A strasbourgi emberi jogi bíróság legújabb ítélete szerint egy hírportál felelős a honlapján elhelyezett kommentekért. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a bérblogger-jelenség napjainkban egyre kézzelfoghatóbb szakmaként jelenik meg a közösségi médiában, máris az internetes hadviselés szép új világa körvonalazódik szemünk előtt: narancs színű és vörös avatarok 5 kiló krumpliért cserébe sorban húzzák egymás fejére az online lapok rozsdás rolóit.

A Delfi nevű nagy észt hírportálon számoltak be róla, hogy egy komp tönkretett egy jégre épült utat, ezért azt csak később lehet megnyitni az autók előtt. Az olvasók erre felháborodtak, mert a jégutakon sokkal gyorsabban lehet eljutni a part menti szigetekre, és hozzászólásokban szidták a cég egyik vezetőjét, aki egyben a legnagyobb részvényes is volt. Vjatšeslav Leedo a fenyegető, szitkozódó hangnemű bejegyzések miatt beperelte a honlapot, mire az észt bíróság 95 ezer forintnyi kártérítést ítélt meg neki. Az ügy kiemelt érdekessége, hogy Leedo nem számít közszereplőnek.

A félmilliós magyar komment

Az eset nyilván sokaknak ismerős: Magyarországon először Papcsák Ferenc zuglói polgármester jelentette fel a Népszava kommentelőit, majd Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár egyezett meg peren kívül a Délmagyar.hu-val. A tavaly ősszel az M5-ös autópályán történt baleset kapcsán az újság egyik kommentelője azt kívánta Lázár Jánosnak, hogy „bárcsak ő maradt volna ott a 36 éves nő halálát okozó ütközésben”. Ekkor a politikus büntető feljelentést tett a Szegedi Nyomozó Ügyészségen. A polgári peres eljárás során hét gyanúsítottat is kihallgattak; köztük egy csongrádi férfit is, aki nem ismerte el, hogy ő írta a kérdéses bejegyzést, de még vallomást sem tett. Végül a delmagyar.hu sajtóközleményben "sajnálkozását fejezte ki, amiért e személyiségi jogot sértő kommentek megjelenhettek oldalain” és megígérte, hogy „a rendelkezésükre álló eszközökkel mindent megtesznek annak érdekében, hogy hasonló hozzászólások a jövőben ne jelenhessenek meg"!

Precedens

A most Strasbourgban lezárt észt ügy a magyar gyakorlat szempontjából is precedens értékű lehet, hiszen egyértelmű határokat húz egy honlap felelősségi körét, és büntethetőségét illetően. A bíróság ilyen esetekben két alapvető jog között kénytelen dönteni: az adott médium felhasználóinak szólásszabadsághoz való joga vagy a felperes jó hírnévhez és magánélethez való joga fontosabb-e.

A döntés során olyan szempontok is fontosak lehetnek, mint a kommentelés módja, a hírportál szűrőmechanizmusai, belső cenzúrája, szerkesztőségi alapvelvei, a sértő tartalmak mértéke vagy az, hogy a sértett mennyiben tekinthető közszereplőnek. A bíróság megjegyezte, hogy utóbbiaknak szélesebb körű kritikát kell eltűrniük, mint egy átlagos polgárnak, hiszen vállalják a nyilvános szereplésekkel járó kockázatot. Ez az egyetlen igazi különbség Papcsák Ferenc vagy Lázár János ügye és a Delfi esete között, ez azonban nem változtat Strasbourg egyértelmű üzenetén: egy kommentért bizony felelős az a honlap, ahol megjelent.

...és a bérkommentelőkkel mi van?

A bíróságok láthatóan félreértik az internet működését, szabályozási hiányosságaik azonban nem az egyetlen probléma, amivel az online újságírás kénytelen szembenézni az átalakuló piacon. Az elmúlt két évben ellepték az Internetet a bérkommentelők, akik az online eszmecserébe való mesterséges beavatkozással megzavarhatnak egy termékről vagy politikai pártról szóló diskurzust, de akár változtathatnak annak megítélésén is. A BBC brit közszolgálati médiumnak nyilatkozó szakértők szerint egyes vállalatok megbízásából már több tízezer olyan hamis regisztráció készült, amelyeket bértollnokok használnak megbízóik számára kedvező hozzászólások publikálásához.

Nemrég helyi újságírók egy olyan cégre bukkantak Szentpéterváron, amely fiataloknak fizetett azért, hogy az orosz kormányt dicsérő, illetve az ellenzéki jelölteket és az amerikai politikát és kultúrát becsmérlő kommenteket posztoljanak az interneten. A Facebookon is egyre több a kereskedelmi céllal létrejött, hamis profil: a Septic Media és az E.Bola Media Kft. mellett több vírusmarketing-kampányt bonyolító cég is foglalkozik Magyarországon bérkommentelők munkájának szinkronizálásával. Még azt is tudjuk mennyit keresnek: 700-1200 dollár között mozog egy átlagos bérblogger havidíja, de őket is felváltják hamarosan a még olcsóbb botok.

Már csak idő kérdése, hogy valaki észrevegye a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletében rejlő lehetőségeket, s kommentelők segítségével elkezdje kiiktatni az ellenérdekelt politikai párt bástyáinak számító szócsöveket. Olcsó és hatásos eszköze lehet ez a cenzúrának, hisz a folyamatos létbizonytalansággal küzdő online lapok könnyen a csőd szélére taszíthatók azzal, ha az éppen aktuális hatalomnak nem tetsző kommentek jelennek meg a felületén. A technológiai és disztribúciós kihívásokkal amúgy is küzdő, koncentrált lappiac legtöbb képviselője nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olvasói miatt veszélyeztesse fennállását. A főszerkesztők a redőnylehúzástól félve egyre többen választják majd a demokratikus vita lehetőségének beszüntetését, mely nyilvánvalóan a hatalomgyakorló politikai elit malmára hajtja a vizet  Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a bérkommentelőknek hamarosan egész orgánumok eltemetésében vagy felvirágoztatásában lesznek érdekeltek, miközben társadalmi, politikai vagy gazdasági vitákat döntenek el. A kérdés most már nem csak az, hogyan szabályozzuk a véleménynyilvánítást, hanem az is, hogyan kontrolláljuk a fizetett álvéleményeket úgy, hogy a demokrácia alapelvei sem sérülnek, a hírportálok sem válnak szervilissé, és a közéleti személyiségek sem kapnak nemtelen némítóeszközöket a kezükbe.