannak kényszerítve, hogy internetet használjanak. Erre a legaktuálisabb példa a napokban zajló, május 15-ig tartó úgynevezett egységes kérelem beadása, amely 2013-tól kizárólag interneten keresztül zajlik! „Az egységes kérelmeket elektronikus úton, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján lévő „e-Egységes kérelem" menüponton keresztül, ügyfélkapus bejelentkezés után lehet kitölteni és beadni” – olvasható a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, vagyis az MVH honlapján. Ha valaki elmulasztja a kérelem benyújtását, az a következő időszakban nem kap területalapú támogatást, amely a termelők egyik legfontosabb pénzforrása. Nélküle a termelés könnyen veszteségessé válhat, így senki nem engedheti meg magának, hogy ezt az összeget ne igényelje.

Ugyancsak az idei évben, méghozzá február 1-től vezették be, hogy számos beruházási támogatásnál csak elektronikus úton nyújthatók be a kifizetési kérelmek. De a KSH kötelező mezőgazdasági összeírása esetében is idén először lesz lehetőség a világhálón keresztül kitölteni a szükséges adatlapokat.

A Facebook mára kötelező

A legnagyobb agrárszaklapok is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az online megjelenésre. A Magyar Mezőgazdaság című hetilap a www.mmgonline.hu oldalon informálja a közönségét napról napra, az AgrárUnió havilap a www.agrarunio.hu, az AgroNapló a www.agronaplo.hu oldalon egészíti ki nyomtatott újságjában lévő információit, de sorolhatnánk még a különböző sajtótermékeket. A Haszon Agrár Magazin például a közelmúltban indított napi hírlevelet a gazdálkodók számára, de nincs olyan nyomtatott agrármédium, amelyik legalább az újságjában megjelenő anyagok egy részét ne tenné fel bizonyos időközönként az internetre. Ráadásul egyre több olyan agrárportál van, amely nem vagy hangsúlyosan nem rendelkezik nyomtatott termékkel. Ezek között messze a leglátogatottabb, legismertebb az Agroinform, de gombamód szaporodnak az ehhez hasonló internetes agrároldalak – ahogy olvasóik is.

Természetesen mindegyik sajtóterméknek van hivatalos Facebook-oldala, de százszámra találhatunk traktoros, gépkezelői és egyéb agrár-rajongói oldalakat, csoportokat is a legnagyobb közösségi portálon. A gazdák itt osztják meg eredményeiket, érdekes képeiket – az utóbbi hetekben például a sártenger okozta nehézségektől volt hangos a Facebook.

Egy unoka mindig jól jön

Aki nem boldogul az online világ útvesztőjében, és akinek fia, unokája sincs, hogy segítsen kitölteni az adatlapokat, elvégezni a kötelező papírmunkákat, azoknak a falugazdász vagy a KSH mezőgazdasági összeírása esetében a jegyző segít.

Az MTI márciusi híréből ez tökéletesen érzékelhető:

„A KSH arra kéri a jegyzőket, hogy szükség esetén nyújtsanak támogatást az internetes kitöltési szakasz során a hozzájuk forduló állampolgároknak, például számítógép-használati lehetőséggel, szakmai tanácsokkal - tartalmazza a közlemény.

A magyar mezőgazdasági összeírások történetében az idén első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a kérdőíveket az adatszolgáltatók elektronikusan töltsék ki. Az internetes adatközlésre az egyéni gazdáknak május 15. és 26. között lesz módjuk. A kitöltés részleteiről minden érintett értesítést kap május első felében.”

Bár az internet mára megkerülhetetlen a mezőgazdaságban is, sokaknak azonban még nincs meg a megfelelő technikájuk mindehhez – legyen az egy számítógép vagy akár maga az internetelérés. Ennek megoldására is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, a tavalyi évben indult útjára a GazdaNET-program, amelynek segítségével „vissza nem térítendő támogatás vehető igénybe internet csatlakozásra alkalmas számítógép konfiguráció beszerzéséhez a Darányi Ignác Terv keretében”. Ennek pénzügyi kerete 3,3 milliárd forint (11 156 659 euró) volt, nem kis összegekről beszélünk.

Jól látszik, hogy a sokak által lenézett mezőgazdaság esetében is ugyanúgy terjed az internet, mint az élet más területein: az agrárium egyes szegmensei már jóval az átlag előtt járnak, míg mások messze le vannak maradva, de az elektronikus megoldások kikerülése egyre lehetetlenebbnek látszik.

Ismét a közösségi média reagált a leggyorsabban, ezúttal a kedd éjjel fél 1 körüli földrengésre. Például az Index újdonsült Facebook-oldalán számtalan komment érkezett szinte a rengés után azonnal. A hagyományos oldalak közül a leggyorsabb az Időkép volt, aztán magához tért Index és a HVG is. A foldrenges.hu portál azonnal lehalt. Az MTI az eset után 1 órával adta ki az első rövid hírét. Az Origo még mindig alszik (01:40). Pintér Sándor SMS-gépe pedig még nem indult be.

Forrás: http://emsc.eu

A Facebookon azonnal elterjedt a földrengés híre, először a saját állapotfrissítésekkel, majd a hírportálok cikkeinek megosztásával. Egy-egy cikkre percek alatt több száz like érkezett.

A közösségi médiával versenyezni nem lehet, pont ezért is érdemes ott is aktívan jelen lenni. A közmédia még a márciusi hókáoszból sem ocsúdott fel:sem a hirado.hun sem annak Facebook-oldalán, vagy éppen az MTVA központi oldalán sincs semminemű mozgolódás. 

Az MTA szeizmológiai intézete is a Facebookon reagált - mást nem is tehettek, hiszen a semmire sem felkészített hivatalos weboldaluk percek alatt lehelt. Az első hivatalos, nem külföldi információ is innen való: bejegyzésük szerint 0:28-kor 4,8-as rengés volt Heves környékén. Az epicentrumban károk is keletkeztek. A katasztrófavédelem csak 1:59-kor reagált honlapján. A Heves a megyei online sajtó, a HEOL még alszik (2:37).

Az első mémre se kellett sokat várni, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt azonnal lecsapott a témára. Aztán jött a többi is.

UPDATE: Az Origo 2:45-kor élesítette saját cikkét.

„Ki ez a kritikus?” „Mit tett le ő az asztalra?” „Megnézném, hogy csinálja utánam!” Ilyen és hasonló mondatok hagyták el azon versenyzők száját, akiket Puzsér Róbert az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutató versenyén kritikájával illetett. Azóta a kritikus megnyilvánulásaiból gyűjtemények, mémek lettek, és mindenkinek ő jut az eszébe, ha elhangzik valahol a kérdés: „Mi volt ez a pusztító alpáriság?”
Sokan vannak, akik nem értik, még többen, akik negatívan nyilatkoznak róla, viszont mára van egy népes tábor, akik úttörőnek tartják, harcosnak a média bűnös világában. Igen, ma Magyarországon kevés ember van, aki ne ismerné Puzsér Róbert nevét. Ő az a kritikus, aki ismertségét az általa sokszor, és rendkívül keményen kritizált médiának köszönheti. A kereskedelmi médiába kerülve elvetette a kritikai gondolkodás magjait a nézők, hallgatók fejében, s bár a műsor már jó ideje véget ért, Puzsér a képernyőn, a köztudatban maradt. Mindig van egy új történet, egy sértődött sztár, vagy épp egy műfaj, mint legutóbb a magyar stand-up, amiről persze meg van a véleménye a kritikusunknak.

Pedig Puzsér Róbert ténykedése a média ellen, a nézőkért, az individuum szabad és tiszta gondolkodásáért, nem ekkor kezdődött. A magyar-történelem szakos tanárként végzett, rádiót, tévét megjárt műsorvezető-szerkesztő-kritikus mindig is igyekezett figyelmünket felhívni arra, hogy mennyire veszélyes is a média, vagy annak tudattalan fogyasztása, hogy mik vagyunk mi, mozgatott bábok a tévé képernyője előtt. Puzsér bárhol, bármikor kimondja: a média hazugság, és kemény kritikát alkot azok felett is, akik mediatizált világunkban igyekeznek kihasználni az egyének tudatlanságát, felkészületlenségét. Tabukat boncolgat, érzékeny témákat tárgyal, és olyan kérdéseket tesz fel a médián keresztül, amit eddig senki nem mert, vagy nem tudott feltenni. De vajon miért most, és miért pont ő?

Míg a magyarság egy részének a 2012-es tehetségkutató új, üde színfoltja volt a nyílt és őszinte kritikus, addig neki ez egy új csatorna, egy széles nyilvánosságú, hatalmas tömegeket elérő üzenetközvetítő volt csupán. Célját elérte, megismerte nevét egy ország, felfigyeltek rá, s talán még fontosabb, személye mellett az általa képviselet gondolatokra is.

„Nem bántam meg, mert nagy nyilvánosság előtt fejthettem ki a kritikai attitűdömet, meg a médiakritikai véleményemet. Ezzel én most nagy, széles tömegekhez tudok eljutni.” – nyilatkozta Puzsér Róbert egyik videóinterjújában a tehetségkutatót követően.
Kellett is ehhez egy ilyen műsor, az egyik legnézettebb csatornán. Az adás közben és utána, a kritikus régebbi munkái is szárnyra kaptak, a videómegosztókon sorra nézték az emberek a pár éve forgatott Reklámtörvényszék részeket és régebbi, komoly társadalmi problémákat fejtegető rövidfilmjeit, vagy látogattak el a kritikus saját honlapjára, ahol nagy dózisban tudták magukba szívni a tanítását.

Puzsér mára szinte mindenről és mindenkiről megmondta a véleményét, könyvet írt, videó blogot indított, tucatnyi reklám felett mondott ítéletet, hadat üzent a celebeknek, lerántotta a leplet a média által ránk zúdított szemétről, és többtízezres rajongótábort gyűjtött maga köré a Facebook-oldalán. Még a kritikát is megkritizálta. Kisfilmjei, műsorai valós problémákat tárnak fel, valódi médiakritikát alkot. Írásai utat mutatnak mindazoknak, akik úgy döntenek, fel akarják venni a harcot a tudat gyarmatosításával szemben.

Az persze kérdés, hogy miért épp most, miért így került nagy nyilvánosság elé egy olyan kritikus, aki beszólásaival kiérdemelte a legmegosztóbb személyiség díját. Sokan gondolják azt, hogy ő is csak egy báb, akit valójában, bármit is mondjon, a média mozgat. Hiszen a csatorna dönti el, hogy mikor adnak le vele műsort, mikor hova hívják, mikor hagyják felszólalni, és miről kérdezik. Ha az ember nem jár utána, nem követi a kritikus munkásságát, valóban úgy tűnhet, csak akkor kérdezik, ha van miért, és csak arról, amiről jó, ha kifejti kritikai véleményét.

Még talán egyszer sem tették fel neki élő adásban, hogy miért gondolja, hogy a média hazudik, ahogy azt sem talán, hogy hogyan vélekedik az aktuálpolitikáról, az elit befolyásoló erejéről Magyarországon. Mindenki arra kíváncsi ki is ő valójában, vagy ha mégsem csak egy álarc, ez a kritikus karakter, miért vált ilyenné?

Pedig teljesen mindegy, hogy ki ő, valójában arra kell figyelni amit, és ahogy mond. Pont az lenne a lényeg, hogy el tudjunk vonatkoztatni a beszélőtől, és csak a tartalom alapján döntsünk, mondjunk ítéletet. Ma azonban az arctalan gondolkodókra kevesen figyelünk fel, és ők, hogy végre meghallgatást találjanak, a médiában szólalnak fel, bekerülnek a gépezetbe, és elvesztik azt, amiért addig, igaz kevesen, de valóban tisztelték őket, hogy médiától függetlenül képesek a médiakritikára. Ez egy ördögi kör. Ami viszont Puzsért illeti, talán neki sikerül megtartani az általa képviselt eszméket, értékeket. Mondhatnánk azt is talán, hogy a média saját maga gyártotta fegyvere lesz a végzete.

„Én minden produkciót tízes skálán értékelek. A hetes az már továbbjutó. Az ötös szólhat, miközben dolgozok, és nem kapcsolom ki. A négy az, ami szól, de zavar és kikapcsolom. Hármas az, amitől eltiltom anyámat, a kettestől már anyámat sem kell eltiltani.” (Puzsér)

Fotó: nol.hu